Dwayne Hudson: A júdás császár hagyatéka (Mysterious Universe)

Megtudta ugyanis, hogy ki a Kardinális, az áruló, aki információkat szivárogtatott ki a felkelőknek. Azonban ezt nem hozhatja nyilvánosságra. Ezért csavart egy kicsit a történeten, és a Néptájékoztatási Hivatal volt igazgatóját vádolja meg árulással, és a császárnő megölésével. Mivel Christophe Beck az összecsapás után menekülni kényszerült a Fellegvárból, így beleillik a történetbe az árulása. Mindeközben Beck fejében aktiválódott az implantátum, melyben a legnagyobb hírszerzési anyag lapul, és ezzel veszélyessé teszi őt a birodalomra, valamint az azt a háttérből irányító Érdekeltségre nézve is. A hajsza elkezdődik, és egyre több összeesküvésre derül fény közben.

A júdás császár hagyatéka közvetlen folytatása az Igazság, mely álarcot hord című kisregénynek, mely Az oligarcha vérvonala című antológiában jelent meg. Visszagondolva a kisregényre, már értem, hogy tudat alatt miért is halogattam a regény elolvasását. Az Igazság, mely álarcot hord nem lopta be magát a szívembe, és eléggé lehúzó kritikát fogalmaztam meg róla. Való igaz, hogy magában nem állja meg a helyét, hiszen nagyon sok ellentmondásnak tűnő elem van benne, ami nem kerül kibontásra terjedelmi korlátok miatt. Viszont ezen regény tükrében már teljesen más megvilágítást kap a kisregényben elmondott történet is.

A Mysterious Universe világában játszódó történet a kolóniaháborúk korába repít el bennünket, a XXIX. századba. A csillagállam központját jelentő Byzantium Astrid császárnő megölését követően felbolydult, és a háttérben megbúvó hatalmi harcok egyre felerősödtek. Rozsenko ezredes a kényszerű pihenést követően új megbízást kap, de már nem tudja teljes szívből ellátni feladatát. Hűséget esküdött a császárnőnek és a birodalomnak, de amikor szembesült a császárnő árulásával, rá kellett jönnie, hogy az a Birodalom, amiben eddig hitt, már nem létezik. Az uralkodó csak báb, akit közvetetten az Érdekeltség irányít, mely szövetségnek egyetlen célja van csak: kizsákmányolni a Birodalmat.

A regény egy kicsit kilóg az eddig általam olvasott Mysterious Universe regények sorából. Nem tudom megmondani, hogy pontosan miért, hiszen megvan benne minden, ami ahhoz kell, hogy az olvasó egy hamisítatlan MU történetet kapjon. Megfelelően van mérve a humor, a hihetetlen összecsapások, fegyverek és világépítés, mégis kicsit más. Talán azért, mert sokkal komplexebb a történet, mint amit eddig megszoktunk egy MU regénytől, és a történetszálak keresztül-kasul szövik át egymást, mégis követhető. Talán az is közrejátszik, hogy nem egyetlen ember van a középpontban, és nem körülötte forog a világ, hanem két, igen különböző karakter formálja az eseményeket.

Rozsenko ezredes egy vérbeli harcos, aki élete folyamán csak parancsokat teljesített. Az Árnyékbrigád veteránja hűen szolgálta a Birodalmat és a császárt. Amikor azonban kiderült, hogy ki is valójában a Kardinális, és miért szivárogtatott ki információkat a Függetlenségi Ligának, Rozsenko egy pillanat alatt légüres térben találta magát. Minden, amiben eddig hitt és képviselt, hazugságnak tűnt. A Birodalomról, melyet szolgált, kiderült, hogy nem is létezik, hiszen az nem más, mint díszlet az Érdekeltség színházában. Viszont a lázadók támogatásával, vagy a hozzájuk való átállással azt az ideát árulta volna el, amire felesküdött és amiben hitt. Így nem maradt számára más választás, mint játszani a megszokott szerepét és közben magánháborút vívni az Érdekeltség ellen, a Birodalom felszabadítása érdekében.

Christophe Beck nem éppen egy megszokott MU hős. Egy piperkőc, akinek nem voltak anyagi gondjai és azt a nőt vitte ágyba, amelyiket csak akarta. A birodalmat szolgálva igazi barátokra nem tett szert, hiszen bármikor bárkit lejáratott a munkájából kifolyólag, ha a birodalomnak az volt az érdeke. Érdekkapcsolatai biztosították a helyét a Néptájékoztatási Hivatal igazgatói székében, de a Fellegvárban történt incidenst követően ő is légüres térbe került. Árulónak lett megbélyegezve és csak azoktól remélhetett segítséget, akik ellen eddig propagandaháborút vívott. A fejében hordozott adatbázis értékes forrássá tette a Liga szemében, de emberként inkább az ellenségüknek tekintették.

Nem hittem volna, hogy Dwayne Hudson (Valyon Tamás) első, MU világában játszódó története ennyire tetszeni fog. Ha azt nézzük, hogy a kisregényét mennyire lehúztam, akkor igen csak meglepő, hogy ezzel a regénnyel sikerült felküzdenie magát a kedvenc MU szerzőim közé. A júdás császár hagyatékán egyáltalán nem érződik izzadságszag, és minden egyes eseménynek megvan a helye a történetben. Főhősei nem csalhatatlanok és nem is sebezhetetlenek, aminek köszönhetően sokkal realisztikusabbak. Ráadásul abban sem lehetünk biztosak, hogy a főbb szereplőink megélik a történet végét, hiszen nem mindig győztesen kerülnek ki az összecsapásokból, és néha igencsak szedniük kell a lábukat, hogy eltűnjenek az ellenség elől.

A párhuzamosan futó eseményeknek köszönhetően a történet nem kiszámítható, és a felbukkanó újabb információk is befolyásolják a történet menetét. Korábbi ellenségek kényszerülnek együttműködésre, és olykor üldözőből üldözött válik. Az erkölcsi mérce nem létezik, hiszen akinek hatalma van, az mindenek fölött áll. Lásd, a császárt, aki beteges vágyait büntetlenül kiélheti alattvalóin, mégsem vonhatja senki felelősségre. Szabadon kínozhat és gyilkolhat, hiszen ő a birodalom ura. Igaz, ez nem jelenti azt, hogy sokan ne kívánnák a halálát, és ne lesnék az alkalmas pillanatot, amikor esküjüket félretéve uralkodójuk életére törhetnének.

Ami külön tetszett a regényben, és ezzel kiemeli a sok űropera közül, hogy nem egysíkú és nem fekete-fehérek a szereplői. Nem a birodalom és a lázadók közti harcot mutatja be, ahol egyik a gonosz megtestesítője, a másik pedig a jó védelmezője. Hudson regényében, bár az Érdekeltség a főgonosz, mellette elférnek még egymásnak feszülő csoportok. Kicsit olyan, mint a mi világunk leképezése a jövőben, ahol bár a technika fejlettebb, a társadalmi igazságtalanságok megmaradtak.

Az epilógus arra enged következtetni, hogy lesz folytatása a történetnek, már csak az a kérdés, hogy kivel fog folytatódni? Talán Beck lesz a következő regény főhőse? Esetleg Rozsenko? Vagy egy olyan történetet kapunk ahol a két szereplő útja újra keresztezi majd egymást? Ugyanez a csillagállam lesz a színhely, vagy esetleg egy másik naprendszer? Az utóbbira tippeltem volna a regény befejezését követően, azonban a kötet gerincére pillantva, ahol az MU logó alatt a Byzantium szerepel, arra enged következtetni, hogy a színhely nem fog változni. Persze, az igazi kérdés az, hogy az író tervezi-e folytatni a történetet?! Én abban reménykedem, hogy lesz folytatása, és függetlenül attól, hogy hol fog játszódni, vagy kik lesznek a szereplői, kíváncsian fogom várni.

A kolóniaháborúk kora még egy feltáratlan időszak a Mysterious Universe világában, így aki most szeretne bekapcsolódni a sorozatba, annak is kitűnő választás ez a regény. Bár nem kötelező és nem is szükséges az előzményül szolgáló kisregény elolvasása A júdás császár hagyatéka előtt, mégis mindenképpen ajánlott.

Aki egy izgalmas, jól felépített, mérsékelt humorral átitatott, akciódús regényre vágyik, ahol a történet sem szorul a háttérbe, annak csak ajánlani tudom a regényt. Nekem az egyik kedvencem lett az MU világában játszódó történetek közül, ami szerintem sokat elárul a regényről.

Forrás: Letya.hu