Dóka Péter: A ​három űrbetyár (Szupermalac és Űrpatkány 2.)

Csütörtökön jelent meg a Szupermalac és Űrpatkány című sorozat második kötete, A három űrbetyár, amit a Móra Kiadó marketing csapatának köszönhetően már aznap a kezemben is foghattam! Péntek este pedig rá is vetettem magam a könyvre, aminek az érkezését már nagyon vártam!

A Hősök leszünk! című kötet – amennyiben még emlékeztek rá – függővéggel zárult. A három űrbetyár azonban nem ott veszi fel a fonalat, ahol az első abbamaradt. Aki kíváncsi az első kötet összefoglalójára, vagy netalán megkoptak már az emlékei, az itt olvashatja el az értékelésemet.

A kötet első oldalain – jól ismert – hőseink, Szupermalac és Űrpatkány, valamint ügynökük Fáraó és felesége, Kleó cica, a Kisbolygón tengetik mindennapjaikat, ugyanis mostanában nem sok dolguk akad. Még mindig várnak a világraszóló kalandra, a galaxis megmentésére: egy hőstettre, amivel örök érvényű szuperhősengedélyt kaphatnak, ám kissé kétbalkezes hőseinket senki sem akarja komolyabb megbízásra küldeni. Ezen lehangoló okból kifolyólag hőseink kénytelenek minden este korgó gyomorral Fáraó meséit hallgatni. Ám egy nap úgy döntenek, ideje a kezükbe venni az irányítást, és megépíteni a Fáraó meséiből ismert Zúzót, akit végül Űrpatkány Kleó egy selejtes mosógépéből tákol össze. Az eredeti cél természetesen egy velejéig gonosz robot létrejötte lett volna, akinek tombolásától megmenthették volna a galaxist, így megszerezvén az áhított engedélyt.

E grandiózus tervbe ott csúszott be a hiba, hogy Zúzó, vagyis inkább Lábász Vákárász egy jószívű űrbetyár lett, akinek egyetlen vágya lopni a gazdagoktól és a szegényeknek adni az eltulajdonított cuccot. (Igazi űrbéli Robin Hood, nem?) Végül Lábász Vákárász felkerekedik, hogy egy hetes akku üzemideje alatt a legteljesebben megélje az életét, míg az apjának kikiáltott Űrpatkány egy picit depresszióba süllyed fia elvesztése miatt. 

„– Acélmedve, vétel, vétel! Veszélyben a galaxis! Elszabadult Kisgömböc, az éhes fekete lyuk, és mindent bekebelez, ami az útjába kerül.”

Űrpatkány fiának távozása után azonban egy óriási lehetőség hullik hőseink ölébe. Kisgömböc, a végtelenül cuki fekete lyuk megette a Cukibolygót és lakóit, a Mikulást és még számos más jól ismert karaktert, és egyenesen a Kisbolygó felé tart! 

Szupermalac, Űrpatkány és Fáraó grandiózus tervet eszel ki Kisgömböc megállítására, de természetesen semmi sem úgy sül el, ahogy azt várnánk.

A kötet első, igazi küldetése és hőseink szerencsétlenkedése azonban kihatással lesz életük további mozzanataira, hiszen a könyvben található rövid történetek mind-mind összefüggnek egymással.

A három űrbetyár igazi hőse véleményem szerint Űrpatkány, akinek szerepeltetése mellett Szupermalac egy picit a háttérbe is szorul, hiszen Pati patkány lesz az, aki a legtöbb kalandot átéli ebben a kötetben. Ő lesz az, aki megismerkedik Unikornéliával, az unikornissal, aki új életet lehel lemerült állapotban lévő fiába és ő lesz az, aki meghiúsítja Rosszkutya újabb gaztettét. Mindezt Szupermalac nélkül.

„A Pityókás Üstökös a legrosszabb hírű kocsma volt Ködvárosban.”

Űrpatkány személyes kalandjai után egy napon – még mindig a szuperhősengedélyre várva – az égből avagy az űrből egy hatalmas csomag pottyan le hőseink közé, ami azonban nem a várva várt engedélyt tartalmazza.

A csomag feladója Lábász Vákárász, aki egy gazdagoktól elrabolt élelemcsomagot küldött édesapjának és szűkölködő barátainak, ám Űrpatkány nem néz jó szemmel fia ténykedését, és jó útra szeretné téríteni azt, így Szupermalaccal az oldalán felkerekedik, hogy meglátogassa fiát és rablóbandáját a Pityókás Üstökös nevű kocsmában.

S itt el is érkeztünk a kötet címét viselő űrbetyárok tanyájára, hogy végre megismerkedhessünk velük. 

A három űrbetyár borítóleleplező posztomban írt feltevéseim pedig helyesnek bizonyultak, ugyanis Szupermalac teljesen belebolondul Lucába, a punk malaclányba, aki Lábász Vákárász zsivány csapatának egyik tagja.

Meséről lévén szó természetesen itt sem minden az, aminek elsőre látszik, és kiderül, hogy bizony ez a három űrbetyár nem is olyan rettegett rabló szerte a galaxisban, mint hinnénk.

„Magányos csillaglány vagyok,

nevetni nem hallasz soha,

ha feldühítesz, robbanok,

mint egy cuki szupernova.”

A három űrbetyár egy remek folytatás, ami tovább szövi hőseink kalandos életét és egyetlen pillanatra sem válik unalmassá! A Hősök leszünk! már önmagában is egy kalandos, szórakoztató és tanulságos történet volt, ám a második kötettel kiegészülve egyre szélesebb képet kapunk erről a különös világról és annak lakóiról. Ebben a kötetben szépen látható a történet és a világ fejlődése, valamint Dóka több poént használ, és minden lehetséges ponton tartogat valami meglepetést, vagy éppen nem várt fordulatot a számunkra. A kötetet természetesen ismét Máli Csaba illusztrációi díszítik, aki most sem okoz csalódást a rengeteg űrkarakter ábrázolásával. 

A Hősök leszünk! önmagában is kedvencemmé vált, azonban ha szabad ezt mondanom, A három űrbetyár még jobban sikerült az elődénél is! Noha a Csillagpolipot ez idáig még egyik karakternek sem sikerült kiütnie a nyeregből, a Kisgömböc azért ott lohol a sarkában.

Izgatottan várom a trilógia befejező részét, aminek borítója zöld színben fog pompázni és az Idővihar címet viseli! Addig azonban, míg megjelenik a harmadik rész, szaladjatok a könyvesboltokba a második kötetért, és vegyetek részt a Molyon futó kihívásomon is, ahol egy cuki plecsnivel gazdagodhattok!

Idézetek

„Sötétre sötét jön,

hidegre meg hideg,

fázik a kis robot,

magánytól didereg.

Szívében az áram

hiába is kereng,

benne a sok panel

a halálon mereng.”

„– Igaz, hogy ami… szóval minden, ami kijön belőletek, az szivárványszínű?

– Igaz! Ha tüszizek, az szivárványszínű. Ha kifújom a nózimat, csupa szivárvány lesz a zsepim. És ha felcsapom a farkamat…

– Jó, már értem – mondta gyorsan Űrpatkány.”

„– Nagyon cuki ez a punk malaclány – suttogta Szupermalac. – Bárcsak megismerkedhetnék vele!”

„…Tudod, Űrpatkány, az életben az a csodálatos, hogy bármi megtörténhet. Tegnap csak egy korgó hasú disznó voltam, most pedig már egy jóképű malac vagyok!

– Ezt Luca mondta?

– Igen… Űrpatkány, én annyira boldog vagyok!”

Értékelés: 5/5 kisgömböc

Illusztráció: 5/5 kisgömböc