Dave Hutchinson: Embercsempészek

Az első dolog, amit ezen mikronemzetek létrehoznak a függetlenségük kikiáltását követően, a szögesdrótkerítés, mellyel területileg elhatárolódnak a környező ország(ok)tól. De vannak még idealisták a kontinensen, akik hisznek egy határok nélküli Európában. Ők a Coureurok, akik hozzák-viszik a küldeményeket, csomagokat és üzeneteket egyik országból a másikba.

Rudi, hosszú és kitartó munkájának köszönhetően konyhafőnökként dolgozik egy lengyel étteremben. A fizetés nem sok, de legalább azt csinálhatja, amit szeret. Mígnem egy napon lehetőséget kap egy kis mellékesre, ha bevállal egy futár melót a szomszédos államba. Az egyik megbízás követi a másikat, mígnem a főzés teljesen háttérbe szorul. Azonban egyszer, az egyik meló kisiklik...

A történet lassan bontakozik ki az olvasó előtt, ahogy követjük Rudi tevékenységét. Először csak a futármelót ismerjük meg és semmit sem tudunk meg a szervezetről. A kiképzés alatt csurran-csöppen némi infó, de a „futárszolgálat” annyira decentralizált, hogy csak az egyes tevékenységek lefolyását ismerhetjük meg. Ezek szerint vannak olyan tagok, akik nem foglalkoznak mással, mint fiktív személyiségek létrehozásával. Az ő dolguk X. Y. múltját és jelenét megalkotni, lakcímmel, ismerősökkel, ha kell priusszal. Lehet, hogy soha nem lesz felhasználva X. Y. személyisége, de az is megeshet, hogy egy-két Coureur él a lehetőséggel, hogy akció közben magára öltse ezt a fiktív személyiséget, így öregbítve X. Y. történetét.

Rudi, mint egy apró fogaskerék, illeszkedik a szervezet gépezetébe, és próbálja kisebb-nagyobb sikerrel teljesíteni a küldetéseit. Csak csomagokat és információkat szállít, nem tudva, hogy ez hogyan illeszkedik a nagy egészbe. A kiképzését követően azonban csőbe húzzák és balekként ő viszi el a balhét, ezzel kitörölve egy fiktív személyiséget a használhatók listájából. A kezdeti nehézségek azonban nem szegik kedvét. Élvezi, hogy más bőrébe bújhat, beépülhet és néha megszabadulhat a mindennapi robottól.

Az élete nem olyan izgalmas és pörgős, ahogy az a kémregényekben és filmekben meg van jelenítve. Néha hetekig nem akad semmi munkája, ilyenkor visszatér a lengyelországi étterembe és konyhafőnökként éli mindennapjait. Egy napon azonban nagyon kisiklik valami, ami az egész életére kihatással lesz. Üldözik és a családja is veszélybe kerül, viszont ő nem tudja, hogy mit hibázott el és miért akarják megölni. Egy hosszabb kényszerpihenőt követően úgy dönt, hogy a kezébe veszi az irányítást és utánajár, hogy miért is akarják holtan látni. Amikor rájön a titokra, aminek tudtán és akaratán kívül részese lett, nagyot fordul vele a világ.

Nem mondanám, hogy Dave Hutchinson regénye egy tipikus kémtörténet, ahol a 007-es spéci kütyükkel van felszerelve, és szép nőkkel hancúrozik esténként. Lassan ismerjük csak meg a körülményeket, akárcsak Rudi, hiszen szinte mindent az ő szemén keresztül látunk. Európáról is csak egy homályos kép sejlik fel előttünk, ahogy követjük főhősünket egyik államból a másikba. Néha kapunk egy kis plusz információt, de leginkább csak morzsákkal vagyunk ellátva. Idővel pedig lassan kitisztul a kép és a kirakós darabkái a helyükre kerülnek. De ezt ki kell várni, ami nem annyira egyszerű, hiszen a regény első felében úgy érezhetjük, hogy csak megtörténnek az események, de semmi összefüggés nincs köztük. A végére azonban minden kis jelenetnek meg lesz a helye a nagy kompozícióban.

A Könyveskuckó szerint inkább a középkorú, vagy annál idősebb férfiak számára igazán szórakoztató a regény. Részben egyet értek vele, még ha ezzel beskatulyázom is magam bizonyos korosztályba. Az biztos, hogy mivel nem túl pörgős a történet és látszólag értelmetlen feladatok követik egymást, a mai fiatalok talán türelmüket vesztve hagyják félbe a könyvet. Ami nagy hiba, hiszen, ahogy fentebb írtam, minden egyes, látszólag értelmetlen esemény egy nagy kirakós része, ami a regény végén a helyére kerül, és mint egy izzó úgy világítja be a sötétséget. De, való igaz, hogy ehhez türelemre van szükség. Na, azért azt nem mondanám, hogy Dave egy unalmas regényt hozott létre, aminek az elején elalszik az olvasó! Nagyon jól ír és a történetek is érdekesek, melyekkel mindig kicsit közelebb kerülünk a megoldáshoz, illetve jobban megismerhetjük ezt a furcsa, „új” Európát.

Nem is értettem a regény háromnegyedéig, hogy miért került rá a sci-fi jelző, hiszen mindössze egy alternatív Európa kerül a szemünk elé, ahol a schengeni egyezmény megszűnt és visszaálltak a határ-ellenőrzések. A hangulata kicsit komor, bár nem mondanám azt, hogy orwelli. A technika fejlődése sem állt meg, bár nem a mostani irányt követi. Rudi is kap néha extra kütyüket egy-egy bevetésre, de mégis olyan érzése van az embernek, mintha a '80-as évek és a jövő évtized keveredne ebben a furcsa Európában. De visszatérve a sci-fi jelzőhöz... valójában csak a regény utolsó negyedében bontakozik ki a tudományos-fantasztikus szál, ami lehetőséget ad a rácsodálkozásra és beindítja az agytekervényeket. Felelevenedik lelki szemeink előtt az előzménytörténet és igyekszünk mindent betuszkolni valahová, hogy értelmet nyerjen. Nem kell erőszakoskodnunk, csak türelemre van szükség, ugyanis Dave Hutchinson mesterien illeszti a helyükre a kirakós darabjait.

A történet gördülékeny és könnyen olvasható. Ráadásul már az elején kicsit magunkénak is érezhetjük az egészet, hiszen így indít az író: „A MAGYAROK – nyolc tagbaszakadt férfi – este kilenc körül léptek be a vendéglőbe.” Ráadásul a regény lapjain többször is összefutunk velük. ;)

A fordítás is jól sikerült, ami Joó Attila tehetségét dicséri. Azonban egy-két helyen fel lehet ismerni az angol mondatszerkezetet, legalábbis nekem rögtön ez ugrott be, amikor a következő felsorolásba botlottam: „Az utca mindkét vége tele volt nyomozókkal és egyenruhás rendőrökkel és tűzoltókkal és katonákkal.” Én, személy szerint az utolsó „és”-en kívül mindenhova vesszőt tettem volna, hiszen így tanultuk még az iskolában. Ezen kívül nem akadtam más magyartalan mondatra vagy félrefordításra.

Essen pár szó a borítóról is. Hát, ez valahogy az új és a régi design közé esett, amin nem biztos, hogy megakad az olvasók szeme. Bár a tartalmat jól tükrözi, mégis kicsit zsúfolt. Viszont a kötés az valami fantasztikus. Nem tudom, hogy az új nyomdának vagy új technikának köszönhető, de a könnyített borítónak hála, már az első belelapozásnál úgy érzi az olvasó, mintha mindig ezt a könyvet tartotta volna a kezében. A belső margók megfelelő szélességűek és a gerinc törése nélkül szinte teljesen kinyitható a könyv. A borító a vékonysága ellenére nem pödörődik, nem törik és nem akadályozza a kötet kinyitását. Könnyen hajlítható az egész könyv, mégis könnyedén visszanyeri eredeti alakját. Remélem, hogy a Kiadó marad ennél a kivitelnél :)

A lényegről meg majdnem elfelejtkeztem! Az Embercsempészek az Európa alkonya-sorozat első része, ami eddig három kötetből állt. Amennyire sikerült utánajárnom, a folytatásban nem Rudi történetének következő állomására kalauzol el bennünket az író, hanem egy új szereplő, Jim történetével ismerkedhetünk meg. A színhely úgy néz ki, hogy nem változik, csak a szereplők. Persze az sincs kizárva, hogy Rudi is feltűnik majd valamikor. ;) Én mindenesetre már nagyon várom a folytatást, hogy megtudjam milyen is az a másik Európa, ahol nincsenek határok és kerítések.

FORRÁS: Letya.hu