Czető Bernát László: Veszettek

Ami részben annak is köszönhető, hogy Goda Krisztina egy korábbi kisregény (Czető Bernát László: A kakukk) alapján készítette el a filmet. A jelenlegi Veszettek kiadás a kisregény átdolgozott, kibővített változata. A félreértések elkerülése végett szeretném jelezni, hogy a filmet (még) nem láttam és a továbbiakban a könyvről lesz csak szó.

A történet Magyarországon, egy kitalált településen játszódik, Pongrácbányán. A valaha iparral és bányászattal rendelkező kisváros mára a munkanélküliek gyűjtőhelye. A bányák bezártak, az ipart felszámolták és csak pár kisebb cég maradt a településen. Az emberek többsége munkanélküli és ez a csoport leginkább a lezüllött Szabadságtelepen él. Virágzik a korrupció, a közbiztonság a béka feneke alatt, a fiatalok pedig életcél nélkül keresik a bajt. Az idősebbek az alkoholban keresik a vigaszt, a fiatalok pedig a drogokban. Bár a történet fikció, mégis a magyar valóságot tükrözi, ahogy azt a kötet hátlapján is olvashatjuk.

A regénynek nincs konkrét főszereplője, hiszen nem egy ember életén keresztül mutatja be az eseményeket. Ha mégis főszereplőt kellene keresi, akkor azt mondanám, hogy maga Pongrácbánya az. A bemutatott élet ezen a településen nagyon hasonlít a régi ipari városok mai képére. Munka híján, az emberek abból próbálnak megélni, amiből lehet. A cigánymaffia a Szabadságtelepi embereket szervezi be sorai közé, még a politikusmaffia a gazdasági élet szereplőit szolgálja ki. Mind a kettő az átlagos polgárokat károsítja meg, ki közvetetten, ki közvetlenül. Azonban egy napon új rendőrkapitány érkezik a városba Ács János személyében, aki azt a feladatot kapja, hogy tegyen rendet a városban belátása szerint, de ne nyúljon a városvezetéshez, mert azzal egy csapatban "játszanak". János nem kap anyagi segítséget a megyétől és az állományt sem tudja megnövelni, így arra az elhatározásra jut, hogy a bajkeverő tinédzsereket környékezi meg és próbál a segítségükkel rendet tenni.

A történetet ezen részét már többször feldolgozták, azonban az írónak sikerült aktualizálnia, illetve azzal, hogy a magyar társadalomba illesztette be, sokkal közelebb vitte az olvasókhoz. Láthattuk már A hullám című filmben is, hogy egy vezető egyéniség mire képes a fogékony fiatalokkal, ha célt és az összetartozás illúzióját adja nekik. Joci, Zidán, Peca és Sima pont ilyen fiatalok, tele agresszióval, csalódással és dühvel. Ők azok a balekok, akik állandóan a pofont kapják, de szeretnék ha egyszer végre ők adhatnák. Ács János a rendőrség cellájában találja őket, amikor átveszi a kapitányságot.

A csapat Védegyletté alakulása közben az író elénk tárja a városvezetésben és a médiában összefonódó érdekkapcsolatokat, valamint a gazdasági élet szereplőinek tevékenységét. Az egész a "kéz kezet mos" elvre épül, azaz "szívességet szívességért", aminek köszönhetően az egész város szinte egy helyben toporog, csak a felső réteg pénztárcája vastagodik, különböző Uniós és közbeszerzési pályázatoknak köszönhetően. Az egész történetben csak egy hiba van, és az magának a Védegyletnek a mozgatórugója. Hiszen a regényben a fiatalokkal elhitetik, hogy a város az övék és ezért nekik kell rendet tartani, azaz az egész a bűnözés visszaszorítására épül. De nézzünk a tükörbe és valljuk be, hogy manapság ahol ehhez hasonló szervezetek alakulnak (és az nem a polgárőrség keretein belül történik) ott a mozgatórugó a rasszizmus és a nacionalizmus. Az ilyen településeken általában nagy számú roma kisebbség él, akiknek nagy része nem az európai kultúrának megfelelően éli az életét. Segélyosztáskor dinóm-dánom, utána meg folytatódik a megélhetési bűnözés.

Czető Bernát László egy elegáns mozdulattal kikerülte ezt a problémát, azzal, hogy a Védegylet tagjai közé emelt cigány és részben cigány származású fiatalokat is, valamint Máté kedvesét is olyan lány alakítja, akinek az édesanyja cigány származású, valamikori élsportoló. Így a kötetre nem lehet ráhúzni a nacionalista jelzőt és talán a történet szempontjából is kellemesebb ez a megoldás, hiszen ha egy településen rasszista alapokra épülő szerveződés kezdődik, arra odafigyel az országos média is, és az EU-ba is eljut a hír. Így viszont a Védegyletet egy rendszerető civil szervezetnek lehet bemutatni, amely az utcán próbálja meg visszaszorítani a bűnözést. Azonban egy képzavarral is szembe kell néznünk, ugyanis a Védegylet fiataljai mind kopaszok, és ruházatuk is inkább hajaz egy skinhead csoportra, mint egy bőrszinttől független csoportosulásra.

A csellengő fiataloknak csak célt kell adni és sportolási lehetőséget, hogy létrejöjjön a csapatszellem és az összetartozás érzése. Ezzel próbálkozik minden kormány, csak érdekes módon nem a tanulást ösztönző projektekkel állnak elő, hanem mindig a sporttal. A szegény családok gyerekeinek a sportban lévő lehetőség az amerikai álom, hiszen kiemelkedő sportolóként milliókat vihetnének haza. Csak itt az érem másik oldala is, azaz ezek a fiatalok általában a küzdősportok felé kacsingatnak, hogy ott vezessék le felgyülemlett agresszivitásukat. Aminek az a következménye, hogy többen a ringen kívül is fitogtatják erejüket és egyszer csak a rendőrségi zárkában találják magukat súlyos testi sértés miatt. Ezért egy időre eltiltják őket a versenyektől, a kisstílű maffiózók pedig felkarolják őket, kidobói, behajtói vagy testőri munkát bízva rájuk. Így visszakerülnek abba a mocsokba amiből éppen ki szerettek volna törni.

A Védegylet fiaival sem történt ez másképpen, hiszen mindig ők voltak eddig az áldozatok, de most, hogy csapatként funkcionálnak, megerősödve, technikásodva, bosszúra szomjaznak a régi sérelmekért. Elnyomottakból elnyomók válnak.

Ott van még a másik szál a regényben, a korrupció. Az egész városvezetést átszövi, és kenőpénzek milliói cserélnek gazdát éppen az aktuális érdekeknek megfelelően. Ács Jánost azonban nem lehet lefizetni, hiszen van egy titka és mivel vaj van a  fején, igyekszik elkerülni az ilyen helyzeteket. Persze a pénzen kívül sok más útja is van a korrumpálhatóságnak. Ott van pl. a szex, amivel jó kapcsolatokat lehet kiépíteni, valamint a Védegylet fiataljainak nyújtott támogatás, ami bár nem közvetlenül Ács János rendőrkapitánynak van címezve, mégis lekötelezett státuszba helyezi. Mindenki tartozik mindenkinek és mindenki megvehető. Akire viszont nincs már szükség, azt könnyen félre lehet állítani, ahogy erre példának szolgált a volt rendőrkapitány is.

Pongrácbánya Magyarország kicsiben. A demokrácia és a jogállamiság álarca mögé bújt korrupt politikusmaffia vezeti, akik kiszolgáltatják a kisembereket a gazdasági érdekeknek. Az egyetlen különbség a diktatúra és a demokrácia között, hogy a demokráciában legalább a látszatra adnak, elhitetik velünk, hogy mi választottuk meg őket és a mi akaratunkat érvényesítik. Azonban ne higgyük, hogy csak nálunk van így. Elég szétnézni a világban. Miért olyan erős a fegyver- és olajlobbi az USA-ban? Mert az ottani vezetők őket szolgálják ki és ezektől az iparágaktól függ az újraválasztásuk. Bár mindegyik demokrácia csak látszatdemokrácia, ha választani lehetne ezek közül, akkor azt választanám, ahol legalább a kisember is nyugodtan és békében élhet. Úgy tartja a mondás, hogy az a jó államvezetés, ahol a polgárok nem politizálnak, mert nem éreznek rá igényt és nem azért mert elnyomják őket.

Czető Bernát László regénye felkavaró, izgalmas és valóságos. Az olvasó elé tárja azt, amit nem nagyon szeretnének az emberek észrevenni, azaz az ország jelenlegi helyzetét, és teszi mindezt olvasmányos formában. Szinte le sem tudtam tenni a könyvet és valószínű, hogy más is így lesz vele aki a kezébe veszi.

A filmes kritikákat olvasva azt kell mondanom, hogy igencsak más hangulata van a könyvnek, és nagy valószínűséggel egy teljesen más Veszetteket kap az olvasó a könyv elolvasásával, mint a filmmel. Így annak is könnyű szívvel ajánlom, aki már látta a filmet.

FORRÁS: Letya.hu