Chloe Seager: Randikatasztrófák (Emma Nash 1.)

Ma a Menő Könyvek egyik újdonságáról, Chloe Seager Randikatasztrófák (Emma Nash 1.) című kötetéről hoztam nektek értékelést. Sajnos a történet nagy csalódást okozott, amit egy bizonyos életkor alatt bizony nem adnék a fiatalok kezébe. El is mondom, miért.

Főszereplőnk – a sorozat címében is megnevezett – Emma Nash. Egy átlagos, szerencsétlen középiskolás lány, akinek élete középpontjában egy Leon nevű fiú áll. Pontosabban mondva csak állt, ugyanis a srác szótlanul hagyta faképnél a nyári szünetben, és annak háta mögött még be is csajozott. Emma lelke és szíve összetört, a nyarat pedig bezárva, mosdatlanul, ápolatlanul tölti otthonában, és barátaival is többnyire csak telefonon kommunikál. A melankólia napjainak egy kísérlettel szeretne véget vetni. Mivel Leon arra sem vette a fáradtságot, hogy szemtől szembe szakítson vele, úgy gondolja, ideje neki is tovább lépnie. Így az internet világát felhasználva kezd veszélyes játékba és társkeresésbe. Természetesen semmi sem úgy alakul, ahogy a lány tervezte, majd elkezdődik az iskola, ahol ismét találkozik Leonnal és annak új barátnőjével, akik közösségi oldalainak kukkolásával tölti el mondhatni minden szabadidejét.

A könyvvel kapcsolatos érzéseim sajnos elég vegyesek. Emma éppen túllép egy szakításon, ami természetesen soha nem könnyű egyik félnek sem, ha igazán szerették egymást. Emma azonban túlságosan ostoba, naiv, kiforratlan személyiség, s noha feltehetjük a kérdést: Kamasz, mégis mit vártam?, úgy érzem, hogy életkorából adódóan sem kellene ennyire butuskának lennie.

Persze mindenki magából indul ki, s mivel én Emma tökéletes ellentéte vagyok, nem is tudom megérteni a tetteit, de bárhogy is próbáltam megkedvelni, nem sikerült.

Chloe Seagernek sikerült hűen ábrázolnia a mai fiatalságot, akik a közösségi médiában és a telefonjukhoz nőve élik az életüket, ami az agyukat teljesen lebutítja. Minden egyes nap látom a mai fiatalokat – hiszen nap mint nap vonattal ingázom a munkahelyemre és haza. Látom, mennyire buták tudnak lenni – TISZTELET A KIVÉTELNEK!! SZERENCSÉRE TÖBBEN VANNAK, MINT GONDOLJUK!! – és fel nem tudom fogni, hová fajulhat még a világ. A telefon és a rengeteg kütyü az, ami lebutítja őket és az ebből fakadó ingerszegény környezet.

Sajnos Emma hűen tükrözi a mai fiatalok 80%-át. Titkos blogot ír, amire minden szennyesét kiteregeti, és fel nem fogja, mi történhet akkor, ha ez rossz kezekbe kerül. Nos, maradjunk annyiban, hogy lesz alkalma megtapasztalni.

Kapcsolatai felszínesek, s noha jó pár barátnője van, nem éreztem azt, hogy a kapcsolataik túlságosan szorosak lennének. Az édesanyja egyedül neveli, aki szintén egy rendkívül fura fazon, mégsincs kellően megmagyarázva, miért utálják egymást látszólag ennyire.

Ha mindez nem lenne elég, Emma a neten egy külön személyiségként van jelen, hazugságot hazugságra épít, de ez a kártyavár bizony hamarost összedől.

Aztán felbukkan a színen Greg, egy egyetemre járó srác, aki bár szintén egy picit különös személyiség, tele a fiatalság sok hibájával, mégis, az első perctől kezdve érdekli a lány, akivel egy őszinte kapcsolatot szeretne kiépíteni. Emma ellenben mindent elront, hiszen a fiút egyedül arra használja, hogy elfelejtse Leont, majd, mikor lehetősége adódik arra, hogy ismét régi barátjával kavarjon, lelkiismeretfurdalás nélkül eldobja Greget, mint egy rongyot. Ha bárki elolvassa a könyvet, rájön, hogy bár nem valószínű, hogy Greg lenne Emma élete társa – bár látok benne rációt –, a szíve szakad meg az embernek attól, ahogy a fiú kilép a színről a lány ostobasága miatt.

Leon pedig, a népszerű álompasi egy ostoba, felszínes fiú, aki semmit nem tud felmutatni a vagányságán és jóképűségén kívül, már ha ez valakinek bejön. Tipikusan az a srác, akiért rajonganak a lányok, míg a levetett barátnőit egy utolsó kis sárfoltként kezeli.

Sajnos a Menő Könyvek ezzel a kötettel csalódást okozott számomra. A kiadó fiataloknak szóló könyvei mind-mind erkölcsileg példát mutató, szórakoztató, romantikus és érdekes történetek voltak, míg ennek a könyvnek az olvasásához meghúznék egy életkori határt, ugyanis annak ellenére, hogy egy 16-17 éves főhőssel van dolgunk, aki korához képest rendkívül éretlen, s bár a mai fiatalok legtöbbje hozzá hasonló, ez a könyv nem való 15-16 év alattiak kezébe! Noha maga a kiadó is 15 éves kortól ajánlja a könyvet, tapasztalataim alapján már a 12 éves korosztály is megtalálja ezeket a történeteket.

Emma gondolatai csak a fiúkon és a maszturbáláson járnak, és ezt most szó szerint értem. A 336 oldalas könyv kb. minden második oldalán szó van valamilyen formában a maszturbálásról, a legjobb barátnő APUKÁJÁNAK fantáziálásáról és egyéb olyan erkölcsileg megkérdőjelezhető tettektől, ami nem éppen mutat jó példát a fiatalság számára.

Lehet, hogy picit túl komolyan nézem a kérdést, hiszen azok a problémák, amiket a könyv felvet, mind-mind velejárói az életnek, ám nem gondolom, hogy arra kellene bátorítani a tiniket, hogy ilyen mocsokul bánjanak a fiúkkal, vagy éjnek évadján parókában rongálni menjenek az édesanyjukkal, vagy minden bulin holtrészegre igyák magukat és bárki, aki az útjukba kerül azzal smároljanak, arról nem is beszélve, hogy az interneten más személynek való kiadást és az online társkeresőkre való regisztráció folyamatát is szépen bemutatja lépésről lépésre. Noha Emma édesanyjának köszönhetően utóbbi két tett hatalmas veszélyeire is rávilágít a könyv, az írónő mégis úgy írja le a sorait, mint aki elég értelmesnek tartja olvasóit arra, hogy ne kövessék el ugyanazokat a hibákat, mint Emma. Sajnos sokan el fogják követni, még ha nem is ennek a könyvnek a hatására.

Chloe Seager első könyves író, és ez sajnos meg is látszik a könyvön. Nem tagadom, hogy bár a hölgy szórakoztatóan ír, és a formátumot tökéletesen eltalálta, a története bugyuta és minden eredetiséget mellőz.

Jelen esetben a humort és az Emma szerencsétlenségein való szórakozást, valamint a blogbejegyzések mintájára íródott egyedi formátumot tudom felhozni csupán pozitívumként.

Aki azonban nem bírja a butaságot és mindazt a szerencsétlenséget, amit kiforratlan személyiségek követnek el, az messze kerülje el a könyvet!

Idézetek

„Elmentem a menzára megenni a szűkmarkúan mért ebédemet. Amennyi pénzt fizetek (vagyis anya fizet) érte, azt gondolnád, hogy többet adnak egy szál kolbásznál és három darab brokkolinál. Igen, tényleg megszámolják a brokkolirózsákat. Ha pedig egy abnormálisan nagy darabot kapsz, akkor csak kettő az adag. Egyszer már megjegyeztem: „Ez brokkoli-diszkrimináció. Most ettől kövérnek érzi magát az a darab”, de a konyhásnéni csak rezignáltan nézett rám.”

„5. Rengeteg a fura fazon

Még nálam is furábbak. Pedig én egy véres ragtapasszal a párnám alatt alszom.”

„Én jelöltem be, tehát SZÓ SEM LEHET arról, hogy én köszönjek rá. Létezik internetes közösségi etikett is, ez pedig nyilvánvalóan megsértené.”

„– Nem kötelező mindent elmondanom neked, anya. Nem vagyunk mi Rory és Lorelai!”

„Egész nyáron és az új félévben másról sem dumáltam, mint hogy találjak valakit, aki megbecsül, és amikor megtalálom, akkor… borzalmasan viselkedem vele.”

„– Ne járj olyannal, akit csak vigaszdíjnak tartasz. Tiszteletlenség vele és magaddal szemben is.”

Értékelés: 3,5/5 napló