Charlie Higson: The Enemy – Felnőttek nélkül (The Enemy 1.)

Írta:Ariadne
Nem vagyok egy nagy zombi rajongó, nem is rendelkezem túlságosan széles ismeretekkel a zombi könyvek terén, de ez betalált. Hogy miért? Lássuk mi az, amit spoilermentesen elárulhatok.

 

„Charlie ​Higson regénye egy young adult disztópia első része. Az ismeretlen vírus pusztította London romjain gyerekek próbálnak egy új világot felépíteni.

A végzetes járványt követően ugyanis bomlásnak indult testű, vérszomjas lényekké változtak mindazok, akik életben maradtak és elmúltak tizennégy évesek. A kiskamaszok különböző épületekben barikádozták el magukat Londonszerte, és csak akkor merészkednek ki az utcára, ha élelmet kell keresniük.

 

A bátor Arran és az érzékeny Maxie vezette gyerekcsapat a Waitrose szupermarketben él. Tartalékaik megfogyatkoztak. Ám felbukkan egy titokzatos fiú, Jester, aki azzal kecsegteti őket, hogy a Buckingham palotában biztonságos menedékre lelhetnek, ételben, italban sem lesz hiány. Nekivágnak az útnak, miközben városszerte mindenütt (a sikátorokban, az elhagyatott házakban, a föld alatt) lesben állnak a felnőttek.

Vajon eljutnak a gyerekek a biztonságos helyre? A palotában tényleg boldog jövő vár rájuk, vagy a látszat csal?

 

A váratlan csavarokban bővelkedő The Enemy – Felnőttek nélkül megpróbál választ találni arra a kérdésre, hogyan élhetjük túl a rémálmainkat is messze meghaladó borzalmakat. Miközben az olvasó szembesül egy másik, filozofikusabb problémával is: mivé lesz a társadalom, ha a közösségek a gyerekek elképzelései szerint szerveződnek újra?”

 

 

Itt olvashattok bele:

https://www.lira.hu/upload/M_28/rek3/1577478.pdf

 

Charlie Higson (született Charles Murray Higson) 1958. július 3-án született az angliai Somerset megyei Frome-ban. Sikeres szerző, színész, komikus és forgatókönyvíró. Ő írta a nagy sikernek örvendő Young Bond-sorozatot, melyet Angliában több mint egymillió példányban adtak el, és huszonnégy különböző nyelvre fordították le. A szerző nagy rajongója a horrorfilmeknek és könyveknek, az egyetemen egy ideig a gótikus irodalmat is tanulmányozta.

A Kelet-Angliai Egyetemen (UEA: University of East Anglia) tanult, ahol a bátyja tanít már 1986 óta. Ott ismerkedett meg a Paul Whitehouse, David Cumming és Terry Edwards alkotta trióval. Higson, Cummings és Edwards megalakította a The Higsons együttest, amiben egészen 1986-ig Higson volt az énekes. Ezt követően Paul Whitehouse és a komédia került középpontban, s egészen 2000-ig a BBC egyik műsorának a fő írója és előadója volt, ezt követően szintén Whitehouse-zal együttműködve egy rádiós komédiában és egy televíziós projektben is együtt dolgoztak.

1990-ig négy felnőtteknek szóló disztópikus jellegű regénye jelent meg, tehát elmondható, hogy több korosztályt is megpróbált lebilincselni.

Együtt írta Lise Mayerrel az 1994-es angol-belga-holland thriller, a Suite 16 című film forgatókönyvét.

Tudja, hogyan kell a tinédzsereket megragadni vagy épp elrettenteni, ezért is írta meg a The Enemy című young adult sorozatát, amit külföldön poszt-apokaliptikus zombie horrorként reklámoztak. Angliában 2009-ben jelent meg a sorozat első kötete, kis hazánkban viszont erre tíz évet kellett várni, idén január 9-én jelent meg az Atheaneum kiadó égisze alatt. 2011-ben a szerző még úgy nyilatkozott, hogy a The Enemy trilógia lesz, ám végül a sorozat a hetedik kötettel zárult.

Higson jelenleg Londonban él a feleségével és a három fiával.

A honlapját megtekinthetitek itt (bár egy ideje már nem került fel friss tartalom): https://www.charliehigson.co.uk

Amennyiben szeretnétek többet tudni Charlie Higsonról vagy épp a The Enemy-sorozatról, akkor érdemes elolvasnotok a The Guardian oldalán található interjút. Igaz, hogy nem magyar, de még úgy is érthető, hogy én csak töröm az angolt. https://www.theguardian.com/childrens-books-site/2015/oct/30/charlie-higson-the-enemy-interview

 

A könyvről:

Ez a könyv talán az egyik legdurvább, leggyomorforgatóbb young adoult regény, amit valaha olvastam. Brutális. Alig hiszem el, hogy tényleg fiataloknak ajánlják. Nem vagyok szívbajos, krimi, thriller, horror, bármi jöhet, de azért néhány jelenetnél még az én lélegzetem is elakadt, vagy épp a gyomrom bukfencezett. Szóval mindenképpen olyanoknak ajánlom, akiknek a szívük és a gyomruk egyaránt erős és szeretnek borzongani. Nem vagyok egy nagy zombi rajongó, nem is rendelkezem túlságosan széles ismeretekkel a zombi könyvek terén, de ez betalált. Hogy miért? Lássuk mi az, amit spoilermentesen elárulhatok.

 

A szereplők kedvelhetőek, szerintem mindenkinek akad legalább egy kedvence a gyerekek között. Ugyanakkor ez nem feltétlenül szerencsés, mert Charlie Higsonnak nem esik nehezére leöldösni a karaktereit, s néha úgy érezheted, mintha az író azokra vadászna, akiket te megkedvelsz. Amikor az egyik kedvenc szereplőm meghalt, nagyon haragudtam Higsonra. Felmerült bennem, hogy miért pont őt kellett, aztán rájöttem, hogy biztos fogom még ezt érezni a könyv hátralévő részében. A szerző egy kis reményt ad számodra, majd a következő fejezetben elveszi azt. Úgy játszadozik az olvasó érzéseivel, mintha ő irányítaná azt a tetteikkel együtt. Egyszer ad, máskor elvesz. Nem tudhatod, végül merre billen majd a mérleg nyelve.

 

Arran volt Waitrose gyermekcsapatának vezére. Körülbelül húsz gyerekért volt felelős. A vírus pusztítása előtt a focicsapat kapitányaként tevékenykedett, megszokta, hogy irányítsa a társait. A menők csoportjába tartozott, odafigyeltek arra, amit mondott. Okos volt és szerethető. Magas, szőke, atletikus alkatával kitűnt társai közül.

Maxie volt Arran helyettese, a vezér távollétében ő volt a főnök. Lojális a csapatához, mindig sikerült megütnie a többiekkel a közös hangot, így könnyen rávehette őket bármire. Talán rá mondanám, hogy a csapat szíve. Érzékeny volt, ugyanakkor, ha a helyzet úgy kívánta, tudott kemény is lenni. A helyzet pedig elég sűrűn úgy kívánta…

Ollie volt a csapat esze. Többnyire csendes és visszahúzódó volt, abszolút nem nevezném alfának, ugyanakkor sokszor mégis ő húzta ki a csávából a többieket merész ötleteivel.

Kis Sam karakteréről elmondható, hogy bátorsága és kitartása jó példa lehet mindenkinek. Hihetetlen, mennyi nehézségen küzdötte át magát a maga kilenc évével. Ő az a szereplő, akit lehetetlen nem szeretni. Szerintem titkon mindenki neki drukkol.

Blue volt a Morrisons csapat feje. Eleinte nem igazán szimpatizáltam vele, ám a könyv utolsó felében megmutatta az igazi arcát, s csak remélni tudom, hogy neki megkegyelmez majd Higson.

Whitney a Morrisons csapat vezetőjének volt a jobb keze. Igazi vagány csaj, erős egyéniség, jó harcos, ugyanakkor nagyon jószívű lány, aki igyekezett pártfogásába venni a kicsiket. Első pillanatban megkedveltem.

 

A történetben rengeteg gyerekről olvashatunk, a Waitrose és a Morrisons gyerekcsapat együtt körülbelül ötven főt jelentett, mindenkinek megvan a saját megkülönböztető jegye, egyedi személyisége, ami miatt beleillik a történetbe. Persze ők csak egy részét teszik ki a túlélő gyerekeknek. Tetszett, hogy a szerző kellő időt és energiát fektetett a bemutatásukra, még akkor is, ha már tudta, hogy egyesek nem fogják megélni a második kötetet.

A Morrisons gyerekcsapatában is találtam kedvelhető karaktereket, de a fő kedvenceim természetesen Waitrose-osok.

Persze olyan szereplők is akadtak, akiket nagyon rühelltem, ők voltak számomra az abszolút negatív karakterek. Ilyen volt Jester, David és John.

 

London utcáin élet-halál harc folyik, tizennégy év alatti gyerekek válnak kényszerfelnőtté, hiszen gondoskodniuk kell önmagukról és társaikról, miközben bujkálniuk kell a rejtélyes vírussal fertőzött felnőttek elől, nehogy eledel legyen belőlük. Persze nem csak a zombik jelentenek veszélyt a gyerekekre, a falkában portyázó állatok is élelem után kutatnak, ráadásul az egyre fogyó élelmiszerkészlet is aggodalomra ad okot. Mindig és mindenhol veszély leshet rájuk, egy pillanatra sem lankadhat a figyelmük, mert az az életükbe kerülhet. Ráadásul ott is gond adódik, ahol nem számítanak rá.

 

Charlie Higson nagyon jó munkát végzett, mert a történet eredeti, drámai, akciódús, kiszámíthatatlan, borzongató, lebilincselő. Képes fenntartani az érdeklődést, egy pillanatra sem lankadhat a figyelmünk, mert minden oldalon vár valami meglepő. A karakterei szinte életre kelnek, képesek a fejlődésre, a változtatásra.

A helyszínválasztásért külön megdicsérném Higsont, imádom Londont, még ha a történetben vírusfertőzött felnőttekkel is van tele.

Tekintve, hogy a sorozat hét kötetes, nem csoda hogy függővéggel zárul, még bármi történhet a folytatásokban. Remélhetőleg a maradék hat kötet is megjelenik kis hazánkban, mert jó lenne, ha fény derülne arra is, hogy milyen vírus fertőzte meg a felnőtteket, hogyan terjedt el, s van-e még remény?

 

Imádtam a történetet, ha lehetne, már most olvasnám a folytatást.

 

Pontozás: 10/10

 

Apró megjegyzés: bár zombinak nevezik a fertőzött felnőtteket, hagyományos értelemben nem azok. Nem élőhalottak, s nem is támadnak fel. Ők vírussal fertőzött emberek, akik vagy a kór lefolyásának végén halnak meg, vagy a túlélő gyerekek végeznek velük önvédelemből.

 

A szerzőnek/fordítónak köszönhetően leszoktam a pukkancs jelző használatáról, mert mindig Charlie Higson karaktereit juttatja eszembe.


vásárlás ►tovább ►
ISBN: 9789632938677
Megjelenés: 2019-01-09
méret: 200 mm x 125 mm x 40 mm

Charlie Higson

Tovább
Ez is érdekelhet:

MINDENNAPI
2019-04-15 16:32:44

7 versrészlet a legjobb magyar költőktől

Tovább
HÍREK
2019-04-26 09:53:08

5 tanács, amelynek a segítségével a gyermekedből könyvmolyt nevelhetsz

Tovább
MINDENNAPI
2019-04-30 16:27:36

10 kezdőmondat ismert regényekből. Felismered őket?

Tovább

Az Athenaeum kiadó égisze alatt jelent meg Charlie Higson The Enemy – Felnőttek nélkül című regénye, mely egy hétkötetes sorozat első része. A történet eredeti, drámai, akciódús, kiszámíthatatlan, borzongató és lebilincselő.



Hozzászólás írása:




Honlapunk cookie-kat használ az Ön számára elérhető szolgáltatások és beállítások biztosításához, valamint honlapunk látogatottságának figyelemmel kíséréséhez.
Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. A cookie-k kezeléséről IDE kattintva tájékozódhat. Értem