Baba Schwartz: Májusi cserebogár

Baba Schwartz 1927-ben született Nyírbátorban. Részletesen feleleveníti boldog gyermekkorát, önfeledt játékaikat a falubeli, vele egyidős kis barátait, akik még semmilyen előítéletet sem tápláltak iránta, őszintén örültek egymásnak. Az eszmélés pillanatát, amikor már egyértelműen látszik: a Hitler által generált gyilkos elmélet egyre nagyobb erőre kap, és a zsidó emberek élete már egy fabatkát sem ér. Baba pontosan felidézi a deportálásuk körülményeit, Auschwitzba való megérkezésüket, a kiválasztást, majd a mindennapok küzdelmeit. A tábori élet nehéz, de némi leleményességgel és szerencsével együtt tud maradni édesanyjával és két lánytestvérével, így négyen védik, óvják és segítik egymást.

A háború vége felé a németek az előrenyomuló oroszok miatt menekülni kényszerülnek, és erőltetett menetben kell a raboknak az új, még biztonságban lévő táborokba átmenniük. A munka nehéz, de kiszámítható. A hidegben való több napos gyaloglás viszont új helyzet elé állítja a családot: az utolsó csepp erejükig küzdeniük kell, hogy elérjék a céljukat és ott alkalmasnak találják őket a munkára, különben hiába volt minden erőfeszítésük. Az egyik ilyen erőltetett menet alatt sikerül a négy nőnek megszöknie, de a zűrzavaros időkben az sem egyértelmű, hol vannak nagyon biztonságban: a kegyetlen őrök között a táborban, vagy a senki földjén, ahol menekülő német és portyázó orosz katonákba éppúgy belefuthatnak.    

Hihetetlen volt olvasni Baba sorait, a sok kegyetlenséget, bizonytalanságot, és azt az elemi erejű optimizmust és élni akarást, ami őt és a családját jellemezte. Soha nem adták fel, minden helyzetben egymást figyelték, segítették, és nem egyszer a szerencse is melléjük szegődött, így sikerült túlélniük a borzalmakat és hazatérniük szülőfalujukba, Nyírbátorba. Mindezt úgy, hogy tudták, sok családtagjuk nem térhet már haza. De nem adták fel, új életet kezdtek a háború után Ausztráliában.

Baba Schwartz memoárja egyedülálló, mert miközben leírja az átélt borzalmakat, közben nem haragszik senkire, nem hibáztat senkit. Nem töri meg a személyiségét a tábori élet, örök optimizmussal és szeretettel fogadja el a sorsát.

A kötet olvasmányos, letehetetlen, egy szuszra olvasós fajta. Ráadásul rengeteg fotót, korabeli dokumentumot, tábori űrlapot tartalmaz, ezzel is közelebb hozva az olvasóhoz a szereplőket. A lapokról árad a végtelen szeretet, Baba hihetetlen személyisége. Ajánlom mindenkinek, aki szeretne bepillantást nyerni a 20. század legborzalmasabb éveibe, és megismerkedni egy erős, kitartó asszony életével.    

PAE