Az életed a tiéd. Te irányítasz. Vagy csak hiszed?

Az Uniónak szembe kell néznie a délről érkező menekültáradattal, miközben a Balkáni Birodalom egyre jobban terjeszkedik. Bosznia és Hercegovina puccs által való megszerzését követően már az Unió határait fenyegeti a birodalom. Az egyetlen szabad és független állam, Szerbia, még tartja magát. Magyarország, mint az Unió éléskamrája kiemelt terület a szövetségen belül, azonban itt sem fenékig tejfel az élet.

Az Unión belül azonban működik egy szervezet, mely JövőVédelem név alatt tevékenykedik. Az egész szervezet egy cseh matematikus, Brozkov képletén nyugszik, mely képes megjósolni a jövőt. Amikor Brozkov megalkotta a képletet, kiderült, hogy a világ az apokalipszis küszöbén egyensúlyoz. A JövőVédelem célja, hogy elkerüljék a világégést és olyan emberek életútját egyengessék, akik megváltoztathatják a jövőt. Bánfalvy Réka egy a védett személyek közül, aki még csak hallgató a BME-n, de a kutatási témája hozzájárulhat, hogy elkerüljék a véget. Réka Védangyala Lázár Szilárd, aki figyeli a lány sors-algoritmusát, és amennyiben eltérés mutatkozik a várttól, beavatkozik. Mondhatjuk úgy is, hogy Szilárd a bábmester, aki úgy mozgatja a szálakat, hogy a bábja a kijelölt úton maradjon.

A felvezetés alapján lehet, hogy nem tűnik túl izgalmasnak a történet. A fülszöveget elolvasva én sem vártam valami nagy durranást. Azonban, pár oldal után egyszerűen elmerültem a történetben. A hangulata nemhogy magával ragadott, hanem egyszerűen beszippantott. Vékony Krisztián leírásai annyira jól mutatják be a várost és a benne élő embereket, hogy végig úgy éreztem, mintha én is jelen lennék a történetben. A komor, sötét hangulat rányomja az olvasóra is a bélyegét. Hiába van odakinn tavasz és virágba borult táj, ha az ember elkezdi olvasni, minden besötétedik körülötte, mintha szürke őszi nap lenne.

A sci-fi mellett egy krimi, vagy inkább thriller szál is helyet kap a történetben. Ugyanis hiába működik jól Brozkov képlete, ha egyszer csak megjelenik benne egy változó, amit ki kell iktatni. Ez a változó pedig nem más, mint egy szadista gyilkos, aki a Védettekre vadászik. Hiába titkos a szervezet és tagjainak, illetve a megfigyelteknek a névsora, valahol kiszivárognak az információk. A Védangyalok pedig sorban elbuknak, ahogy védettjeik áldozatul esnek a sorozatgyilkosnak. A sors-algoritmus egyre nagyobb szórást kezd el mutatni, miközben a Balkán Birodalom is egyre nagyobb fenyegetettséget jelent.

A regényt olvasva, akarva, akaratlanul párhuzamot fedezhetünk fel Isaac Asimov: Alapítvány trilógiájával. Mindkettőben egy titkos szervezet felügyeli a jövőt, melyet megjósoltak. Azonban míg az Alapítvány sorozat globális, csillagközi birodalom keretein belül játszódik, addig a Sors-algoritmus leginkább Budapest területére korlátozódik. Persze, vannak átfedések és áthallások, mégis azt kell mondanom, hogy egy teljesen más történetet kapunk.

Érdekessége a regénynek, hogy a múltba való visszatekintések zöme napjainkra esik. Megtudhatjuk, hogy Brozkov segítségével hogyan is alakult meg a JövőVédelem és hogyan hozták létre a központokat, a Mennyországokat. Hogy pontosan mi a célja a szervezetnek és meddig hajlandóak elmenni, hogy biztosítsák a jövőt. Nemritkán szembesülhetünk azzal, hogy a cél szentesíti az eszközt. A kontrasztok is igen erősen jelen vannak a regényben, hiszen a Mennyország a föld alatt helyezkedik el, a Védangyalok pedig feketében járnak. Mintha egy kifordult világban lennénk.

A pre-apokaliptikus hangulat ellenére, a regény lapjain szembetalálkozunk olyan emberi értékekkel, melyekről azt hinnénk, hogy rég elvesztek. Ezek úgy ragyognak fel néha, mint a sűrű ködön áttörő napsugarak. Természetesen szerelmi szál nélkül nem maradhat az olvasó, hiszen valaminek a hátán kell vinnie a történetet, valaminek mozgatnia kell az embereket. Szerencsére nem egy nyálas, csöpögős szerelmi történetet kapunk, hanem emberi érzéseket, melyek bár néha elrugaszkodnak a földtől, mindig visszarántják az események a valóságba.

Vékony Krisztián szinte végig az orránál fogva vezeti az olvasót. Mondhatnám, hogy meg lettem vezetve, de nincs ebben semmi keserűség a részemről, hiszen hagytam magam sodródni az árral. A gyanakvásomat már az első pillanattól elaltatta valami mondvacsinált indokkal, ami nagyon is jól beleillett a képbe. Csak később, amikor változás állt be a történetben, akkor gondoltam csak bele, hogy hogyan is siklottam el az apró jelek felett.

Párhuzamot fedezhetünk fel benne a jelenkori problémákkal. Mintegy felnagyítva tárja elénk a menekültkérdést, a terrorizmust, a globális felmelegedést, stb. Technikailag nem nagyon rugaszkodik el a valóságtól, azaz a ma megálmodott eredményeket jeleníti meg. Talán az egyetlen dolog, amit kicsit felgyorsított, az a jelentős éghajlatváltozás.

Mindössze egyetlen dolog lett elrontva a történetben, ami az utolsó pár oldalon jelentkezik. Olvasva végig azért drukkoltam, hogy ne nyúljon ehhez az eszközhöz az író, de csak megtette :(

SPOILER kezdete!

Miért kellett Lázár Szilárdnak "feltámadnia"?! Vagy én értelmeztem rosszul? Mivel név szerint nem lett megemlítve, fenn áll a lehetősége, hogy egy másik férfi tért vissza a halálból. Azonban ennek igazán kicsi a valószínűsége.

SPOILER vége.

Szerencsére ez csak az egyik "mellékszálat" érintette. De akkor is, kicsit csalódtam. Ezért is vontam le fél csillagot a molyos értékelésemből. Ha ez nem lett volna, akkor megkapta volna az öt csillagot, hiszen végig fenn tudta tartani az érdeklődésem.

Természetesen egy thriller, még akkor is ha sci-fibe van oltva, nem maradhat a végén csavarok nélkül. Ilyenkor csak az szokott kérdés lenni, hogy mekkorát csavar az író a történet szálain. Vékony Krisztiánnak sikerült jól alkalmaznia és nem egy abszurd, légből kapott magyarázattal állt elő. Úgymond végig ott volt a levegőben és a vége felé bennem is felmerült párszor a kérdés, hogy vajon tényleg az mozgatja-e a szálakat, aki az előtérben van. Mégis, az utolsó oldalon még tudott újat mondani, ami részben nyitva is hagyja a lehetőséget a folytatásra. De ha nem lesz folytatás, akkor is egy kerek egész történetet kap az olvasó.

Örülök, hogy egy újabb magyar szerző könyvét olvashattam, mely világviszonylatban is megállná a helyét. Az pedig külön jó volt, hogy a történet Budapesten játszódott, magyar szereplőkkel. Elképzeltem a jövő Budapestjét, a maga kettészakadt világával. Mégis legjobban az egésznek a hangulata fogott meg. Régen olvastam ennyire sötét hangulatú regényt, ahol ez az érzés a könyv lapjain keresztül az olvasó lelkébe is beköltözik és nem csak a megjelenített világ zordsága tükröződik a leírásokban.

Remélem, hogy a kiadó a jövőben folytatni fogja a Galaktika Start Könyvek sorozatot és még sok kiváló magyar író munkáját vehetjük a kezünkbe.

FORRÁS: Letya.hu