Az Athenaeum nagy képes kalendáriuma a 2019. évre

Gyerekkoromban a nagyszüleimnél futottam bele hasonló célt szolgáló kalendáriumokba, de lényegesen igénytelenebb kivitelben. Arról fogalmam sincs, hogy mit tartalmazott, de nem lehetett valami érdekes, ha egy 8-10 éves gyereket nem érdekelt. Az egyetlen amire emlékszem, hogy adtak hozzá több lapnyi kártyanaptárt, amit a perforációk mentén kellett kitépni. Nos, ezek érdekeltek, hiszen be lehetett jelölni rajtuk a születésnapokat, az iskolakezdést és a szüneteket. Egy diáknak ezek a legfontosabb dátumok, és mindig ki tudtuk számolni, hogy hány nap van még a téli szünetig.

Az Athenaeum Kiadó egy régi hagyomány felelevenítésére szánta el magát, mégpedig Emich Gusztáv Nagy Képes Naptárának modern, felújított és újragondolt kiadványát élesztették fel. Az Athenaeum vállalatcsoport alapítójának kalendáriuma először 1859-ben jelent meg, így ez a mostani kiadvány a 160. évfolyam kalendáriuma.

Kinézetre inkább hasonlít egy albumra, mint egy kalendáriumra. Az új technológiával készült borító és a steampunkos téma egyszerre kelti a modernitás és a XIX. századi hangulat hatását, ami Szabó Tibor Benjámin és Máramarosi Lili szerkesztők kreativitásának köszönhető. Ha belelapozunk, olyan érzésünk van, mintha egy albumot tartanánk a kezünkbe. A vastag lapok, a 100%-ban színes oldalak szemet gyönyörködtetőek. Egy kalendárium mit sem érne naptár nélkül, így ebben is megtalálhatjuk, de hogy őszinte legyek, nem tudom, hogy kinek lesz szíve belefirkálni ebbe a kiadványba. Aki az enyémbe megpróbál belefirkálni, annak velem gyűlik meg a baja.

De, hogy ne csak a levegőbe beszéljek, IDE kattintva bele lehet olvasni a kötetbe és meg lehet nézni, hogy pontosan hogyan is néz ki ez a kalendárium. Ne lepődjünk meg azon, ha a belepillantó és a fizikai példány között különbséget fedezünk fel, ugyanis a belepillantó nem a végleges kiadványból szemezgetett oldalakat. Pl. Lakatos Levente írása teljesen más dizájnt kapott, és nyoma sincs a fehér háttérnek.

A kiadvány 12 részre van osztva, hónapok szerint. Mindegyik hónap előtt van egy informatív, tájékoztató írás, mint pl. az MKKE vagy a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál története. De itt találunk olyan tippeket is, hogy milyen helyeket érdemes felkeresnünk, ha egy kávé mellett szeretnénk nyugodtan olvasni.

Mintegy, a hónapok felvezetésére, a szerkesztők felkértek egy-egy írót, hogy rövid írásukkal járuljanak hozzá az adott hónap megszólaltatásához. A tizenkét írás közül hármat emelnék ki, amik szerintem nem csak az adott hónap hangulatát fogták meg, hanem valami pluszt is adtak a kötethez (szubjektív kiemelés):

• Görög Ibolya: Szerelem!... Szerelem?
• Háy János: 12 pont
• Kalapos Éva Veronika: Bármi lehet

A naptár-bejegyzésekre szánt helyek előtt találhatunk régi, mára már inkább viccesnek számító hirdetéseket is, illetve közérdekű, érdekes információkat, mint pl. mértékegység-váltó, korrektúra kisokos, stb...

A régi hirdetéseket olvasva igencsak elmosolyodik az ember. Egyes termékek minőségét igazolandó, vásárlói levélrészleteket tartalmaznak, mintegy alátámasztva a hirdetés hitelességét. Még a nemi betegségek kezelését megcélzó hirdetések a diszkréciót emelik ki. Pedig milyen jó lett volna olvasni itt is fogyasztói leveleket, majd pár oldallal később a pletykarovatban ismét összefutni a névvel, akit egy ilyen levél buktatott le. Félretéve a tréfát, érdemes elgondolkodnunk azon, hogy 50-100 év elmúltával vajon hogy fognak hatni az akkori generációra a ma reklámjai?

Egy másik érdekessége a kalendáriumnak a könyvszakmai ki kicsoda, mely közel 120 (nem számoltam le) személy képes adatlapját tartalmazza, melyből megtudhatjuk, hogy egy-egy név, kiadó vagy éppen blog mögött ki áll. Ez azért is érdekes, mert nem csak az Athenaeum Kiadóhoz tartozó személyeket fedezhetjük itt fel, vagy a Líra Kiadói Csoport munkatársait, hanem a konkurencia is képviselteti magát. Ez elgondolkoztatott, hiszen sci-fi berkekben szekértáborokra vannak osztva az olvasók és folytonos viták vannak egy-egy kiadó, regény vagy díj kapcsán. A kalendáriumban pedig itt van a könyvszakma apraja-nagyja, függetlenül attól, hogy melyik kiadó munkatársa. Ez elég pozitívan hatott rám, és önvizsgálatra késztet, hogy talán a jövőben nekem sem kellene beszállnom a szekértáborok közti vitákba, hiszen a zsánerirodalmat terjesztő kiadóknak is megvannak a maguk preferenciái. Néha lehet, hogy rosszuk kommunikálnak, de nem ettől fogom kedvelni a kiadványaikat. Annál a kiadónál, ahol 10 sci-fiből csak 1 tetszik, nem a kiadót minősíti, hanem az én szubjektív értékítéletemet, és teljesen felesleges a blogbejegyzésemet támadó kritikákra reagálnom. Valakinek az tetszik, nekem meg nem. Ennyi. Lehet tovább menni.

Azért megállnék egy pillanatra még a könyvszakmai ki kicsodánál, ugyanis a különböző kiadók munkatársai mellet könyves bloggerek is helyet kaptak itt. Az a megtiszteltetés ért, hogy és is belekerültem a rovatban, így aki kíváncsi rá, hogy ki is áll a Letya név mögött, az megtalál a kalendáriumban, július hava előtt.

A kiadvány több szempontból is kuriózumnak számít, hiszen olyan technikai megoldásokat alkalmaztak az előállítása során, ami Magyarországon még nem elterjedt. Nem beszélve arról, hogy a bejegyzés megírása előtt vettem csak észre, hogy nincsenek megszámozva az oldalak, ami igen furcsa egy könyv esetében. Viszont itt átadnám a szót Szabó Tibor Benjáminnak, az Athenaeum Kiadó ügyvezető igazgatójának, hogy ő számoljon be a kiadvány 5 legérdekesebb tulajdonságáról:

A kalendárium nem csak megjelenésében elegáns, hanem tartalmában is igényes. Fényképen nem lehet visszaadni a borító szépségét, mert nem érzékelhető az a fényjáték, ami ennek a speciális nyomdatechnikának az előnye. Érdemes a könyvesboltban kézbe venni és megcsodálni. Szerintem bárki örülne egy ilyen naptárnak, csak az a kérdés, hogy ki az akinek lenne szíve beleírni is.

Egyes információk szerint a kalendárium limitált példányszámban készült, így nem érdemes sokat gondolkodni a beszerzésén, nehogy lemaradjon róla az ember.

Forrás: Letya.hu