Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Fiú a pokolból (és A kölyök)

Nem telhet el év, hogy a Metropolis Media ne adna ki (újra) egy kötetet a Sztrugackij testvérektől, ezzel is fenntartva az érdeklődést munkásságuk iránt. Vannak olyan kötetek, melyek bővített kiadásban látnak napvilágot, de olyanok is akadnak, melyek immáron cenzúra nélkül kerülnek az olvasó elé. A jelen kötetben lévő két kisregényt a fordítók újra átnézték és már javított formában kerültek kiadásra. A Fiú a pokolból először magyarul az 1981-es MetaGalaktika 2-ben volt olvasható, míg A kölyök 1977-ben került először magyarul a könyvesboltokba, a Kozmosz Könyvek-sorozat részeként. Mindkét kisregény a Delelő Univerzumba illeszkedik (7. és 8. történet [Goodreads alapján pedig 6. és 7.]).

A kisregények, akárcsak a Delelő Univerzum többi története, egyedül is megállják a helyüket és nem szükséges az olvasási sorrend betartása. Ha jól emlékszem, A kölyökben volt egyetlen utalás a Lakott szigetre, de ez olyannyira nem kapcsolódik a fő történeti szálhoz, hogy nyugodtan át is lehet rajta suhanni. Mindennek ellenére azért ajánlom a sorozat első kötetét, a Hazatérést, mert az adja meg a keretét az egész Delelő Univerzumnak.

A kötet megjelenése előtt is pozitív véleményeket hallottam a Fiú a pokolból kisregényről, különböző közösségi oldalakon és fórumokon. Kíváncsian vártam, hogy kezembe vehessem a könyvet, hiszen a Sztrugackij testvérekben ezidáig még nem csalódtam. Eddig a Fogadó a Halott Alpinistához volt a leggyengébb regényük, amit olvastam, de ezt is inkább a hangulatomnak köszönhetően húztam le.

A történet főszereplője Réce, aki egy háborús világban él. A harc a mindene, és arra nevelték, hogy ha kell, akkor a hazáért haljon. Az egyik ütközetben azonban halálos sebet kap és eszméletét veszti. A következő pillanatban már a Földön van és a fejlett földi technológiának köszönhetően megmenekül a haláltól. Ebben az új világban idegennek érzi magát és nem is érti, hogy hogyan maradhat fenn egy társadalom, ahol nincs hadsereg és nem dúlnak háborúk. Az egész földi civilizáció számára érthetetlen és ahhoz, hogy megpróbálja feldolgozni, hogy hová is került, elkezd összeesküvés-elméleteket gyártani. Van akinek a paradicsom magát a poklot jelenti.

Sajnos, az elvárásaimat nem teljesítette a kisregény. Szeretném azt hinni, hogy értem mit akart a testvérpáros elmondani a történettel, de valahogy nem jött át. Az egész számomra súlytalan volt és nem éreztem, hogy nekem szólna. A végén azonban volt egy pillanat, ami megvilágította az egész elbeszélést, de ez már késő volt.

Érdekessége a történet születésének, hogy egy filmhez készítették először el a vázlatokat, amit Tarkovszkij vitt volna vászonra, A Harci Macska visszatér a pokolba munkacímmel. A filmet azonban letiltották és indoklásnak azt mondták Tarkovszkijnak, hogy „Ne feledje, hogy ezek a Sztrugackijék bonyolult emberek... A Harci Macska című gyerekfilm forgatókönyvébe is belecsempészik azt a cionista eszmét, hogy minden zsidónak vissza kell térnie a saját hazájába, s ott harcolni annak az érdekeiért.” Tehát így lett a forgatókönyvből kisregény, ami először nem is nagyon tetszett a testvérpárnak, de az idő múlásával egyre jobb színben tűnt fel előttük. Évekkel később pedig Réce a kedvenc hősükké lépett elő. Én viszont úgy érzem, hogy kicsit megporosodott ez a történet.

A Fiú a pokolból kicsit elvette a kedvem a második kisregénytől, de úgy voltam vele, hogy nem hagyom félbe a könyvet és belekezdek A kölyökbe is. Pár oldal után rájöttem, hogy ez egy teljesen más hangulatú történet, még ha az alapsztori hasonló is (inverz). Ezt a kisregényt szinte egy szuszra sikerült elolvasnom, mert kíváncsivá tett és lenyűgözött.

A történet középpontjában a kölyök áll, akit a bolygóra érkező tudósok találnak meg. A földi emberek azért szálltak le a bolygóra, hogy a Bárka-terv keretén belül egy másik fajnak hozzanak létre életteret, akiknek a bolygója veszélyben van. Azért esett erre az égitestre a választásuk, mert nem találtak rajta értelmes életet. A kutatócsoport azonban egy lezuhant kisebb űrhajó roncsait fedezte fel, ami 10-15 éve csapódhatott be. Az adatok és a holttestek alapján kiderítették, hogy kik is voltak a hajó utasai, és megdöbbenésükre kiderült, hogy egy egyéves gyermek is volt a fedélzeten, de a holttestét nem találták.

A kölyköt, az űr-Mauglit, a bolygón élő értelmes lények tartották életben és nevelték fel. Igen ám, de civilizációnak semmi jele, sem a felszínen, sem pedig a mélyben. Ráadásul a kölyök megnyilvánulásai és testtartása sem hasonlított egy korabeli földi fiúéhoz. Olyan az egész, mintha 10 év alatt több ezer évnyi evolúciós fejlődésen esett volna át. A kölyökkel történő kapcsolatfelvétel folyamán egyre több kérdés merült fel, amire a válaszok valahogy nem akartak megszületni.

Kicsit olyan ez a kisregény, mintha valami hókoszpókusz is került volna a történetbe. De a Sztrugackij testvéreket ismerve, éreztem, hogy mindennek lesz tudományos magyarázata, még akkor is, ha nem tudjuk felfogni. Éppen ezért tetszett ez a történet! Mert a testvérpáros mert kísérletezni és nem a bevált sablonokat követte. A kort meghaladó érdeklődéssel tekintettek a jövőbe és engedték, hogy a fantáziájuk továbbvigye a történetet. Mai szemmel is friss írásnak lehet tekinteni és felüdülés minden sora, hiszen az ismeretlen megismerésére invitál bennünket. A kölyök nálam vitte a pálmát. Kicsit olyan volt, mint Stanisław Lem Solarisa, csak itt nem a bolygó volt az élő és ismeretlen.

Érdekes, hogy másképp ítélem meg a kisregényt, mint Sztrugackijék. Ők ezt az elbeszélést nem tartották a kedvencüknek, sőt apolitikussága miatt kicsit szégyenkeztek is miatta. Igaz, utólag elismerték, hogy talán ez az írásuk lesz, ami túléli őket, miközben a többi politikai gondolatot is tartalmazó művük a Szovjetunióval együtt a feledésbe merül. Bár igazuk lett volna, azonban kénytelenek vagyunk bevallani, hogy a Szovjetunióval együtt nem szűntek meg az elnyomó rezsimek, így a Sztrugackij testvérek művei mindmáig aktuálisak és értelmezhetőek. A kölyök pedig túl fog élni mindent, mert ezt bármely ország polgára is olvassa, lebilincselő lesz számára.

FORRÁS: Letya.hu