Ariela Grandi: A sziget 1.

A szálak egészen a biztosítási csalásig vezetnek vissza. A tét a két elrabolt tinédzser és a megmentésükre siető, de elbukók élete. Mark az egyetlen, aki segítséget nyújthatna számukra, de egy baleset következtében elveszti az emlékezetét, és a sziget túloldalán tér magához, egy olyan törzs kötelékében, melynek vezetője uralja a négy elemet.

Nehéz besorolni a regényt egyetlen kategóriába, hiszen részben ifjúsági kalandtörténet, másrészt misztikus mese, és ne feledkezzünk meg a brutális halálesetekről sem, ami leginkább a felnőtt kategóriába tartozik. Ariela Grandi eddig meseszerű történeteket írt, melyek a fantázia szülte világokban játszódtak, mint például a Nanu, az Elfek királysága vagy a Csodálatos világ. A sziget azonban más. A mi világunkban játszódó történet, melyben helyet kap egy kis misztikum is. Az örök szerelem, a megbocsájtás és a családi összetartozás kérdéskörét járja körül Ariela ebben a regényben.

A történet egy kicsit a szappanoperák világába röpít el bennünket, ugyanis sok sablonos elem innen lett kölcsönözve. De azt is mondhatnánk, hogy az életből vett példák alakítják a történetet, egy kicsit felnagyítva, eltorzítva. Az örök szerelem, ami tűzön-vízen át megmarad, és csak alkalmanként sikerül meggyengíteni a szerelmesek közt húzódó rózsaszín szálat. Akkor is kitart ez a kötelék, amikor látszólag a két, egymásnak feszülő erő ellentétes pólusán helyezkednek el a szerelmesek.

Ha leszámítjuk a „meghalt, de mégse”, valamint a „csodálatos gyógyulás mint a plasztikai sebészet csúcsteljesítménye” szappanoperai elemeket, akkor egy izgalmas ifjúsági kalandtörténet részesei lehetünk. Igaz, van néhol egy kis ellentmondás, de az ifjúságot nem az köti le, hanem az álmodozás az igaz szerelemről, valamint a jók győzelmébe vetett hit. A sziget jól reprezentálja a kétpólusú világszemléletet, ahol minden fekete és fehér. A sziget egyik felében a gonosz rablók és gyilkosok kapnak helyet, míg a másikban a természettel harmóniában élő törzs, akik számára ismeretlen a bűn fogalma. Az egyetlen szereplő, aki a két véglet között vergődik, az Júlia. Az ő ötlete volt a gyerekrablás, hogy kizsaroljon az apjuktól annyi pénzt, amivel maga mögött hagyhatná a múltat, és új életet kezdhetne. A kártérítés járna neki, hiszen a szépségét és a jövőjét vesztette el a robbanás következtében. Viszont a módszer, amivel a biztosítási csalótól próbál pénzt kicsikarni, igencsak elítélendő.

Karakterfejlődésről nem igazán beszélhetünk a regényben. Arthúr és Júlia sem egy fejlődési szakaszon mennek át, hanem inkább egy döntési mechanizmuson, amit nem az észérvek vezérelnek, hanem az érzelmek.

Állítólag Ariela Grandi azzal a szándékkal írta meg a regényt, hogy segítsen feldolgozni a fiatalok számára a veszteség érzetét, ami egy-egy családtag elvesztésével járhat. A halál valóban jelen van a történetben, hiszen rögtön az elején kapunk egy kettészakított fiatal nőt, majd a folytatásban még két ember halálával szembesülünk. Viszont az egyetlen, aki nem tudja feldolgozni a veszteséget, az Arthúr, akinek a szerelme valójában meg sem halt, mindössze eljátszotta a halálát.

Mindennek ellenére a történet be tudja húzni az olvasót, és izgatottan követi az eseményeket, mert kíváncsi a szereplők sorsára, a megmenekülésük történetére. Egy fiatal olvasónak fenn tudja tartani az érdeklődését, hiszen cselekményközpontú, és a leírások csak segítenek elképzelni a helyszínt, nem untatják az embert.

Ami nagyon fontos egy ifjúsági regény esetén, az a helyesírás, hiszen a fiatal olvasókban jobban rögzülnek ilyenkor a nyelvtani szabályok. Bakos József, a Holnap Magazin főszerkesztője, egyben a kötet felelős szerkesztője és szöveggondozója helyesírásból megbukott! Nyüzsög a szöveg a helyesírási hibáktól. Szinte nincs olyan oldal, mely ne tartalmazna legalább három hibát. A leggyakrabban előforduló hiba az igekötők helytelen írásmódja, illetve az „Ő”, „Ők”, „Őt”, „Öné”, „Önnek” stb.. nagy kezdőbetűs írása, mely nem csak helytelen, hanem igen zavaró is. Röviden, egy mondatban összefoglalhatom: „Meg fordítottam Őt.” (41. oldal)

A korábbi köteteknél is belefutottam ebbe a hibába, de ott olyan elenyésző számban volt jelen, és olyan helyen, ahol nem lehetett eldönteni, hogy szándékosan van külön írva, vagy a tördelés miatt tűnik úgy.

A másik kedvencem a ragozás...  „A földel nagyon könnyű dolgozni” (72. oldal) Gondolom, ismerős a -val; -vel ragozás használatát leíró szabály mindenkinek. Nem mindegy, hogy valamit elektromosan leföldelünk, vagy a földdel dolgozunk. Persze lehet, hogy ebben az esetben mindössze egy „elütés” maradt benne a kötetben, de ez akkor is zavaró.

Az előző regényeknél kitértem a szöveg tagolására és tördelésére, így itt is szánnék neki egy kis helyet. A sziget esetében nem csak a fejezetek különülnek jól el egymástól, hanem a szöveg tagolása is megfelelő. Nézőpontváltáskor jól elkülönülnek egymástól a leírások, ami megkönnyíti az olvasó számára, hogy regisztrálja: most egy másik szereplő szemszögéből láthatjuk a történetet, vagy éppen helyszínváltás történt. Az már csak esztétikai kérdés, hogy az egyes fejezetek címet is kaphattak volna, viszont így is jól elkülönülnek az egyes történetrészek egymástól.

Amennyiben lesz utánnyomás, vagy új kiadás, ajánlatos lenne az igekötőket átnézni és helyesen alkalmazni, valamint a mondatban szereplő nagy „Ő”-ket kicserélni „ő”-re. Ugyanis ha ezektől nem nyüzsgött volna a szöveg, sokkal gördülékenyebben haladtam volna az olvasással, és akár négycsillagos is lehetett volna a regény.

A végére maradt a nagy kérdés, ami minden olvasó fejében megfordul, amikor ránéz a borítóra. Mit jelent a címben és a borítón az a nagy „1”-es? Talán egy folytatásos regény első részével van dolgunk? Ezek szerint függővéggel végződik a történet? Nos, a választ nem tudom, csak sejtéseim vannak. Az biztos, hogy nem függővéggel végződik a regény, így bárki nyugodtan belekezdhet az olvasásába, hiszen egy kerek egész történetet kap. Igaz, a végén kinyílik egy ajtó, mely a folytatás lehetőségét kínálja fel, de nem sejtet semmit egy esetleges folytatás cselekményét illetően. Nekem van egy sejtésem, hogy ki lesz a második rész főszereplője, de hogy mi lesz a története, azt magam sem tudom.

A végére szokott maradni az ajánlás, amivel most bajban vagyok. Fiatal olvasóknak szívesen ajánlanám a regényt, hiszen egy ifjúsági misztikus kalandtörténetről van szó. Viszont semmiképpen sem ezt a kiadást kellene a kezükbe venniük, hanem a javítottat, ha lesz ilyen. Leginkább a lányok fantáziáját mozgathatja meg a történet, hiszen az örök és igaz szerelem gondolata mindig szívet melengető.

Forrás: Letya.hu