Anne-Marie Pol: Nina álma (Táncolj 1.)

Anne-Marie Pol Táncolj! című balettsorozata a múlt hónap végén jelent meg a Manó Könyveknél. A Táncolj! (franciául: Danse!) egy világszinten ismert és közkedvelt sorozat egy fiatal lányról, akinek az az álma, hogy prímabalerinává váljon.

A sorozat 40 kötetből áll, és a 2000-es évek elején a Passage Kiadó már megpróbálkozott a kiadásával. Akkor összesen 10 részig jutottak el, ám most, a Manó Könyveknek hála, új fordításban és kivitelben foghatjuk a kezünkbe a sorozat első két részét.

Bízom benne, hogy a sorozat sikeres lesz, és mind a 40 kötet napvilágot láthat magyarul. De még ha napvilágot is lát, az valószínűleg sajnos éveket fog igénybe venni.

Ilyenkor sajnálom, hogy a gyermekkoromban az iskolák még nem fordítottak elég gondot a nyelvoktatás minőségére és mennyiségére, és az angolom is csak döcögős, nemhogy egy másik nyelven is értenék.

De félre a negatív gondolatokkal, nézzük inkább meg közelebbről ezt a mesés kis kötetet!

„Táncolsz.

Mindig is táncoltál.

A táncról álmodsz.”

A sorozat első része – a Nina álma – egy tökéletes bevezető kötet, melyben a legtöbb kulcsfontosságú szereplő megjelenik.

Történetünk főhőse Nina Fabbri, a 13 éves kislány, aki nemrég vesztette el az édesanyját, és munkanélküli apjával él Párizsban. Nina imád táncolni, a balett az élete, amit sajnos az édesapja nem tekint egyébnek, mint szórakozásnak. Nina a barátnőjével, Zitával jár egy mezei tánciskolába, ahol az oktató Fabiola Elssler – bár rendkívül jó tanárnő – a két kislány tehetségéhez sajnos kevés. Mivel Nina apukája, Olivier munkanélküli, veszélyben forognak a további táncórák, s ha mindez nem lenne elég, Zita közli, hogy felvételizni fog a neves Camargo Intézetbe, s ha felveszik, otthagyja a csoportot, ezzel együtt Ninát is.

Nina édesanyja másfél éve hunyt el, s azóta a kislány nagyon magányos, s úgy próbálja meg életben tartani szeretett édesanyja emlékét, hogy minden akadályt legyőzve, foggal-körömmel küzd azért, hogy megvalósítsa közös álmukat... Mivel a Camargo egy drága iskola, lehetetlennek tűnik a bejutás, ám Zita édesanyja befizeti a kislánynak a felvételi vizsga díját annak születésnapja alkalmából.

Nina és Zita természetesen felvételt nyer az intézménybe, ám az apja hallani sem akar arról, hogy a lánya továbbra is a tánccal foglalkozzon, hiszen az nem mesterség. Ha mindez nem lenne elég, megjelenik egy nő – A NŐ – a férfi életében, Odile személyében, akiben Nina a Fekete Hattyút látja... (Megjegyzés: Odile a Fekete Hattyú, Odett ellensége a Hattyúk Tavában.)

Ahogy bejegyzésem elején is írtam, olvasás után úgy éreztem, hogy egy tökéletes első kötetet kaptam. A történet aranyos, a főszereplő kitartása csodálatra méltó és hát, igen, minden a balettről szól!

Ha mindez nem lenne elég, a történet Párizsban játszódik, ami a szívem egy másik csücske, s e két tény együtt garantálja a sikert!

Nina, első megjelenésekor rendkívül szimpatikus lány, de sajnos pár oldallal később veszít a fényéből az undok megjegyzései és gondolatai miatt. A gyerekek kegyetlenek tudnak lenni, azt hiszem ezzel mindnyájan tisztában vagyunk, ám az alábbi cselekedetek az én szememben soha nem számítottak jó pontnak.

Adott egy duci lány – Nina táncóratársa –, aki valóban csupán szórakozásból és örömből táncol, ám nincsenek nagyra törő tervei. Ez vérig sérti Ninát, hiszen a balettre és a táncra az ő szemében vétek csupán szórakozás céljából tekinteni! Innentől kezdve a lány úgymond ellenséggé válik, és a duci, dagadt, kövér jelzők kereszttüzébe kerül nyíltan és a gondolatok terén is. Ezekkel a megnyilvánulásaival Nina rendkívül sokat csökkent a szememben, noha megértem mi mozgatta a lányt.

Úgy vélem, azért, mert valaki nem nádszál alkat, még joga van ahhoz, hogy táncoljon, s noha nem valószínű, hogy ő maga prímabalerinává szeretne és fog válni, még nem kell lenézni azért, mert ducibb testalkattal áldotta meg a Sors. Sajnos ezért van ennyi önbizalomhiányos ember, mert a szerencsés vékonyak bántják őket. Ezeken a részeken rendkívül felháborodtam, ahogy Nina némely konok, makacs tettén is, de a kötet végére minden összeállt.

Nina rendkívül magányos, elvesztette az édesanyját és táncolni szeretne, amit azonban az apja nem támogat. Tulajdonképpen egy igazi lázadó, aki nem hallgat senkire, és csak önmaga sorsát nézi, ám tetteinek valódi mozgatórugói és a tánc iránti elhivatott szenvedélye pozitív főhőssé teszik.

Maga a kötet egy aranyos, apró, formás kiadás, amit az ember egy ültő helyében el tud olvasni. A történet magához is láncol, s szinte minden oldalon tartogat valami meglepetést. Sajnos szerepel pár elírási hiba a könyvben, ami a rövidsége miatt zavaró. A történet bővelkedik idegen kifejezésekben (90%-ban ezek a baletthez köthetőek) melyek magyarázata a kötet legvégén találhatók meg. Ezeket a lábjegyzeteket szerencsésebb lett volna az oldal alján elhelyezni, hogy ne kelljen folyamatosan oda-vissza lapozgatni a szinte minden egyes oldalon található kifejezések miatt.

Mivel imádom a balettet, ez a sorozat abszolút nekem íródott, noha 28 évesen talált meg. Az eredeti célközönség a 8-13 éves korosztály, ám az igazat megvallva, és a legtöbb mai 13-14 éves fiatalt elnézve nem tudom, mennyire érdekelné őket ez a kötet.

Az első kötet eredetileg 1999-ben jelent meg, mikor a világ még teljesen más színben pompázott. Az akkori tizenévesek örömmel vették volna a kezükbe ezt a könyvet, de a 21. században én inkább a 7-10 éves korosztálynál húznám meg a határt, nekik viszont bátran ajánlom a könyvsorozatot! Aki pedig szereti a balettet, annak kötelező!

Idézetek

„– Át vagy fagyva, kicsi Őzikém.

Szeretem, hogy így szólít. Anyunak is ez volt a szokása. Őzike termeted van – szokta mondani – mandulavágású, fekete szemeid, kis pofikád és pisze orrod!

Ráadásul barnásvörös a hajam. Szóval tiszta őzike vagyok!”

„Az igazat megvallva pontosan tudom, mit érezhetett Hamupipőke, amikor éjfélt ütött az óra.”

„– Isten hozott a Camargo Intézetben, Nina!”

„– Nem akadályozhatod meg, hogy táncoljak!”

„Két jövendő csillag. Tudom. Erősen arra gondolok: Látod, mama, közeledem a célhoz… És óvatosan megérintem a pulcsim alatt az arany szívecskét.”

Értékelés: 4,5/5 tütü