Amikor az állam megfigyel...mint most is.

Bár nem tudtam elképzelni, hogy Cory Doctorow hogyan is tudná folytatni a történetet anélkül, hogy ne tűnjön erőltetettnek. De sikerült neki! Olyannyira, hogy egyszerűen magába szippantott az első pár fejezet után és nem is bírtam letenni a regényt (aminek persze a munkahelyemen láttam kárát, ahogy félálomban próbáltam tevékenynek látszani).

A történet főszereplője nem változott, ismét Marcus Yallow szemszögéből követhetjük nyomon az eseményeket, aki ekkor 19 éves, de kimaradt az egyetemről a gazdasági válságnak köszönhetően. Szülei elvesztették munkájukat és szabadúszóként próbálják előteremteni a napi betevőre-valót. Marcus hónapok óta próbál magának munkát szerezni, de a hírneve ellenére sem sikerül. Mígnem Black Rock Cityben, az egyhetes fesztiválon, rá nem mosolyog a szerencse... Viszont a múlt szellemei is testet öltenek, amikor megjelenik Masha, aki egy pendrivet bíz rá, arra az esetre, ha esetleg vele történne valami. Természetesen Masha nem ok nélkül félti az életét, amiről nemsokára Marcus is megbizonyosodhat.

A történet nagyon jól fel van építve és nem hagyja az olvasót pihenni. Igaz, az eleje egy kicsit nehezen indul az Égetett Ember fesztiválon, mert Cory Doctorow mindeninek meg akarja mutatni, hogy milyen is egy hét együttlét a sivatagban, ahol sem internet, sem mobilhálózat nincs. Azonban ez a helyszín nagyon is jó terepet szolgál az előző részben lévő szereplők felvonultatására, még akkor is, ha úgy érzi az olvasó, hogy kicsit sok a véletlen egybeesés. Később azonban kiderül, hogy mindennek oka volt és szó sincs a véletlenek furcsa játékáról.

Marcus, aki egy független szenátorjelölt kampánystábjában kap munkát mint rendszergazda, megpróbál beilleszkedni a normális életbe és fátylat borítani a M1c3y korszakára. Azonban a pendriven található jelszó és torrent fájl újra eszébe juttatja a régi "csúf" időket. Hiába próbál a munkájára koncentrálni, mikor mindig ott motoszkál a fejében, hogy mit rejthet az a 4 GB-os zippelt fájl, amihez hozzájutott. Elárulhatom, hogy igen sok mocskot, amit a karhatalmi szervek műveltek titokban, vagy éppen azok az emberek, akik hozzájutottak azokhoz a programokhoz vagy jelszavakhoz, melyek a hárombetűs intézményeknek lettek létrehozva. A szálak magasra vezettek és nem csak az erőszakszervezetekre vetettek rossz fényt, hanem a gazdaság és oktatás egyéb intézményeire is. Ha ezek a dokumentumok napvilágra kerülnek, akkor igen sokaknak fájna miattuk a feje. Az igazság harcosának pedig pont az a dolga, hogy a nyilvánosság elé tárja az összes mocskot, ami a birtokába került. A névtelenség megőrzéséhez pedig nem is rossz, ha az ember egy igazi hacker és a barátai is hasonló tudással rendelkeznek, akikkel együttműködve fel lehet dolgozni ezt a rengeteg digitális anyagot és idővel akár kis is lehet szivárogtatni.

Akkor kezd igazán beindulni a regény, mikor Marcus megnyitja a letöltött fájlt és átolvas pár benne lévő dokumentumot. Ettől kezdve folyamatosan nő a feszültség és úgy érezzük, mintha mi is ott lennénk Marcus és a barátai mellett. Ha örülnek mi is örülünk, ha rettegnek, mi is rettegünk. És van miért és van mitől :)

Mielőtt azt hinné bárki is, hogy kockának kell lennie ahhoz, hogy megértse a történetet és a hacker csapat tevékenységét, elmondhatom, hogy nem szükséges. Az egyszerű "dobókockák" is nyomon tudják követni a történetet, ugyanis Cory Doctorow csak annyira mélyed bele a részletekbe, amennyire szükség van a megértéshez. Persze újra előjön a Paranoid Linux (ami még mindig nem hivatalos disztribúció) és pár másik program is. És persze nem maradhat ki a net sötét oldala sem, a SötétNET, mely egyszerű halandók számára csak nehezen elérhető.

Aki paranoiás vagy üldözési mániája van, az ne is kezdjen bele a regény olvasásába, mert mire a végére érne, vagy nem fog többé elektronikai eszközöket használni, vagy az összes ilyen eszközét teljesen át fogja alakítani, hogy eltűnhessen a kíváncsi szemek elől. Bevallom, hogy én csak részben vagyok paranoiás, de olvasás közben folyamatosan az interneten lógtam és utánajártam minden egyes programnak, leírásnak. Mire befejeztem a könyvet, a Linuxom jó pár programmal többet tartalmazott és most ezeknek a tesztelése van folyamatban.

Volt egy pont a regényben (a nagy San Franciscó-i tüntetés), ami a leírásnak köszönhetően olyan életszerűre sikeredett, hogy szinte forrt a vérem a dühtől. Amikor a kormány pribékjei az emberi jogokat sárba tiporják, és semmilyen eszköztől nem riadnak vissza, az valami elképesztő. Olyankor semmilyen jog nem védi az állampolgárt, mert azok akiknek az a dolguk, hogy megvédjék az embereket, rájuk támadnak gumilövedékkel, páncélban, golyóálló mellényben, könnygázzal és egyéb tömegoszlató eszközökkel a nyugodt, ártatlan tüntetőkre (ugye ismerős a szituáció). Az utólagos jogorvoslás pedig olyan mint az eső után a köpönyeg. Amikor már összevertek, megaláztak, minden adatot letöröltek a mobilodról (miután elmentették az adatokat, hogy ellened használják fel, vagy éppen te ne tudd felhasználni ellenük), akkor már nem sok minden kárpótolja az embert. Ráadásul a "független" bíróságok is a kormány kiszolgálói, így nem sok jóra számíthat az állampolgár.

Sokat gondolkodtam, hogy sci-fi jelzővel illessem e a könyvet, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem a jövőt tárja elénk, hanem a jelent. Minden technikai eszköz adott és nagy valószínűséggel az államhatalom jogellenesen vissza is él velük. Rávilágít arra, hogy mennyire sebezhetőek vagyunk, hiszen a technika ilyen mértékű fejlődésével, ember legyen a talpán aki követni tudja és át is látja a buktatóit. Sokan csak megveszik a mobiljukat, a laptopjukat az előretelepített szoftverekkel, ráraknak egy vírusirtót, ne adj' isten egy tűzfalat, és attól kezdve hamis biztonságtudatban szörfölnek a világhálón. És miért van ez így? Mert azt hiszik, hogy ők nem olyan érdekesek, hiszen csak átlagemberek és ugyan ki akarná megfigyelni őket? Mondjuk a Google, aki jegyzi a kereséseinket annak reményében, hogy kiismerhet bennünket és ennek következtében mindig releváns hirdetéseket jeleníthet meg számunkra, ezzel is növelve a bevételét. Vagy ott van a Microsoft, aki figyeli a felhasználóit azzal a magyarázattal, hogy az adatgyűjtés anonim, és csak azért teszi, hogy a felhasználói élményt növelje. És így tovább...

Visszatérve a regényhez, azt kell mondanom, hogy hibátlan és egyszerűen magával ragadja az olvasót. Nem tréfáltam amikor azt írtam, hogy letehetetlen, hiszen éjszakába-nyúlóan olvastam és a munkahelyemen is csak azon járt az eszem, hogy mikor folytathatom (meg azon, hogy ne vegyék észre, hogy majd lefordulok a székről, olyan álmos vagyok). Egy valami azonban zavart Marcus viselkedésében, mégpedig az, hogy hitt Joseph Noss független szenátorjelöltben. A reményeit belé helyezte és folyamatosan úgy beszélt róla, mint a változás előfutáráról, aki ha bekerül a szenátusba, akkor majd becsülettel végzi a munkáját és nem a pénzembereket fogja kiszolgálni, hanem a választókért, a jogaikért és a szabadságukért fog küzdeni. Pedig jól tudjuk mindannyian, hogy a politika mindössze a hatalomért vívott harc, semmi több. Azonban elgondolkodtam azon, hogy amikor én is 19 éves voltam, valahogy én is hittem abban amiben Marcus, és csak évekkel később tudatosodott bennem, hogy nincs jó választás, csak kevésbé rossz.

Megtiszteltetés a számomra, hogy a Galaktika Blog-Légió tagjaként mutathatom be ezt a könyvet, ami abszolút kedvenc lett és azt is állítom, hogy jobban sikerült mint az első kötet. Mindenkinek kötelező olvasmány akinek birtokában van bármilyen olyan eszköz, ami csatlakozni tud az internetre, és (vagy) olyan államban él ahol a jogait nem tartják mindig (maradéktalanul) tiszteletben.

Aki viszont még nem olvasta az előzmény kötetet, az ne rögtön a Homelanddel kezdje, mert igen sok utalás van rá. Jómagam is majd három évvel ezelőtt olvastam az első kötetet és nagyon sokszor meg kellett erőltetnem magam, hogy vissza tudjak emlékezni személyekre, eseményekre. Még az is eszembe jutott pár alkalommal, hogy félre kellene tennem a Homeland-et és újra el kellene olvasnom a Kis testvért, hogy tisztában legyek a dolgokkal.

Ha szereted a valósághű hackeres történeteket, akkor ezt a könyvet neked találták ki. Ha viszont nem a kedvenced, akkor itt a lehetőség, hogy azzá váljon :)

FORRÁS: Letya.hu