A kard lovagjai (Anthony Sheenard: Az Excalibur keresése II.)

Az Űrállomás a Döglött Hernyóhoz fedélzetén azonban York nem a küszöbön álló háborúval foglalkozott, hanem Mr. Andersson elméletével, miszerint az aszteroidaövben található Arthur király sírja. Már csak azt kellett volna megtudnia, hogy melyik szikla őrzi a legendás király sírját. Ha az megvan, akkor az Excalibur is csak egy karnyújtásnyira van.

Aki olvasta az első kötetet, aminek A Fekete Sárkány Testvériség az alcíme, az már sejtheti, hogy milyen a folytatás. Igen, ez is egy igazi kalandtörténet, ami garantálja a kikapcsolódást!

Az első kötet esetében nem tudtam hova tenni a sci-fi-fantasy crossovert, pontosabban a történetben megjelenő mágiát és szellemeket. Azonban A kard lovagjai esetén a mitikus személyek és szellemek megjelenése már természetesnek hatott, és még egy kis szemöldökráncolást sem eredményezett tőlem. Ezek a jelenségek annyira beleolvadtak az eseményekbe, hogy nélkülük nem is lett volna olyan jó a regény. Szinte hiányoztak volna.

Azzal, hogy az események a Tízezer Szikla Menedéke aszteroidamezőről áttevődtek a titokzatos aszteroidagyűrűre, ahol Arthur király sírja is el volt rejtve, váltottunk a tradicionális-mágikus kínai közösségről a kelta misztikára és történelemre. Európaiként ez közelebb áll hozzám, már csak abból kifolyólag is, hogy sokkal több filmet láttam és könyvet olvastam a keltákról, mint a kínaiakról. Ez nem azt jelenti, hogy szakítunk az első kötet szereplőivel, csak azt, hogy a hangsúly az egyik kultúráról áttevődik egy másikra. Jádevirágot továbbra is megtaláljuk York mellett.

Excalibur ábrázolása

Az Excalibur felkutatására alakult kis csapat egyik kalandból a másikba keveredik, és időközben egyre növekszik az expedíció létszáma. Ez egyben azt is jelenti, hogy egyre több kalandor száll be a versenybe, aminek a díja az ősi ereklye. Bár az úton támogatják egymást, lassan érlelődnek az összeesküvések, hiszen csak egy kard van és azt nem tudják egymás közt elosztani. Tehát csak egy győztese lehet a vállalkozásnak.

Az aszteroida belsejében, ami Arthur király sírját rejti, meglepetéssel szembesülnek főhőseink. Egy védőpajzsnak köszönhetően minden technikai eszköz bemondja az unalmast és szereplőink egyik pillanatról a másikra a középkorban találják magukat, ahol a nyers erő és ügyesség a kulcsa a túlélésnek.

A regény nagyon hangulatos és szórakoztató. Amikor már kezdtem volna komolyan venni a dolgokat, York mindig közbeszólt, és egy cinikus kijelentése, vagy vicces megjegyzése emlékeztetett arra, hogy ne spilázam túl, csak hagyjam, hogy magával ragadjon a történet. És én hagytam, mert élveztem minden sorát.

Az előző bejegyzésemben már kiveséztem Anthony Sheenard stílusát, de nem mehetek el szó nélkül a csatajelenetei mellett. Mint már írtam, nem tudnak lekötni a csaták, mert nagyon kevés olyan író van, aki az emberre helyezi a hangsúlyt és nem a csapatmozgásokra. Ráadásul, sokan elvesznek a részletekbe, majd egy tollvonással véget vetnek az egész ütközetnek, mert szerintem már maguk sem tudják, hogy ki-hol, ki-ki ellen és hogyan áll a csatatéren. Sheenard viszont egy belső nézetes ütközetet ír le, ahol a harcoló fél gondolataival, félelmével és terveivel találkozhatunk. Ezt nem hogy nem untam, hanem egyszerűen élveztem. Ráadásul York személyisége csak színesebbé teszi ezeket a jeleneteket, hiszen a cinizmus, a bátorság és a félelem olyan keverékét kapjuk általa, ami emberivé teszi a szereplőt, és ennek köszönhetően hitelesé az eseményeket.

Arthur király szobra Tintagel váránál (forrás)

A történetvezetés ismételten feszes, így nem jut ideje az olvasónak unatkozni. Ráadásul, mivel nem sablonos, így a változatosságával folyamatosan fenn tudja tartani az érdeklődést. Az elején még próbáltam kitalálni, hogy mi lesz a folytatásban, de lassan feladtam a hiábavaló találgatásokat. Ez nem azt jelenti, hogy logikátlanok lennének az események, sőt, nagyon is logikusan van felépítve minden, de ahhoz, hogy megértsük a történet menetét, meg kell ismernünk a világot, ahol szereplőink élnek és kalandoznak.

Engem megvett kilóra Sheenard, mert végre valami mást kaptam, mint a megszokott. Végig filmszerűen pörögtek a szemem előtt az események, és a jól megformázott karaktereknek köszönhetően hitelesen tudta előadni a történetet. Nem végletekben gondolkodó szereplőket alkotott, hanem valódi hús-vér embereket, akiknek vannak jó és rossz tulajdonságaik is. Valakinél ez egyik, valakinél a másik dominál, de egyik sem szélsőséges.

A humorral átszőtt kalandtörténet mellett kapunk egy kis romantikát, és egy-két 18+-os ágyjelenetet. A Fekete Sárkány Testvériség esetében fél csillagot elvettem a romantika miatt, mert egy kicsit nyálasra sikeredett. Azonban a II. részben ezt nem éreztem, annak ellenére, hogy a már túlragozott szerelmi háromszög eszközéhez nyúlt Sheenard. Hogy miért? Mert mindezt humorral és valódi belső töprengéssel tette, nem pedig kislányos nyivákolással, mint ahogy mások szokták. Pár tippem volt, hogy a hármasból ki fog majd párt alkotni, de a megvalósítás előtt meg kell emelnem a kalapom.

A kard lovagjaiban is vannak utalások a sorozat előző részeire, illetve jövőbeli történetekre, mégsem éreztem úgy, hogy kimaradnék valamiből, mert nem olvastam a többi regényt. Köszönhető ez a lábjegyzeteknek, ahol minden ilyen utalás pár mondattal el van magyarázva. Viszont a jövőbeli történetekre tett utalások felkeltették az érdeklődésemet és kíváncsivá tettek. Nem beszélve a Mysterious Universe világ egy másik összetevőjéről, a Katedrálisról, ami elő-elő bukkan a regényben. Ráadásul ezek a keresztutalások csak még jobban erősítik bennem az érzést, hogy nem csak York Ketchikan történeteivel szeretnék megismerkedni, hanem fel szeretném fedezni a teljes Mysterious Universe világot. Viszont ahhoz, hogy ez sikerüljön, bele kell húznom, és gyorsabban kell elolvasnom a régebbi részeket, mint ahogy az újak megjelennek.

Aki ismeri az MU világát, annak nem kell érvelnem, hogy miért is jó ezeket olvasni. A többieknek pedig csak ajánlani tudom, hogy vágjanak bele. Ha bizonytalanok és először csak ismerkednének a Mysterious Universe világával, akkor nekik egy novelláskötet kiváló kezdésnek, mint pl. Az evolvens kalózai – Antológia. De a bátrabbak nyugodtan kezdhetik Az Excalibur keresésével (mint például én is). A szórakozás és a kaland garantált!

FORRÁS: Letya.hu