Vivien Holloway: Mesterkulcs

A könyvet egy véletlen keveredés során szereztem be. A Főnix Könyvműhely minden évben tart középiskolásoknak olvasási versenyt, és ott ez a kötet érkezett a Liliom kora helyett véletlenül.

Miután elolvastam a könyvet, örültem is ennek a keveredésnek. A magyar írók sajnos egy kis hátránnyal indulnak nálam, amit nem is tudnék teljes mértékben megindokolni. Van bennem egy alapvető ellenérzés, amit mindenképpen le akarok gyűrni, és a Vivien Holloway-sorozata hatalmas segítséget nyújtott ebben.

A kötet lebilincselt az első oldalaktól a végéig. Mert lenyűgöző volt számomra. A világa nagyon tetszett, kifejezetten azért, mivel imádom New Yorkot, egyszer szívesen el is látogatnék oda. Imádom a várost, biztosan hatalmas lendülete van, ugyanakkor ez egy steampunk mű, így nem éppen a napjaink New Yorkját kellett elképzelni. Winie egy nagyon szimpatikus főszereplő lett. Hasonló helyzetben biztosan örülnék én is az ő tudásának. Tetszett, hogy határozott, hogy karakteres és bármikor készen áll harcolni. Az pedig csak hab a tortán, hogy hozzá hasonlóan én sem szeretek nagyon gyakran szoknyát húzni.

 

A mesterkulcs volt a legfontosabb elem a történetben, ezért is kapta ezt a címet gondolom a könyv. Ez minden tolvaj és besurranó álma, egy olyan zsebórára hasonlító szerkezet, ami minden zárat kinyit. Erről eszembe jutott egy gyerekkori játékunk, amikor nagyjából hét-nyolc évesen mi is ezt játszottuk egy rozsdás, talált kulccsal – nos, nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy Vivien Holloway mérföldekkel jobban átgondolta, mint mi anno.

A könyvet pedig bátran tudom ajánlani mindenkinek. Egy próbát mindenképpen megér, főleg akkor, ha odavagytok a steampunk vagy posztapokaliptikus történetekért.

 

Forrás: Évi kuckója