Urbánszki László: Nemtelen nemesek

A szerzőről:

„Urbánszki László 1954. augusztus 7-én született Alberttelepen, egy bányászcsalád második gyermekeként.

Kazincbarcikán a Ságvári Endre Gimnáziumban érettségizett. Sokat köszön irodalomtanárának (és osztályfőnökének) Hunyady Józsefnének, akinek jókora része volt abban, hogy Urbánszki László olvasásszeretete irodalomírássá nemesedett.

Tíz évet hajózott a Dunán, közben hajózó üzemmérnöki diplomát szerzett.

Kisiskolás korától olvasott szenvedélyesen, de az írással csak 2008-tól kezdett el komolyabban foglalkozni a Karcolat Műhelyben, akkor még De Profundis Clamavi írói néven.

2010 elején jelent meg először nyomtatásban, azóta több, mint harminc novellája, elbeszélése került kiadásra különféle kiadványokban. 2011-ben Bíró Szabolcs és a Historium Kiadó támogatásával jelent meg első önálló kötete.

2014 és 2017 között a Gold Book Kiadó jelentette meg a műveit, 2017-ben a Helikon Kiadóval kötött szerződést.

Elkötelezett író, céljait így fogalmazza meg: „az emberről akarok írni, úgy ahogy van. Nem hazudozni nagy tettekről, célokról, hanem megkeresni az apró valóságok szépségét és mocskát. Ha, ez utóbbit ki tudom rángatni a fényre, kevésbé lesz büdös.”

Közel áll a természethez, élete során volt dunai hajós és batikoló, jelenleg faművesként dolgozik. Tatárszentgyörgy közelében él, egy erdei tanyán három gyermekével.”

Forrás: Wikipedia

Számomra ezek csak adatok. Persze, sok minden kiderül az életéről, de a honlapján található bemutatkozása nekem sokkal jobban tetszik. Szerény, közvetlen, nyílt és egyenes.

Hogy mire gondolok pontosan? Itt megnézhetitek:

https://urbanszkilaszlo.freewb.hu/ki-is-vagyok-en/

https://urbanszkilaszlo.freewb.hu/

A könyvről:

Nagyon szeretek különböző történelmi időkben kalandozni, ezért is örülök annyira, hogy egyre több hazai szerző vállalkozik olyan regények írására, melyek történelmi időkbe kalauzolnak minket, legyen az történelmi regény, vagy történelmi időkben játszódó kalandregény. Urbánszki László könyveivel ebben az évben ismerkedtem meg, de tudom, hogy ez még csak a kezdet.

Mivel az előző verziót nem olvastam, így összehasonlítási alapom nincs, viszont az Ördöglovashoz képest más. Azt a könyvet kiforrottabbnak éreztem, közelebb állt hozzám, ugyanakkor ebben a könyvben is felismerhetőek a tipikus Urbánszki jegyek.

Urbánszki úr kalandregényei bővelkednek humorban, buja jelenetekben, véres és kevésbé véres csatákban egyaránt. Ez a regénye az Anjou királyok idején játszódik, főszerepben pedig egy ifjú, lecsúszott nemes, Ladányfi Bene, akit sokan léhűtő, huncut kártyásnak véltek, aki ha máshoz nem is, de a beszédhez nagyon értett. Amit kedveltem benne, az a merészsége volt és a leleményessége.  Tetszett, hogy megmentette és pártfogásába vette Urost, aki csavargó árva gyerek volt, mert jó barátság szövődött közöttük és ez adta a cselekmények egyik szálát. Aztán csatlakozott hozzájuk Szalárd, aki igazi magányos farkas volt, szégyenlőssége miatt gyakran ő volt a humoros részek forrása, hiszen bátor, ha harcolni kell, ám ha nőt lát, inkább megfutamodik. Három külön személyiség, mindenkinek megvan a maga erőssége, ezért jól kiegészítik egymást. Barátok jóban és rosszban egyaránt.

A könyvben annyi a szereplő, mint égen a csillag. Vannak rablók, gyilkosok, kártyapartnerek, fogadósok, és sok mindenre kapható fogadósnék.

A szereplők beleillenek a szerző által többségben hűen jellemzett korba, a tájleírások pedig egyszerűen mesések. Nem lehet betelni vele. Talán a regény legnagyobb erősségének számít, hogy a szerző úgy tud mesélni, hogy a szemeink előtt azonnal megelevenednek a cselekmények. Látjuk, halljuk, érezzük mindazt, amit a szereplők, így könnyen azonosulhatunk velük és átélhetjük, amit ők.  

A cselekmények fordulatosak, akad bőven mire figyelnie az olvasónak, talán néha kicsit sok is a történés. Mindegyik szál egyformán erős, nincs köztük, ami jelentősen kiemelkedne, így nem mindig tudja az olvasó, merre is halad a történetben.

Pozitívum: meseszerű, kalandos, humoros, valamint pozitívumnak számít még az utószó és magyarázkodás rész is, mert a szerző megemlíti azokat a dolgokat, melyekben elrugaszkodott a valóságtól.

Negatívum: túl sok a trágár kifejezés. Tudom, hogy illik a karakterekhez, ugyanakkor a szerző az utószóban meg is jegyzi, hogy hajdan nem volt divat a durva beszéd, a káromkodás, sőt… akkoriban halál járt olyan kifejezésekért, amiket napjainkban sűrűn használnak.

Pontozás: 10/8