Tóth Vera: Gyémánt

Aki nincs elzárva az ország egy olyan pontján, ahol se telefon, se tévé, se más emberi lakosság nincs (egy szóval remete), akkor valószínűleg hallott már Tóth Veráról, ha más nem, a Megasztár kapcsán. 2003-ban jelentkezett a tehetségkutató műsorba, s ezáltal robbant be a köztudatba. Megnyerte a Megasztárt, majd 2004-ben az Év hangjának választották.  Sokan Cserháti Zsuzsához hasonlítják orgánumát. Egyike azoknak a tehetségeknek, akik nem tűntek el a tehetségkutató utáni két évben a süllyesztőben. 2005-ben Bravo Otto-díjat kapott, 2008-ban Artisjus-díjat, majd 2011-ben Magyar Toleranciadíjat. 2014-ben bejutott a Sztárban sztár című műsor döntőjébe, 2015-ben pedig Hrutka Róbert szerzeményével, a Gyémánt című dallal bekerült második helyezettként a Dal középdöntőjébe.

https://www.youtube.com/watch?v=nrOqgM56A_E

Olvastam egy cikket, amiben Vera mesélt az elmúlt évtizedről, sok témát érintettek az interjú alatt, s szó esett arról, hogy milyen lesz a könyv, mit vár a megjelenése után. Igen figyelemfelkeltőre sikeredett a cikk. Talán ez volt az egyik ok, hogy elolvastam. 

A könyv Pásztor Anna soraival nyit, ahol említést tesz a megismerkedésükről, hogy milyen embernek tartja az énekesnőt, illetve mi a véleménye a könyvről. Ebből idéznék picit:

„Tiszta, őszinte, gyermekien naiv, és segítőkészen feltárulkozó írás, mindenféle irodalmi nyakatekertség, szépelgés és megfeleléskényszer nélkül, ami a mai agyonpúderezett és retusált világban kifejezetten üdítő olvasmány az emberi lelkek sokszínűsége iránt érdeklődőknek, vagy éppen utolsó kapaszkodó is lehet azoknak, akiket végzetesen magukra hagyott a mostani világ önérdekű ámokfutása…”

A belső borítón található idézet az előszóban található, és kiemeli, hogy a könyv miről szól többek között.

Idézetek a könyvből:

„A gyémánt, amit a szívünkbe rejtettünk, nem maradhat mindig ápolatlanul. Fel kell fedezni, csiszolni, amíg élünk. Ahhoz, hogy igazán meg tudjuk ragyogtatni, észre kell venni, meg kell keresni magunkban.”

„A végeredmény nem a külsőségeken múlik, hanem azon, hogy a belső ékkövedet képes vagy-e megcsillogtatni. Ha igen, révbe fogsz érni. Soha nem késő! Mindegy, hogy ki vagy és honnan jöttél! Lehetsz te díva, gazdag vállalatvezető, pénztáros vagy koldus, a gyémánt ott ragyog benned, engedd, hadd csillogjon még jobban, hadd tegye a világot szebbé, értékesebbé! Legyen tőled a világ több, legyen a világ tőled értékesebb!”

„Nem hagyunk magunknak időt a mostra, a pillanatokra, és sokszor úgy múlik el az életünk, hogy kimondunk pozitív gondolatokat, de valójában fogalmunk sincs róluk. Az igazi megélésnek ára van.

Mélység nélkül nincs magasság.”

„A jó nő csak úgy van, elfogadó és tudja, mire van szüksége. Tudja, mi az, amitől szép lehet kívül-belül. Egyszerűen jó és megnyugtató csak úgy vele lenni. Jelen van benne az erő és a gyengédség, a tűz és a víz, a báj, a nyugalom, a határozottság, a kedvesség, a tartás és a méltóság. Az igazi nő találékony, óvatos, megfontolt, okos, tapasztalt, érzelmileg érett, nyitott a tanulásra, mindenre és mindenkire. Ő az, aki mellett élvezed az életed, mert az igazi nő mindennek tud örülni, de legjobban annak, ha rend van benne és körülötte. Nem feltétlenül az az igazi csodanő, akit aligbugyiban látunk pózolni a képeken, lehet, hogy inkább az az édesanya, aki egy hosszú munkanap után még megnézi kisfiát az óvodai ünnepségen, elviszi a kislányát az iskola utáni programokra, erőt sugároz az egész lénye, és a megtestesült biztonságot jelenti gyermeke számára.”

Sok okos dolgot felvetett Vera a könyvében, ám amikor az élete bizonyos szakaszairól írt, kisebb sokkot kaptam. A Zsoltos történet kiverte nálam a biztosítékot. Tényleg hatalmas lehetett az a bizonyos rózsaszín köd. 

Miről is szól a könyv szerintem? Hullámhegyekről és hullámvölgyekről, amiken előbb-utóbb minden ember áthalad így, vagy úgy. Arról szól, hogy nyitottnak kell lenni a világra, de nem csak a külsőségekre. Nyitott szemmel és szívvel kell járni az utunkat, és megtenni, amit akarunk, megbánások nélkül, levonva a következtetéseket, s mindig tanulva valami újat.  Hinni a megérzéseinkben, de nem vakon bízva másokban, mert a világban jócskán akadnak olyan emberek, akik kihasználják a jóhiszeműséged, és visszaélnek a barátságoddal, szeretetéhségeddel.

Az első Megasztár győztese elmesélte az olvasóknak, miként élte meg a „sztársággal” járó dolgokat, hogy ez az egész „muri” nem mindig jó, és hatalmas terhet rak az emberre. Meg kell tanulni kezelni a hirtelen jött hírnevet, s a hírnévvel együtt járó sleppet. Sok rajongó és nem utolsó sorban sok média képviselő is elfelejti, hogy az énekesek, színészek is átlagemberek, kiknek szintén joguk van a magánélethez, joguk van hibákat elkövetni, s tanulni ebből. A mai rohanó világban ne elítéljünk másokat (hiszen nem jártunk a cipőjükben), hanem nyújtsunk segítséget, amennyiben lehetőségünk adódik rá. Mindenki maga alakítja az életét (még ha sok külső hatás sodor is minket az úton), s az vesse a másikra az első követ, aki még soha életében nem hibázott semmiben.

Köszönöm az Athenaeum kiadónak a lehetőséget. Tóth Verának pedig kívánom, hogy találja meg az életében azt az utat, amit megbánások nélkül tud tovább járni, higgyen önmagában, és éljen teljes életet, boldogan.

Pontozás: 10/9