Tarryn Fisher: F*ck Love – Kapd be, szerelem!

Megmondom őszintén: kissé csalódott vagyok. Nagyon nem szeretek ilyet mondani egy könyvre, de most így van.

De kezdjük az elején…..

Maga a fülszöveg nem sokat árul el a történetről, ezért ha nem bánjátok, én ezt megteszem. De ne aggódjatok, spoiler veszély továbbra sem áll fent!

Szóval itt van nekünk Helena és Kit (meg másik két szereplő, akik annyira igazából nem is fontosak, de azért elárulom kik: Helena pasija, és Kit barátnője).

A prológust először nem nagyon tudtam hova tenni, nem értettem mi és miért történik. Végül is kiderült, hogy csak egy álom volt, és ezen álom miatt kezdett Helena egyre jobban beleszeretni Kitbe. És innentől problémák hada keresztezte útjukat.

Itt volt az első alkalom, amikor megkérdőjeleztem a címet. Na mármost, az első, ami eszembe jutott, hogy F*ck Love helyett F*ck Logic-nak kellene a borítón lennie.

Ki az, aki egy álom (!!!!) miatt szeret bele egy fiúba? Pedig előtte is ismerte az illetőt már jó ideje, de csak a jelentőségteljes álom után kezdett másképp tekinteni rá. Egy „kicsit” fennakadtam ezen, de tovább léptem, mert úgy voltam vele, ettől furcsább gondolatmenettel is találkoztam már.

Haladtam tovább az olvasással… 10 oldal, 20 oldal, majd már szép lassan 100 oldalt is hátrahagytam, de még mindig nem köszönt vissza a cím – ergo nem nyert semmi értelmet számomra ez a választás az írónőtől.

Haladtam még tovább, mert tény, hogy a történet olvastatta magát – na meg a kíváncsiság is hajtott... Aztán befejeztem a könyvet.

Ez volt a második alkalom, hogy megkérdőjeleztem a címet, mert csalódott voltam. Tudjátok, vártam azt a pillanatot, ami a címben is szerepel, hogy „Kapd be, szerelem”, kapja be mindenki, ő akkor is az enyém lesz, és nem érdekel senki és semmi. Ezt a beleszentségelést vártam, ezt a vagányságot és ezt a fajta szókimondást. Hogy ő most megmutatja ki a f@sza gyerek, akivel nem packázhat senki...

De tudjátok mit? Semmi ilyesmit nem kaptam. Végigvonultunk a történeten elejétől a végéig, és pont. Vártam a pillanatot mikor azt mondhatom, hogy „na innentől válik izgalmassá az egész”, de nem jött el ez a perc, vagy ez a fordulat.

Voltak furcsa, és mondhatni váratlan csavarok, de semmi több. Ettől függetlenül tetszett maga az alapsztori, de a fentebb említettek miatt kissé hiányérzetem volt.

És ha már itt tartunk, pontosan emiatt a szereplőkről sem tudok túl sok jót/dolgot mondani. Pontosabban akarom mondani, Helenáról.

Esküszöm nektek, hogy én a cím alapján egy vagány csajt vártam, aki nem rejti véka alá a véleményét, ehelyett kaptam egy teljesen hétköznapi lányt. Alapjáraton ezzel nincs semmi probléma, de egy ilyen felvezetés után nem ezt várná az ember. Csendes lány, csendben tűri a dolgokat, vagy éppen hisztizik valamin. Megmondom őszintén, egy Katy stílusú lányt vártam (tudjátok, hogy imádom a Luxen-sorozatot, úgyhogy elég sokat példálózok vele, ezért újfent bocsánatot kérek). Ő tipikusan az a fajta, aki nem hagyja magát, és ha kell, beszól bárkinek bármikor. Valami ilyesmi temperamentumot vártam Helenától is, de nem ezt kaptam – remélem így már értitek, miért vagyok vele kapcsolatban ennyire csalódott.

Kittel úgy Istenigazából nem volt problémám. Megtett mindent, hogy mindenkinek jó legyen (köztük saját magának is), megpróbált helytállni, ahol csak tudott, segített annak, akinek szüksége volt rá. Lavírozott a szíve és az esze között, de végül megtalálta az arany középutat – csak azt csodálom, hogy nem roskadt össze ennyi súly alatt. Ő maximálisan kivívta a tiszteletemet (ellenben drága Helenánkkal, de ezt már megbeszéltük).

Összességében azt tudom nektek mondani, hogy tetszett, ugyanis hazudnék, ha az ellenkezőjét állítanám. Molyon az 5 csillagból 4-et megkap tőlem – az 5.-et a fentiekben kitárgyalt tényezők miatt vonom le, a csalódásért.

Nem szeretem, amikor így érzek egy könyvvel kapcsolatban, nem szeretek negatív kritikát írni. De ez nem fogom azt leírni, hogy milyen szipi-szupi volt, holott egyáltalán nem ez az igazság. Nem fogok nektek hazudni – leírtam, én mit gondolok erről a kötetről, ez alapján pedig tudtok mérlegelni, megéri-e vagy sem –, aztán maximum beszélgetünk egy jót a gondolatainkról a könyvvel kapcsolatban.

Nem mondom, hogy nem ajánlom senkinek, mivel a számomra hiányosságot jelentő szókimondástól eltekintve egy nagyon szép történet. Csak a F*ck szót a címben hagyjátok figyelmen kívül, mert az szerintem hiányzik belőle...

Forrás: http://addicted-to-the-books.blogspot.com/