Szurovecz Kitti: Hópelyhek a válladon

A szerzőről:

Író, újságíró és tévériporter.

Pályáját még a főiskolás évei alatt, a békéscsabai városi televíziónál kezdte, majd nem sokkal később a Magyar Televízió Navigátor című műsorának riporterévé vált, emellett sikeres női magazinoknak készített interjúkat a művészvilág képviselőivel, és hétköznapi hősökkel egyaránt. 2006-ban megszületett a kisfia, Ádám, ezt követően a mikrofont végleg a tollra cserélte. Mára a Meglepetés, a Nők Lapja Psziché és a NL Cafe rendszeres szerzője lett, emellett riportok írására tanítja a Central Médiaakadémia hallgatóit. Szabadidejében mindig is megszállottan imádott olvasni, nagy örömére mostanában könyvkritikákat ír, és könyves pódiumbeszélgetéseket is moderál.

Első regényét 2010-ben publikálta, Smink nélkül címmel, ezt követte előbb a Gyémántfiú, majd a Fényemberek trilógia. Az Athenaeum Kiadónál önéletrajzi ihletésű, lélektani, szerelmes regényével, a Hópelyhek a válladon című kötettel debütál, amely arra keresi a választ, lehet-e boldog együtt két lélekben mélyen sérült felnőtt. Mint mondja, eddig mindig mások – többnyire az interjúalanyai – történetei inspirálták, ez az első eset, hogy a saját szívét is az olvasói elé tárja. Új regénye szakmai lektora, Faragó Melinda pszichológus a kötetről így nyilatkozott:

„Ez a történet több, mint regény. Igazi lélekgyógyító írás, ami segít felismerni, ha a párkapcsolatunkban bajban vagyunk. Egy nő belső utazásának hiteles krónikája.”

/Forrás: http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum /

A szerző így mutatkozott be a honlapján (http://www.szuroveczkitti.hu) :

„Mindig szerettem a képzeletem szárnyán repülni. Aztán, amint megtanultam írni, gyűlni kezdtek a füzetek, amikben általános iskolás koromtól följegyeztem a gondolataim. Sajnálom, hogy sokszor költöztünk, és az elkezdett, soha be nem fejezett történet töredékek elkallódtak. Aztán újabb és újabb mesék születtek bennem. Meggyőződéssel mondhatom, hogy az írás a legjobb barátom, az örök szerelmem és a megmentőm is. Sokszor, nagyon sokszor kihúzott már a szakadékból. Valóságos lelki gyönyör – ahogyan azt Spirit Bliss kolléganőm fantázianevében gyönyörűen megfogalmazta – drága Adri, én sem tudnám szebben mondani, ott a pont!”

Az uploaded magazinnak adott interjújából pedig az alábbi részletet emelném ki:

„A szeretetteljes család fontossága az, ami minden történetemben jelentős szerepet kap. Emellett az, hogy legyünk bármilyen picikék és elveszettek, válhatunk naggyá és sikeressé.”

Bár részleteket, idézeteket olvastam a szerző előző könyveiből, magukat a regényeket nem sikerült még elolvasni. Tehát mondhatom azt, hogy Szurovecz Kittitől számomra ez az első könyv, amit olvasok. Persze a cikkeivel sűrűn összefutottam régebben, de egy regény azért teljesen más szerintem.

Amikor először olvastam a könyvről (a kiadó beharangozójában), arra gondoltam, hogy a bemutató szöveg alapján érdekesnek tűnik, ráadásul gyönyörű a borítója. Aztán elolvastam az uploaded magazinbeli interjút, s a fentebb kiemelt idézet megerősített abban, hogy bizony érdemes odafigyelni a szerző munkásságára.

Adott egy fiatal, huszonnyolc éves nő, aki látszólag tökéletes életét éli a férjével és a kislányukkal, ám a látszat csal, hiszen nem boldog. Hiába van szerető férje és csodálatos kislánya, úgy érzi, hiányzik valami az életéből. Férjével a kapcsolata már átment barátságba, nincs meg a kezdeti szikra. Arlene alárendelte magát a család egységének, bármit megtesz a férje és a gyermeke kedvéért, azonban a saját érzéseit, kívánságait háttérbe szorítja. Egy idő után úgy érzi, csak statiszta a saját életében, s ebből a helyzetből egy kiút marad, elválni férjétől, és kislányával Cleveland-ből Franklinbe költözni, s ott riporteri állást vállalni, új életet kezdeni.

Az újrakezdésen kívül meg kell birkóznia azzal is, hogy lánya csak ideiglenesnek gondolja a helyzetet, és visszavárja édesapját. Belép az életükbe Hayden, aki felforgatja Arlene addigi világát, s egy teljesen újfajta kapcsolat veszi kezdetét. Már a megismerkedésükkor érezhető volt, hogy valami nem stimmel a férfival, majd ahogy haladt előre a történet, annál inkább tudatosul az olvasóban, hogy itt bizony nem kis gond van. Amikor néhány hét együtt járás után bemutatja Hayden Arlene-t és Lauren-t a családjának, egy véletlenül elejtett mondat után borul a bili, Hayden dührohamot kap, elviharzik, Arlene és Lauren pedig lelkileg összetörten távozik. Clarice felfedi Hayden „kis” titkát Arlene előtt, aki alig akarja elhinni, hogy ez a helyzet. Utánajár a Borderline személyiségzavarnak, kideríti, hogy akik ezzel küzdenek, szélsőségesek és kiszámíthatatlanok, a viselkedésüktől pedig leginkább a környezetük szenved, de ők maguk is szenvednek a kialakult helyzettől. Évekig tartó pszichoterápiás kezeléssel javítható ugyan, de csak nagyon nehezen.

„Nincs valós énképük, nincs hosszú távú céljuk, idegen tőlük a kitartás, hacsak nem épp aktuális mániájukról van szó – ez azért veszélyes, mert az érdeklődés tárgya többnyire egy másik személy, a legtöbb esetben szerelmük. Kirobbanó jókedvük képes percek alatt mély depresszióba fordulni.”

A történetben valós képet kaphatunk a borderline személyiségzavarral küzdő emberektől. Harcolnak a világgal, harcolnak önmagukkal. Szükségük van segítségre, ám azt nem szabad elfelejteni, hogy a hozzátartozó személyt felemésztheti ez a küzdelem.

Hayden karaktere igazi esettanulmány lehetne. Miként változik percről percre egy borderline-os személy viselkedése. Míg ő valamelyest kivirul Arlene mellett, addig a nő sorvadni kezd a kapcsolatban. Szereti a férfit, ezért sem akarja cserbenhagyni. Függőség alakul ki közöttük, és sokáig nem látod a kiutat ebből. Minden túl gyors, az olvasó csak kapkodja a fejét, hogy mennyi minden történik rövid időn belül a szereplőkkel. Mégis pont ez az, ami miatt érezzük, nem úgy haladnak a dolgok, ahogy kellene. 

Tetszett a történet felépítése és a mondanivalója. A karakterek kiforrottak voltak, és senki sem tökéletes. Na jó, Cole mások elmondása szerint az. 

Hihetetlen volt arról olvasni, hogy mennyi mindent képes az ember elviselni, és mikor mondja azt végleg, hogy Állj, ne tovább!  

Súlyos és elgondolkodtató olvasmány. Mennyire adhatjuk át magunkat egy érzésnek? Mennyit kell és lehet eltűrnünk egy párkapcsolatban? Mi számít segítségnek és mi az, ami már az őrültség határát súrolja? Mennyit adhatunk úgy magunkból, hogy azért megőrizzük az igazi énünket? Mit tegyünk, vagy ne tegyünk, ha súlyos lelki sérült az, akit szeretünk? Biztos, hogy meg kell várnunk míg a lelki terror átmegy fizikaiba? Rengeteg kérdés felvetődött bennem olvasás közben, mindig visszakérdeztem, hogy vajon én mit tennék ebben a helyzetben? Létezik annyira elemésztő fizikai vonzalom, ami a józan észt felülírja?

A szereplők közül abszolút Lauren volt a kedvencem. A kislány gyermeki, tiszta lelke, gondolkodásmódja, viselkedése balzsam volt az ember lelkére, egy ilyen komoly téma kivesézése közben.

Ez volt az első könyvem a szerzőtől, de biztos, hogy nem az utolsó. Szeretem az olyan könyveket, amiknek van mondanivalója, ráadásul a kivitelezése is nagyszerű.

Pontozás: 10/10