Szigetek az égben

Olvasás közben úgy éreztem magam, mint általános iskolás koromban, mikor ifjúsági regényeket olvastam (igaz abban az időben nem nagyon forgattam a könyveket), mégis valamiben más volt. Annak ellenére, hogy sci-fi történet, nem kevésbé lehetetlen mint bármelyik más ifjúsági regény. És éppen ez a téma ami megfogott, és lenyűgözött.

Hősünk, a fiatal Roy Malcolm egy televíziós vetélkedő győzteseként, megnyeri a lehetőséget, hogy a Föld bármelyik pontjára elutazhat. Igen ám, csakhogy a szerződésben volt egy kis joghézag, amit Roy igyekezett kihasználni. Ő a Föld körül keringő űrállomásra szeretett volna utazni, ami köszönhetően a Tycho Egyezménynek, a Földhöz tartozott. Természetesen a szponzorok nem ilyen utazásra gondoltak, viszont mivel több millióan látták a vetélkedőt, így nem tudtak kihátrálni veszteség nélkül, és így elkezdődhetett Roy csodálatos utazása az űrállomásra.

Clarke részletesen leírja a kilövés pillanatait, az utat, valamint az érkezést és a mindennapi életet a Belső Űrállomáson. Bemutatja a nehézségeket a súlytalanság állapotában, mind a közlekedés, alvás, étkezés és tisztálkodás szempontjából. Mindezt nem száraz leírások formájában tárja az olvasó elé, hanem Roy megpróbáltatásaiként. Valamint érdekes gyerekcsínyek formájában megpróbál egy kis tudományt is az olvasó fejébe csepegtetni. Én is többször megálltam az olvasással, és elgondolkodtam a "fizikai kísérleteken", felidézve homályba veszett ismereteimet.

Jó volt újra "gyereknek" lenni, és olvasni Roy kalandjait, melyek egy része már ma is valóság, másik része pedig a közel- és a távolabbi jövőbe válik azzá. Jó volt ott lenni, a görbe síkú víztükörnél, a 100 percenként megismétlődő napfelkelténél, napnyugtánál, és annyi hasonló csodálatos jelenségnél.

Olvasás közben rájöttem, hogy Clarke nagy vágya lehetett kipróbálni az űrsétát, hiszen itt is ugyanolyan átéléssel írta le, mint A Mars titká-ban. Továbbá észrevehető, hogy következetesen írta könyveit, és úgymond egy saját világot gondolt tovább magának, melyhez ragaszkodik regényeiben is. Pl. jelen könyv vége felé, Roy találkozik egy marsi telepes családdal, akik a marsi körülményeket és életet ugyan úgy írják le, mint ahogy A Mars titká-ban egyszer már papírra vetette. Itt is megemlíti a "légfű"-vet, valamint a marslakókat, melyek leírása teljesen megegyezik. Ezeknek az apróságoknak köszönhetően az olvasó úgy érezheti, mintha egy kicsit részese lenne Arthur C. Clarke csodálatos világának.

FORRÁS: Letya.hu