Szentesi Éva: Hamvaimból

Írta:Ariadne
Ez a könyv nem csak egy ember küzdelméről szól, hanem sokkal több dologról. A szeretetről, az élni akarásról, a harcról, önmagunk megismeréséről, elfogadásról, a törődésről – másokkal és önmagunkkal kapcsolatban is, – valamint arról, hogy fontos az egészségünk, ne játsszunk vele.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

 

Szentesi Éva nevével már rengetegszer „összetalálkoztam” az internetes böngészéseim során, olvastam is annó a Rúzs és tükör című honlapon az írásait (https://ruzsestukor.com/), de először akkor kaptam fel igazán a fejem a neve hallatán – pontosabban a neve olvasásakor – amikor megpillantottam az NLCafé oldalán D. Tóth Kriszta 2014 februárjában írt bejegyzését. Akkor még a szerző műtét előtt állt, épp kemót kapott. Emlékszem, amikor a rövid interjút elolvastam, az volt az első gondolatom, hogy hihetetlen lélekjelenléte, ereje van.

Gyorsan ki is kerestem nektek a cikket (könyvjelzőztem még akkor, mert hihetetlenül megfogott a mondandója):

http://www.nlcafe.hu/egeszseg/20140206/szentesi-eva-mehnyakrak/

Aztán elkezdtem követni a blogját a style magazinnál, figyeltem a bejegyzéseit, s nagyon reméltem, hogy pozitív végkifejlete lesz a történetének.

http://www.stylemagazin.hu/szentesi-eva-naploja/

Most pedig a harcának, győzelmének megkoronázásaként, megírta a Hamvaimból című könyvét, ezzel is például szolgálva, tanácsokat adva a sorstársainak, nőtársainak, s nem utolsó sorban a hozzátartozóknak is.

 

Ez a történet nagyon mélyen megérintett, több dolog miatt is. Egyrészt, a könyv olvasásakor huszonnyolc éves voltam, pont amennyi Éva volt, amikor diagnosztizálták nála a méhnyakrákot. Belegondolni is szörnyű, hogy mennyire megváltoztathatja az ember életét egy ilyen hír és betegség. Másrészt pedig, sajnos a környezetemben többen is megvívtak vagy épp vívnak jelenleg is a rák különböző fajtáival, akik közül nagyon kevesen mondhatják el magukról, hogy túlélték, győztek és mára csak egy szörnyű emlék. Persze ez az egész sosem múlik el nyomtalanul. Mindig ott lesz az emberben a félsz, az a bizonyos suttogó hang, hogy bármikor kiújulhat, s ott lesz a szeretteikben is az elvesztéstől való félelem. Mégis ott van az élet, a boldog pillanatok, amikor kicsit elengedheti magát az ember, mert az utolsó kontrollon ismét negatív volt az eredmény.

 

Amikor az ember meghallja azt a mondatot, hogy „a diagnózis: rák”, hirtelen a mindennapi problémák eltörpülnek, és csak ez az egy szó villog neonbetűkkel vészterhesen a szem előtt. Az élet körhintája átment tornádóba és hirtelen pusztításba kezdett. Döbbenet, kétségbeesés, hitetlenkedés, összeomlás száguld végig sebesen az emberen, majd jön az erős élni akarás és a harc. Harc az életért, a túlélésért.

Sokan azt hisszük, hogy előttünk az élet, van még bőven időnk arra, amit szeretnénk, aztán egyszer csak kirántják az ember lába alól a talajt, szembesülünk az idő rövidségével, kiszámíthatatlanságával, a szeretteink és a saját halandóságunkkal.

 

Véleményezés:

A történet olvasásakor teljes mértékben együtt éreztem Évával. Sokkoló lehet megtudni, hogy rákos az ember. Főleg, ha előtte semmi előjele nem volt, csak hirtelen betör az ember életébe, s felforgatja azt. 

 

Amikor megismerhettük Éva orvosát, akit dr. Kiának nevezett, egy kicsit én is megnyugodtam. Tetszett az orvos hozzáállása. Kedves volt, törődő, profi és együttérző, nem döngölte a földbe a beteget, mint egyes kollégái. Mindvégig harcolt, amivel kiérdemelte a szimpátiámat. 

Sajnos manapság egyre kevesebb ilyennel találkozni. A mai egészségügy ugyanis már betegségügy. Sürgős vizsgálatoknál előjegyzés minimum egy, de általában három hónap (legalábbis nálunk itt helyileg), szóval kész agybaj. Szomorú, de igaz, hogy vagy meggyógyulsz, vagy meghalsz… Nem tudhatod, hogy mi bajod, amíg rendesen meg nem vizsgálnak, de ahhoz kell jó nagy adag szerencse, hogy időben bekerülj a vizsgálatokra, ráadásul utána ne egy kókler doki vegyen kezelésbe. :(
Az orvos beszámolójánál úgy éreztem magam, mint akit mellkason rúgtak. Úgy, hogy nem én vagyok/voltam a szenvedő alanya az egésznek, kapott telibe, s szorította ki a levegőt a tüdőmből. Szentesi Éva nyílt és egyenes, kendőzetlen stílusa lehetővé teszi, hogy az ember belelásson a helyzetébe, s kicsit át is élje azt. Sokkoló volt még olvasni is, ahogy a doktor vázolta a helyzetet, és felkészítette őt a nem túl jó esélyekre. 

 

Szerettem azokat a részeket, amelyekben a blogjából idéz.  Bár akkoriban nem igazán követtem a sorrendiséget, inkább csapongva bolyongtam a blogon, mint Thészeusz az útvesztőben, mégis érzékeltem a várakozás idegtépő perceit, s jó volt újra feleleveníteni azokat, mert így lett számomra kerek egész a történet. 

Ahogy tovább olvastam a könyvet és a felidézett régi bejegyzéseket, egyre jobban tértek vissza azok az érzések, amiket akkoriban éreztem. Rengeteg mindenre felnyitja ám az ember szemét ez a hihetetlen erejű hölgy. Többek között arra, hogy nem számít, hogy mi volt a múltban, csak a jelen számít, valamint az, hogy azt tegyük, amit igazán szeretnénk.

Végig a szerző hozzáállása az, ami segíti az olvasót a felszínen maradni olvasás közben, hiszen hihetetlen mélységekig merülhetünk az érzelmekben, talán olyanok is megérinthetnek minket, amilyenre eddig még nem volt példa. 

A jó híreknél boldogságot érzünk, ami esetlegesen vegyülhet valami más érzéssel, míg a rossz híreknél az olvasó már érzi zsigerileg, hogy a hullámvasút ismét zuhanó módba kapcsolt. Kétségbeesünk, aggódunk, félünk, mint akit letaszítottak a mélybe, s rettegéssel tölthet el a tudat, hogy talán fel sem jövünk onnan. Ez a könyv nem szövegileg, hanem tartalmilag hat az olvasóra. Érzelmileg üt, taglóz le. 

 

Először úgy gondoltam, minden fejezetről írok nektek egy kis összefoglalót, de nem teszem. Vannak dolgok, amiket nektek magatoknak kell elolvasnotok, anélkül hogy beharangoznám. Éreznetek kell az első olvasás okozta érzelmeket, s megillet titeket is a saját gondolatok tömkelege, amik majd elárasztanak, ha kézbe veszitek ezt a könyvet.

 

Szentesi Éva írásainál azt szeretem a legjobban, hogy nyílt és egyenes. Nem azért ír, hogy imádják, hanem azért, hogy kicsit jobbá tegye a világot. Tanácsot ad, fricskázik, ha arra van szükség, még saját magát is pellengérre állítja. Nem akarta saját magát jobb színben feltüntetni, őszintén, kendőzetlenül leírta, hogy miken ment keresztül.

 

A történetben szó esik a Beside you című dalról, s emiatt egy ideig úgy olvastam, hogy közben a dal is szólt a fülemben folyamatos ismétlésre állítva. Már akkoriban is szerettem ezt a dalt, amikor a Dalban versenyzett vele Mujahid Zoli, most azonban… különleges jelentéssel bírt.

 

Amíg Éva küzdött a rákkal, rengeteg minden megváltozott az életében. Barátok jöttek mentek, kapcsolatok álltak helyre vagy épp szakadtak meg, megvívta élete legnagyobb harcát, változás állt be mind a magánéletében, mind pedig a munkájában. Az akkori style magazinos főszerkesztőséget visszamondta, s bár még ír nekik külsősként, új munka, új csapat, új kihívások és új élet várta őt a WMN-nél.

Az egyik kedvenc WMN-es cikkem 2016. május 3-án került az olvasóközösség elé, amit szeretném, ha ti is végigolvasnátok. Tanulságos és elgondolkodtató.

http://wmn.hu/2016/05/03/szentesi-eva-neha-kell-hogy-kimondjak-azt-a-bizonyos-szot/

 

Ahogy a könyv végén eljutottam ahhoz a részhez, ahol a szerző hálát ad bizonyos személyeknek, én csak arra gondoltam, hogy én is hálás vagyok, mégpedig Szentesi Évának, hogy megírta ezt a könyvet.

 

Ez a könyv nem csak egy ember küzdelméről szól, hanem sokkal több dologról. A szeretetről, az élni akarásról, a harcról, önmagunk megismeréséről, elfogadásról, a törődésről – másokkal és önmagunkkal kapcsolatban is, – valamint arról, hogy fontos az egészségünk, ne játsszunk vele.

 

Pontozás: Általában az alapján pontozok egy könyvet, hogy számomra mennyire tetszett. Borító, téma, kidolgozottság, stílus, mind-mind közrejátszik ilyenkor. Természetesen ez teljesen szubjektív, egyéni vélemény. Részemről már csak azért is 10 pont, mert megírta Szentesi Éva ezt a könyvet.


vásárlás ►tovább ►
ISBN: 9789632931593
Megjelenés: 2019-03-29
méret: 195 mm x 125 mm
vásárlás ►tovább ►
ISBN: 9789632936093
Megjelenés: 2017-09-15
méret: 125 mm x 30 mm x 200 mm

Szentesi Éva

Tovább
Ez is érdekelhet:

MINDENNAPI
2017-11-20 09:46:26

„sötét van nélküled / szemem ki sem nyitom”

Tovább
SZERINTETEK
2019-01-14 19:00:53

Cixin Liu: A sötét erdő (Háromtest-trilógia 2.)

Tovább
MINDENNAPI
2020-03-30 08:20:39

15. nap otthon – Medgyes Péter - Varga Koritár Pál: Diplomaták mesélik

Tovább

Kis terjedelem, hatalmas tartalommal.