Steven Rowley: Lily és a polip

A történet Tedről egy szingli, középkorú pasiról és tacskójáról a 12 éves Lilyről szól. Szívfacsargatós történet a magányos, saját életében is csak fél lábbal jelen lévő Tedről és tökéletes társáról Lilyről. Lily egy bájos, öregedő virslikutya, aki tizenkét hetes korától gazdája szerelme. Egy napon aztán rátelepszik „A polip” és minden megváltozik… 

A Lily és a polip minden oldala bemutatja, majd újra és újra megint megmutatja a Ted és Lily közötti eltéphetetlen köteléket. A kettejük közti közelség, a szeretet és maga az élet, a mindennapok, amit megosztottak az elmúlt 12 évben egymással jelen van a lapokon. A regényt oly módon sikerült megírnia Rowleynak, hogy fetűnnek előttünk mindennapi szokásaik, apró pillanataik, de főként az, hogy mennyire függnek ők ketten egymástól. Vagy inkább Ted Lilytől?

Akit már fűzött kötelék egy kutyushoz, az el tudja képzelni milyen emberfeletti küzdelem elengedni azt, aki önzetlenül és mindenek felett, hűségesen, odaadón szeret. Elengedni azt a lényt, akinek mindig tiszta a lelke. 

„A kutyák a boldogság erős várai, és képtelenek olyasmit tenni, amivel kiérdemelnék, hogy valami rossz történjen velük.” 

Ők azok, akik a jelenben élnek. Nem haragtartók. Minden egyes percben feloldoznak és megbocsátanak. Épp ezért, a polip megjelenésekor Tednek nehéz döntéseket kell hoznia, és aki ilyen szituációban ült már hasonló érzelmi hullámvasúton, az egészen bizonyosan bele tud majd helyezkedni Ted fájdalmába is, melyet ezek a döntések hoznak. Steven Rowley ragyogóan használja arra a szavakat, hogy leírja Tednek a Polippal való harcát, de különösen azt szerettem, ahogyan Lily szájába adta a szavakat. Végtelenül élénken közvetíti a kutyus minden érzelmét, és főleg örömeit, nem lebutítva, nem gügyörészve, de csupa nagybetűsen.

"Aznap este, vacsora után, miközben a többiek elmosogattak, és a maradék hús nagy részét letisztítottuk a csontól, dupla zsákba csomagoltam a pulyka maradékát, letettem a hátsó ajtóhoz a többi szemét mellé, és megterítettem az asztalt a desszerthez. Valamivel később észrevettem, hogy mindkét zsákon egy hatalmas lyuk tátong, és a csontok tökéletesen tiszták lettek. Nem volt nehéz kiderítenem, hogy mi történt. Miután követtem a szószos tappancsnyomokat, rátaláltam Lilyre a konyhaasztal alatt, aki a szokásos mérete kétszeresére dagadt. Rám nézett, és megnyalta zsírtól csillogó pofáját. 
NYUGODTAN! MEGBÜNTETHETSZ! HA! AKARSZ! DE! MEGÉRTE!"

Amennyiben könnyű olvasmányt keresel, akkor a Lily és a polip nem biztos, hogy a Te könyved, mert ez bizony magával visz és cserbe könnyeket hoz. Könnyeket Lilyért, aztán persze Tedért, de mindenképp megéri elolvasni, mert egy csodálatos történet olyasvalakiről, akinek meg kell tanulnia kezelni a veszteség fájdalmát. Nagyon szép és kedves kis történet, kutyus-gazdi kalandjairól, és a végső utazásról. Picit zavart a vége felé a túlmisztifikált „polip” jelenség, de hát ki vagyok én, hogy bíráljam más gyászát? A lényeg a könyv háromnegyedénél már úgyis elhangzik:

"Rengeteg kalandban volt részünk. És mindegyiket imádtam."

Forrás: Véda hangulatai