Sara Raasch: Hó, ​mint hamu

Ismét egy újabb kedvenc könyv!

Őszintén szólva, azt sem tudom, honnan kezdjem az értékelést. Már sajnos késtem az értékeléssel, mivel... nos, elmesélem a történetet. A Twister Média volt olyan kedves, hogy felajánlottak egy recenziós példányt egy általam választott könyvből. A választásom (egyértelműen) erre a könyvre esett. A kötetet a Könyvfesztiválon át is vettem, így került hozzám. Már elolvastam régebben, ugyanakkor a vizsgaidőszak ismét bekavart a blogolásba, így nem volt mostanában sok időm, így sajnos nem került ki idejében ez a bejegyzés.

Most pedig jöjjön a könyv: ugye az első, amit megpillantunk egy könyvön, az maga a borítója. Van ez a szép mondás, hogy ne a borító alapján ítéljük meg a könyvet. Nos, ezzel egy kicsit tudnék vitatkozni, hiszen ez egy első benyomás, ami máris érzéseket vált ki belőlünk. Az már más kérdés, hogy erre nem szabad alapozni. De eben az esetben ez a borító egyszerűen csodaszép. Egyszerűen elvarázsol. Nincsenek rá jobb szavak.

Igen, bíztam benne, hogy ez a csodaszép borító egy nagyon is remek történetet takar. Szerencsémre nem tévedtem.

A történet alapja nagyon egyedi. Szeretem az olyan könyveket, amelyek egy teljesen új világot tárnak elénk. Hihetetlenül imádom, amikor egy új országot, egy teljességében más berendezkedésű világot mutatnak meg. Ilyen például ez is, valamint az Üvegtrón vagy a Méregtan. Biztosan vannak még ilyenek, csak azokat még nem olvastam.

A könyv alapja egy nyolc országból álló birodalom. A nyolc ország két fő csoportba osztható, vannak az Évszak-királyságok és a Ritmus-királyságok. Több ország területén háború dúl: Tavaszföld megtámadta Télországot, elfoglalta, lerombolta, és a lakóit munkatáborokba hurcolta. A történet idején ez már 16 éve történt, és ekkor Őszföldet ostromolják nagy erőkkel. Télországból egy maroknyi ember tudott megmenekülni, és számuk egyre fogyatkozik.

Egyetlen esélyük, ha meglelik a királyi magisztert. Ezek a mágia forrásai, minden országnak van egy darabja, más-más tárgyban jelennek meg. Télországé például egy medalion, (ezek a könyv elején található térképen jelölve vannak.) amelyet Tavaszföld királya, Angra kettétört, mikor lerohanta az országot. A kis menekült csoport célja ezt a két darabot megtalálni és egyesíteni.

Számomra az alapötlet nagyon is tetszetős. Egy komplex, ugyanakkor érthető világba csöppenünk bele, ahol minden van: ellenséges harcosok, katonák, háború, csaták, intrikák és rengeteg-rengeteg csavart szál.

Megdöbbentő volt számomra, hogy ez egy első könyv. Direkt rákerestem, attól függetlenül, hogy szerepel a fülszövegben is, és angolul is elolvastam és valóban ez az első publikált regénye. Biztos vagyok benne, hogy rengeteget írt az asztalfióknak, ugyanakkor szerintem ez már önmagában egy hatalmas teljesítmény. A könyv véleményem szerint elég részletesen ki van dolgozva, és hihetetlenül sok csavar van benne, plusz ugye természetesen van benne egy nagy csavar is, ami tényleg hatalmas. De semmi spoiler.

Plusz a karakterek. Ott van Mather. Először nem vele kezdtem volna a karakterek jellemzését, de rájöttem, hogy így sokkal logikusabb és érthetőbb lenne. Ő Télország királya, akinek fontos, hogy megszerezzék a medalionok darabjait, hiszen csak így tudnák felszabadítani a népét. Fontos neki, hogy hogyan vannak, tehetetlennek érzi magát, hiszen nem tud rajtuk segíteni. Az érzései teljesen ambivalensek, és pont emiatt lett számomra teljesen hiteles és valósághű. Nagyon szerettem a karakterét.

Meira a főszereplőnk, együtt nevelkedett Matherrel, és folyamatosan emlékeztették a lányt, hogy míg a fiú király, addig neki semmilyen nemesi származása nincsen. Így próbáltak távolságot tartani köztük. A lány harcolni szeretne, de Sir nem engedi neki, hogy csatába induljon. A könyv első felében azonban mégis elengedi, amit valójában egy kényszerhelyzet szült, de ezt nagyon nagyon szerettem, mivel láthattuk Meira harcias, talpraesett oldalát is, aki hirtelen volt képes döntést hozni.

Említettem Sirt, aki a katonaság vezére volt, amikor még Télország létezett. Ő nevelte a két fiatalt, ő tanította meg őket harcolni, és ő tartotta egyben a csoportot. Próbált minél többet tenni, hogy a régen elpusztult országa újra erőre kapjon.

A karakterekről összességében elmondható, hogy komplexek. Véleményem szerint egy ilyen komplex karaktert nehéz megírni, hiszen nagyon bonyolult lehet a reakcióit megalkotni, azonban itt mindenképpen sikerült. Az élethűségük miatt nagyon szerethetőek lettek, a negatívabbnak szánt karakterek valóban negatívak lettek. Ugyanakkor némelyiküknek érthető céljaik voltak.

Összességében elmondhatom, hogy egyenesen imádtam a könyvet, az első sorától kezdve az utolsóig. Remélem, hamarosan olvashatom a folytatását!

Forrás: Addicted to the books

Itt megtalálhattok: Évi kuckója