Róbert Katalin: Szelídíts meg! – A kis herceg történetének modern kori átdolgozása

Viszont ehhez elég sok minden kell, nem csak a szereplők folytonos, nyálas enyelgése. Sokkal inkább igénylem egy szerelmi történetnél a karakterek mélységét, azok komplexségét, mint azt, hogy minden második oldalon szeretkezzenek. A kis herceg története egész kisgyerekkorom óta közel áll a szívemhez, azaz kisiskolás korom óta, mivel akkoriban olvastam először. Van pár olyan üzenete annak a könyvnek, amit már akkor is közhelyesnek és semmitmondónak találtam, de többnyire értékes és fontos gondolatokat fogalmazott meg a szerző. Ezért is voltam annyira kíváncsi Róbert Katalin regényére, hiszen lényegében a Szelídíts meg! egy átirata A kis hercegnek. Kíváncsi voltam, hogy vajon, mint romantikus regény és mint retelling is megállja-e a helyét? Szkeptikusan kezdtem el, hiába hallottam rengeteg dicsérő véleményt az írónő korábbi regényéről, a Szívből, színből igazánról. Ez mégiscsak egy romantikus regény, ami távol áll tőlem, de szeretek a komfortzónámon kívül is mozogni, így hát meggyőztem magam és elolvastam a regényt.

Szerző: Róbert Katalin Kiadó: Kövmolyképző kiadó Kiadás éve: 2017 Oldalszám: 270 oldal

 

Fülszöveg:

Róka ​kilencedikes lány, és nem akar mást, mint rajzolni, pusztítani az ellenséget a kedvenc számítógépes játékában, és nem törődni azzal, hogy frissen elvált szülei még mindig felette csatároznak.

Az új osztálytársai az idegeire mennek, ráadásul a tanárok Kisherceget, ezt a bosszantóan tökéletes tizenegyedikest is a nyakába varrják, hogy korrepetálja matekból.

Róka mindent megtesz, hogy elijessze a fiút, de az nem hagyja magát, és lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

Csakhogy tavaly történt valami, amiről eddig nem beszélt senkinek… 
Kisherceg kitűnő tanuló, próbál megfelelni a szüleinek, és a barátnőjének, Rozannának, és eddig minden akadályt tökéletesen vett, ám most úgy érzi, elakadt az élete. Nem elég, hogy fogalma sincs, mihez kezdjen az érettségi után, még korrepetálnia is kell a bukásra álló Rókát.

A lány ellenséges, arcpirítóan szabad szájú, és mindent elkövet, hogy a fiú kudarcot valljon…

Mire elég heti egy különös óra? Közelebb kerülhet egymáshoz két ennyire más ember?

Bevallom hősiesen, azon döntésemben, hogy szívesen elolvasnám ezt a regényt, az is közrejátszott, hogy hihetetlenül gyönyörű borítója van. A borítótervező pályázatot, amit az írónő indított a facebook oldalán, végig követtem és való igaz, hogy hihetetlen gyönyörű borítótervek érkeztek, amik közül én biztosan nem tudnék választani, de örülök, hogy végül ezt a tervezetet használták fel. A narancssárga színek, a bonyolultabb kép és az egyszerű betűtípus remekül harmonizálnak. Ha jól sejtem, akkor ez eredetileg szerintem egy kézi rajz lehetett és wow! Az egészben szerintem a szem a legmegkapóbb, egyértelműen magára vonzza a figyelmet, gyönyörű és részletes. Egyszerűen imádom. Pláne, hogy a narancssárga színek és a róka miatt azonnal az ősz jut róla eszembe. És bizony, imádom az őszt, a kedvenc évszakom, úgyhogy az én szememben ez egy duplán gyönyörű borító.

Mint már említettem, nem kedvelem kifejezetten a romantikus regényeket, nem is olvasom őket éppen ezért túl gyakran, viszont, ha a kezembe veszek egyet, akkor azt jó okkal teszem. Természetesen Róbert Katalin regényénél a leginkább az fogott meg, hogy A kis herceget veszi alapul. Nagyon ötletesen szőtte bele a történetbe A kis herceg történetének elemeit. A nevek átvétele például szerintem zseniális megoldás, igaz, csak becenevek, de akkor is, roppant jól szórakoztam ezeken a kis apróságokon. A regény alapüzenete ugyanaz, mint A kis hercegé, amit cseppet sem bánok, hiszen alapvetően ez egy csodálatos történet, viszont kifejezetten érdekesnek találtam, ahogy ezt az üzenetet egy modern világba ültette át az írónő. A bizalom, a felelősség, a felnőtté válás önmagukban is kitennék egy regény üzenetét, de így, együtt igazán ütős triumvirátust alkotnak.

A bizalom számomra nagyon sokáig ismeretlen fogalom volt, azaz egy ideig ismertem, aztán megtört bennem valami, melynek következtében egyáltalán nem tudtam többé bízni az emberekben. Hasonlóan Rókához. Ám az én életembe is jöttek olyan személyek, akik változtattak ezen. Nekem nem a szerelem, sokkal inkább a mély barátság hozta el a megváltást, de a hatás ugyanaz lett. Emiatt teljes mértékben át tudtam érezni Róka helyzetét. Ő az első olyan karakter a könyves világban, akivel teljes egészében tudok azonosulni, egyedül a zenei ízlésünk különbözik, minden más nagyjából stimmel. Ezért volt számomra egyszerre végtelenül szimpatikus és rettentő idegesítő. Tisztában vagyok a saját hibáimmal, ezeket Rókában is felfedeztem. Rossz, ha az ember szembesül magával, velem pontosan ez történt a regény olvasása során, mégis élveztem. Róka egy kifelé erős, de belül valójában egy szeretethiányos, érzékeny lány, akinek csak szüksége van olyan emberekre a környezetében, akik szeretik. De ez nem megy olyan könnyen, ha inkább ellököd magadtól az embereket, mert félsz tőlük. És itt jön a képbe Kisherceg, aki kivételesen nem a tipikus rossz fiú, aki meghódítja a lány szívét.

Kisherceg más, mint a legtöbb YA férfiszereplő. Az elején sem ellenséges Rókával, nem utálja, nem próbálja megalázni, nem távolságtartó és hűvös vele. Csak segíteni akar neki. Ő az a biztos pont, az a stabil férfi, igen, férfi, mert hiába csak 17 éves, érett személyiség módjára kezeli a helyzeteke, tehát, ő az a férfi, akire minden nőnek szüksége kell, hogy legyen. Egy támasz, akire lehet hagyatkozni, aki önzetlenül segít és szeret. Rettentően örültem, hogy nem lett belekeverve szerelmi háromszög, de irracionális szerelem sem volt. Igen, a kamaszok sajátja, hogy olyanokba szerelmesedjenek bele, akik úgy is meg fogják őket bántani, és azzal az indokkal magyarázzák ostoba tetteiket, hogy: Én más vagyok! Én majd megváltoztatom! Talán a könyvekben így van, de az életben nem. Ha egy link és rosszfiú típusú pasi lesz a férjed, akkor bizony előbb-utóbb, de inkább előbb nagyon meg fogod bánni, mert nem fog pusztán érted megváltozni. Örültem, hogy Róbert Katalin nem egy ilyen irracionális szerelmet ábrázolt. A Kisherceg-féle, megbízható férfiaknak kellene lennie az ideálnak. És mindezen áradozásom ellenére, az elején nagyon utáltam Kisherceget, mert egy tipikus papucs volt, aki úgy ugrál, ahogy a barátnője fütyül. Nem tudott a sarkára állni, inkább hanyagolta a barátait és leszigetelődött mindenki mástól, pusztán a barátnője kedvéért. Aztán mégis csak megemberelte magát, melynek következtében hatalmasat nőtt a szememben. A regény elején viszont a falra másztam tőle, nagyon dühös voltam, amikor csak magában szenvedett, ahelyett, hogy megmondta volna a tutit. A húgomnak is kiadtam egy párszor a dühömet, mert volt egy-két jelenet, ahol konkrétan a földhöz tudtam volna vágni a könyvet Kisherceg teszetoszasága miatt.

Ha már amúgy is a karaktereket vesézem ki, egy pár szót Rózáról is szeretnék ejteni. Az ember azt gondolná, hogy a főszereplő riválisát egy minden lében kanál, megátalkodott hisztisként ábrázolják, de nem. Róza csak szimplán felszínes volt, ami nem feltétlen az ő hibája. Egyszerűen csak ilyen a személyisége, és nincs is ezzel semmi baj, hiszen nem tett keresztbe Kisherceg és Róka kapcsolatának, sőt! Szerintem nagyon jól kezelte, amikor Kisherceg szakított vele. Nem utálata, nem verte ki a hisztit, meg mást sem és nem is volt felháborodva. Ugyan szomorú volt, ami természetes, egy ideig valóban eluralkodott rajta a mélabú, de idővel elfogadta a helyzetet. És barátok maradtak Kisherceggel. Király! Ez a jó és normális hozzáállás, nem volt csúnya szakítás, nem volt hepaj, csak egy búcsú. A búcsú pedig minden ember éltelének része.

Akkor most jöhet a történet. A szülők veszekedése, a válás manapság egyre több családban jelent problémát és van, ahol elfajulnak a dolgok. Ugyanez történt Róka családjában is. A folytonos veszekedések során a kiskamasz Róka olyan társaságba keveredett, ahová nem kellett volna neki, pedig tehetséges volt mind tanulásban, mind rajzolásban. Eztán a lelke megtört és megváltozott. Távolságtartó és rideg lett az emberekkel, hogy többé senki ne bánthassa. Amikor új iskolába kerül és olybá tűnik, hogy bukni fog matekból, akkor a tanárok megkérik Kisherceget (aki remek tanuló, de fogalma sincs arról, hogy mihez akar kezdeni majd az életével), hogy korrepetálja a lányt. Kettőjük sorsa óhatatlanul összefonódik. Róka újra megismeri a bizalmat és a ragaszkodást, Kisherceg pedig rádöbben, hogy ő szeret vitázni, ő szeret elmélyülten beszélgetni, megtanulja kimondani a véleményét. Kiváló történet kiválóan megírva.

Róbert Katalin stílusa igazán megnyerő, mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy mindössze hat, ismétlem HAT óra alatt ki is olvastam a majd 300 oldalas könyvet. Tény, hogy nem egy terjedelmes könyv, elég nagy a betűméret is, úgyhogy ezek is közrejátszottak abban, hogy ilyen hamar elolvastam, de a fő ok mégis az, hogy az írónő olvasmányosan és érdekfeszítően ír. Végig izgultam a karakterekért, habár pontosan tudtam, hogy mi lesz a regény vége. Mégis volt egy két fordulat (főleg Róka életének nagy titka), ami még meg is tudott lepni.

Összességében ez egy érdekes és olvasmányos átirata A kis hercegnek. Nem feltétlen ajánlom mindenkinek, például azok, akik több akcióra, erotikus akcióra vágynak, azoknak nem ez a regény lesz a befutó. Azon olvasók számára viszont jó választás, akik egy könnyed, aranyos, mégis megható, komoly és valóságos történetre vágynak. Nem azt mondom, hogy a kedvencem lett, de egyszer nekem megérte elolvasni, aranyos volt, tökéletes kikapcsolódást nyújtott. Ennél nem is vágyhatnék többre.

Forrás: Szubjektív Archívum