Rigó Rella: Minden este varázslat

Hogyan is írta L. M. Montgomery az Anne-sorozat egyik kötetében? „A világon mindig is lesznek tündérek. Egyszerűen nélkülük nem megy. És valaki mindig megteremti majd őket.” Azt gondolom, ez az egyik legcsodálatosabb és reménytelibb gondolat apró emberkék és gyermeklelkű felnőttek számára, hálásak lehetünk, ha valaki időről időre tényleg elénk varázsolja őket. Rigó Rella könyve ezért briliáns, mert a gyermekeknek szánt pozitív megerősítés mellett nyitottságra tanít, s tartja a lelket az emberben, legyen az kicsi vagy nagy.

Igazából régi adósságot törlesztek azzal, hogy írok erről a keményfedeles, színes csodába burkolt, önfejlesztőnek sem utolsó gyermekkönyvről. Adósságot az írója felé, mert abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy már a megjelenés előtt olvashattam ezt a csupaszív mesét, és adósságot magam felé, mert úgy vélem, még mindig kevés nyilvánosságot kapnak azok a gyermek- és ifjúsági könyvek, melyek bátorító, féleleműző, ha úgy tetszik, önmegerősítő szándékkal íródnak. A kisfiam születése anno egy teljesen elfogadható ürügy volt arra, hogy visszatérhessek a mesekönyvek világába, kezdetben felolvasással, később pedig közös olvasással.

Mesekönyvek, illetve gyerekkönyvek olvasásánál ezért minden esetben az ő véleményére, érzéseire támaszkodtam, mikor a Molyon értékeltem. Nagyon tanulságos volt, hogy pl. egy felnőttek által agyoncsillagozott és -dicsért, kétszáznegyven oldalas mesekönyv, az ugyan gyönyörű, de cirkalmas mondataival mennyire nem fogyasztható egy 7 éves gyereknek. Nos, hogy szerintünk milyen egy jó mesekönyv? Mindenekelőtt jól felépített a története, a nyelvezete pedig igényes, de nem gügyög. Szeretjük, ha van benne tanulság, és az sem baj, ha humor, vagy báj, kedvesség. Egy jó gyerekkönyv nem lebutított és nem kötelező eleme a didaxis, ugyanakkor vegye komolyan a célközönség érzelmeit, gondolatait.

Óh, és az illusztráció! Egy jó mesekönyvben szöveg és képi világ kiegészítik, erősítik egymást, egy jól sikerült illusztráció rengeteget tud javítani még egy átlagos történeten is, ugyanúgy, ahogyan egy szívbemarkoló mesét is simán elront a kevéssé sikerült grafika. Ezek alapján elmondatjuk, a Minden este varázslat egy jó mesekönyv.

A történet főhőse lényegében egy kisfiú, Palkó, aki ismeretlen okból elveszítette az álmait. Nem hisz a mesékben, sem Télapóban, sem egyéb csodában. Az ilyesfajta rendszerhibát pedig Tündéranyó sem hagyhatja tétlenül, ezért Álomországba elküldi legügyesebb tündérkéjét, hogy segítsen Palkónak visszaszerezni az elveszettnek hitt álmokat. Innentől kezdődik Palkó varázslatos, népmesei elemekkel ötvözött utazása a saját magába vetett hitének, és ezáltal az addig számára nem látható, őt körülvevő csodáknak a felfedezése felé. A kis kötet legnagyobb értéke, hogy a gyermekek számára önmegerősítésre biztat, pozitív gondolkodásra tanít.

„Mindig te irányítod az érzéseidet. Te döntöd el, hogy félsz és elmenekülsz vagy szembenézel a nehézségekkel. Te döntesz, hogy valakire szeretettel nézel vagy elutasítással. Mindig te döntöd el, mikor leszel bátor és mikor küzdesz valamiért.”

Persze az álmaink elérése korántsem egyszerű, jelen esetben egy Banya nehezíti főhőseink dolgát, aki elcseni a gyönyörű, színes képeket és álmokat, hogy házikójában aztán álomkötők segítségével fogságba ejtse őket, helyükön szürkeséget hagyva. A gyermeklelkű felnőttek ennél a résznél már nyugodtan saját életükre is kivetíthetik a kedves figurákkal benépesített Álomországot, hiszen kinek ne fordult volna már meg a fejében, hogy vajon minden, amit az élettől várhat, azok tényleg a szürke hétköznapok? De könnyen azonosulhatunk Bimbirkével, a segítő tündérrel is, hiszen Palkó bármelyikünk gyermeke lehetne, aki hittel és megfelelő biztatással elérheti az álmait, valósággá válva, hogy bármire képes, amit el tud képzelni, és tesz érte.

„[…] ha nem tudod, hogy milyen gyönyörű is lehetne a világ körülötted, és nem vágysz többre, hanem beéred azzal a kevéssel, amit a felszín mutat, fölöslegesnek érezheted a harcot.”

A mese megtanít arra is, hogy nem szabadna figyelmen kívül hagynunk, ha elindultunk a célunk felé vezető úton, ne csupán annak elérése lebegjen a szemünk előtt, hanem az út során gyönyörködjünk az apró dolgokban, melyek addig is örömmel töltenek el, és táplálják a reményt. Az Álomországban Bimbirkével folytatott út során Palkónak három akadályt kell elhárítania, amiket a boszorkány manói gördítenek elé. Név szerint: Kétely, aki elbizonytalanítja, bizalmatlanságot kelt a kisfiúban; Lustaság, aki olyan nyűgössé teszi, hogy alig akar tovább menni; és végül a legerősebb manó, Félelem, aki az ismeretlentől való rettegéssel és a Reménytelenség nevű kósza lénnyel párban próbálja teljesen elrettenteni a céljától. De ne aggódjunk, Tündéranyónak is vannak ám segítői, mégpedig Hit, Remény és Szeretet, akik hatékony mankóul szolgálnak Palkó számára.

„Éreznie kellett a szeretetet, elfogadni a a reményt és hinnie saját magában ahhoz, hogy a manók segíteni tudjanak.”

„Minden ember más, máshogy gondolkodnak és éreznek, másban hisznek, és máshogy képzelik el a dolgokat, ezért minden ember mást lát, amint belép a kapun. Mondhatjuk azt is, hogy mindenkinek saját Álomországa van.”

A könyv története könnyen követhető, szépen tagolt, így a kisebb gyermekek számára sem akad meg a mese fonala. A szereplők szerethetőek, könnyű az azonosulás a főszereplővel, hiszen a mindennapokból merít, a kedves mese fantáziavilágát leképező gyönyörű illusztrációk pedig Rippl Renátát dicsérik. Bátran ajánlom 6 éves kortól, kisiskolásoknak, nagyobbacskáknak egyaránt. Óh, és hogy mi lesz a gyermeklelkű, szürke hétköznapokat élő felnőttekkel? Nyugi! Tündéranyó szerint az ellopott álmokat a rendkívüli emberek visszacsenik, vagy újakat álmodnak helyettük. Személy szerint biztos vagyok benne, hogy ilyen ember Rigó Rella is.

Forrás: Véda hangulatai
Ha Te is szereted, vagy szükségetek van félelműző, bátorító, megerősítő mese/gyermekkönyvre, ITT ajánlanék párat.