Rick Riordan: A szörnyek tengere

Írta:Évi

"Másszor meg Annabeth csúszott meg egy mohafolton. Szerencséjére a talpa megakadt valamiben, ami megakadályozta a továbbcsúszást. Szerencsétlenségemre az a valami az én arcom volt."

Egy szörnyen jó utazás egy szörnyes helyre.

A könyv alapja Thália fája. Thália Zeusz lánya volt, és mint a Nagy Triász leszármazottja minden szörnyet "magához vonzott." A lány találkozott Luke-kal és Annabeth-szel, akikkel együtt küzdött az életben maradásért. A Táborból egy szatírt küldtek utánuk, hogy eljussanak a biztonságba, ami azonban nem sikerült, Thália feláldozta magát társaiért.

A lányt apja fenyőfává változtatta, ami a Tábor határát védte ezután. Azonban valaki megmérgezte Thália fáját, így a határ elkezdett gyengülni. Szörnyek támadják meg a Tábort. Amikor Percy Annabeth-szel és Tysonnal az oldalán eljut a Táborba, azonnal harcolni kényszerül, hiszen éppen bronzbikák támadják meg a félvérek otthonát.

A könyv Percy álmával kezdődik, amiben legjobb barátja, Grover egy úgynevezett együtt-érző kapcsolatot hozott létre kettejük között, aminek segítségével tud beszélni Percy-vel. A fiú később Annabeth segítségével fejti meg az álmát: Grover megtalálta a megoldást Thália fájának a betegségére, ami az Aranygyapjú, amivel megmenthetik a Tábort.

Kheirónt elküldik, a helyére pedig Thantalosz érkezik, aki nem engedi el sem Percy-t, sem Annabeth-t a Gyapjú felkutatására irányuló küldetésre, hanem Clarisse-t választja ki. Azonban a két barát ezt nem tudja elfogadni, így Tsyonnal az oldalukon, valamint Hermész segítségével és ajándékaival megszöknek, hogy segíthessenek Grovernek.

És itt kezdődnek a kalandok. Új szörnyek, új helyszínek, egy teljesen új történetszál, újonnan megjelenő istenek - szinte minden új és meglepő, a régi, ismerős dolgokból kevés maradt meg, hiszen még a Tábor is új formát ölt. A régi szereplőink viszont azok maradtak, akiket megismertünk az előző könyvben: Percy, aki még mindig hihetetlenül vicces, hűséges és bátor. Annabeth, aki ugyanolyan okos, erős és egyedi. Grover, aki még mindig egy kicsit szerencsétlen, határozatlan, ugyanakkor csuda jó szívvel van megáldva, és egyszerűen nem lehet nem szeretni.

Aztán pedig ott van Tyson, aki új szereplő, és én személy szerint nem tudtam nem megkedvelni, hiszen annyira aranyos volt, és nagyon örülök, hogy az író megalkotta az ő karakterét.

A könyv hangulata ismét csodálatosra sikeredett (a szörnyek ellenére is) és hihetetlen. Van egy olyan egyedi atmoszférája, ami miatt szívesen visszatérek a történet világába bármikor, függetlenül attól, hogy mikor olvastam azt először vagy éppen a legutóbbi alkalommal.

Még mindig emlékszem, hogy az első megjelenése után tűkön ülve vártam a folytatást, és amikor az megjelent, az első lehetőségnél el is olvastam. Most is valami hasonló a helyzet, ugyanúgy egy Rick Riordan-könyv, csak másik: per pillanat a Hádész háza ilyen, amit szintén nagyon várok. Ezt a könyvet pedig ajánlom azoknak, akiknek A villámtolvaj is tetszett. :)

Forrás: Addicted to the books

Itt megtalálhattok: Évi kuckója