Rei Toma: The ​Water Dragon's Bride 2.

Történetünk pontosan ott folytatódik, ahol az első kötet abbamaradt. Asahi sérülten fekszik Subaru rejtekhelyén, ám a Vízisárkány Isten meggyógyítja a lányt, így Subaru előtt immár világossá válik, hogy a kislány valóban az isten menyasszonya lett. A mogorva és felettébb különös személyiséggel rendelkező, egyelőre csak passzív szemlélőként jelenlévő vízisárkány elküldi négy szolgálóját, hogy vigyázzanak a néma kislányra, akinek a hangját még mindig nem adta vissza... (Bevallom, ez eléggé felháborít, és rendkívül kíváncsian várom, mi fog ebből kisülni. Gyanítom, Asahi nem fogja tárt karokkal fogadni a vőlegényét, amikor az visszaadja a hangját.)

Asahi és Subaru néhány boldog pillanatot tölthet csupán együtt, ugyanis a fiú végletekig gonosz anyja rájön, hogy a lány él. Mivel a falusiak ismét bántani akarják a kislányt, a vízisárkány félreérthetetlen üzenetet küld az emberek számára. Amennyiben bántják Asahit, árvízzel fogja sújtani őket, és az isten, ahogy az emberek mindennapjait szemléli, rájön azok halandó és esendő mivoltjára.

Subaru megsérül, és Asahi az egyetlen, aki megvédheti, ám ő csak egy gyenge és erőtlen kislány, aki sokszor sírva fakad. Ezért a vízisárkány különös módot talál arra, hogy megvédje apró menyasszonyát az emberektől. Asahi, ahogy sírva fakad – akár szomorúságából, akár azért, mert a falusiak bántják –, az eső ömleni kezd az égből, így mindenki számára világossá válik, hogy a lány érinthetetlen.

Asahi egy különös fiú házába kerül, aki elmeséli, hogy sok-sok évvel ezelőtt egy – Asahihoz hasonlóan különös idegen – lépett erre a földre, aki furcsa tárgyakat használt, és gyógyította az embereket. A nő azonban már eltávozott. Asahi szívében felébred a remény, hiszen ha az ő világából származó nőnek sikerült hazajutnia, lehetséges, hogy ő is vissza tud menni a szüleihez, így megkéri a fiút – némasága miatt tulajdonképpen elmutogatja –, hogy vigye el megnézni ennek a személynek a volt lakhelyét. A szörnyű igazság akkor zuhan ólomsúlyként a kislányra, mikor megérti, hogy a nő nem elhagyta a falut, hanem meghalt. Különös tárgyai: egy összetört, modern telefon, egy orvosi mivoltát igazoló kórházi kitűző és néhány modern tárgy maradt csupán utána. Asahi megérti, hogy nem tud hazamenni, és sírva fakad, minek következtében négy napon át megállíthatatlanul szakadni kezd az eső. Subaru, hogy felvidítsa a lányt, bebocsáttatást kér az immár hercegnőnek és úrnőnek titulált lányhoz, aki meglátva egyetlen barátját, végre nyugovóra tér, és a könnyei is felszáradnak, még ha csupán egy rövid ideig is.

A vízisárkány ugyanis pont ezt az éjszakát választja arra, hogy magával vigye a lányt, ám azzal nem számolt, hogy Subaru számára is látható lesz és a fiú ellene fordul.

Ez után az éjszaka után egy nagyobbat ugrunk az időben, ugyanis a kötet végén Asahi és Subaru immár felnőtt, ám a lány továbbra is néma.

A történet továbbra is rabul ejtő, ahogy a rajzolás is. Rei Toma illusztrációi elképesztően gyönyörűek és élethűek, az ember szinte érzi a bőrén a heves zivatart és a lelkében Asahi fájdalmát.

Noha kezdetben nem gondoltam volna, hogy a két főszereplő ily hamar felnő, mégis jól esett látni őket az utolsó oldalon fiatal felnőttként. Bár gyermeki énjeik rendkívül aranyosak voltak, és az irtó cuki pofikájuk hiányozni fog, úgy érzem, ez az első két kötet csupán egy könnyed kis bemelegítő és egy rövid előtörténet volt az igazi cselekményhez, ami valószínűleg a harmadik kötetben kezd majd el igazán kibontakozni.

Alig várom, hogy a többi kötet is a birtokomba kerüljön, és végre megszakítás nélkül folytathassam az eddig megalkotott történetet.

Értékelés: 5/5 könnycsepp