Ráma II. - újabb randevú

Amikor Clarke megírta az első kötetet, még maga sem gondolta, hogy lesz második, harmadik, sőt negyedik is. Azonban, engedve Gentry Lee unszolásának, összeálltak és megszületett a Ráma II. , a trilógia középső tagja (persze aztán a trilógia is kibővült).

A történet pár emberöltővel később folytatódik, amikor felfedezik, hogy egy újabb Ráma űrhajó érkezik a naprendszerbe. A folyamatos megfigyeléseknek köszönhetően az emberiség sokkal felkészültebben várja az idegen űrhajó érkezését és egy csapatot is felkészít a fogadására. Ebben a második expedícióban azonban már egy magyarnak is jut hely, nevezetesen Tábori Jánosnak :)

Általában azt szokták mondani, hogy ha egy könyv vagy film jól sikerült, akkor kár folytatást készíteni hozzá, ugyanis általában a második rész ritkán tudja elérni a kívánt színvonalat. Nincs ez másképpen a Ráma II. esetében sem. Sajnos egyre jobban engedek azoknak a véleményeknek is, melyek szerint azon regények, melyeket Carke szerzőtársakkal együtt készített, igencsak alulmúlják  az elvárásokat.

A regény elején még nem vehető észre semmi változás, hiszen elég jól indul. Részletesen az olvasó elé tárja az első Ráma expedíció óta eltelt időszakot. Egy igen nagy gazdasági válságon ment át a civilizáció, ami a globalizációnak köszönhetően az egész Földön éreztette hatását. A leírások kísértetiesen hasonlítottak a 2008-ban bekövetkezett válsághoz, ami Clarke jövőbelátó tehetségét igazolja. Reméljük, hogy a víziói közül a pozitív események is bekövetkeznek, nem csak a rosszak.

Visszatérve a történethez, igen nagyot csalódtam. Az első részhez hasonlóan, valami újat, tudományosat és izgalmasat vártam, úgymond az események kiteljesedését. Azonban amit kaptam, egy merő unalom volt. Sci-fiként van elkönyvelve a könyv, de valójában nem más, mint egy thriller, aminek csak a színhelyét adja a Ráma. Az első kötettel ellentétben, nem tartalmaz semmi tudományos leírást és víziói sincsenek. Mindössze az expedíció tagja közötti ellentéteket csúcsosítja ki a történet és szemtanúi lehetünk amint a csapat darabokra hullik és tagjai egymásra támadnak. Még egy kis fantasynek is akad hely Nicole személyén keresztül, akit látomásai vezetnek az úton.

Magáról az űrhajóról nem tudunk meg többet, akárcsak a azt készítőkről, vagy egykori lakóiról sem. Nem lehet tudni, hogy mi célból építették és hogy mikor. Nincsenek feltevések és nincsenek elméletek erre vonatkozóan a regényben. Az egyetlen amivel bővülhettek az ismereteink a Rámát illetően, az a felszín alatti labirintushálózat felfedezése és egynéhány új biot megjelenése. Azonban ezekről sem tudunk meg többet :(

Az egyetlen pozitívuma a regénynek, hogy könnyen olvasható. Nem, érdekesnek vagy izgalmasnak nem mondanám, mindössze arról van szó, hogy nem akartam óránként a falhoz vágni. Hogy őszinte legyek, az elején még érdekelt, hogy mi sül ki a dologból, azonban minél jobban haladtam előre a történetben, annál jobban elvesztettem az érdeklődésemet. A labirintusos részt követően pedig már egyáltalán nem érdekelt, hogy mi lesz a vége, csak arra figyeltem, hogy minél hamarabb kiolvassam és végre egy másik könyvet vehessek a kezembe. Hihetetlenül ellaposodott az egész és a hosszú, unalmas leírásoknak köszönhetően bele is fáradtam. Nem volt semmi, ami előre vitte volna az eseményeket, ami felkeltette volna a kíváncsiságomat.

Ezek után igencsak fontolóra veszem, hogy elolvassam-e a folytatást (A Ráma kertje), amiről igencsak rossz vélemények születtek. Talán majd egyszer, ha már nem lesz ennyire friss az élmény. Talán...

A Randevú a Rámával egyedül is megállja a helyét és én is csak azt tudom mondani, amit nekem is ajánlottak, hogy nem érdemes a folytatásokat kézbe venni, hiszen csak azt az élményt rombolná le, amit az első kötet felépített.

FORRÁS: Letya.hu