Rachel Van Dyken: The Matchmaker's Playbook – A csábítás szabályai (Szárnysegéd Bt. 1.)

Legelőször a Könyvmolyképző oldalán találkoztam a könyvvel, és amint elolvastam a fülszöveget, rögtön tudtam, hogy ez kell nekem. Mivel a külföldi borító nagyon nem tetszett, reménykedtem benne, hogy a kiadó újat készít hozzá. Szerencsére ez így lett, és attól független, hogy a főszereplő fiú nem így néz ki, igen szemrevaló.

Maga a történet is érdekesnek bizonyult.

Megismerjük Ian Huntert és társát, Lexet, akik együtt vezetik a Szárnysegéd Bt.-t. Ennek a vállalkozásnak a célja, hogy összehozzák a bátortalan lányokat (jó pénzért) a kiszemelt sráccal. Különböző tanácsokat adnak, tanítják őket, hogy minél előbb együtt lehessenek. Kicsit furcsa módon, de ilyen kliensé válik Blake is. Van egy srác, akibe már régóta szerelmes, de ő észre sem veszi a lányt, ezért Ian készségesen közbelép, hogy Blake megszerezhesse a kiszemelt fiút. Ám mindeközben Ian egyre jobban megismeri Blake-et, és Blake is Iant, és kezdődnek a bonyodalmak.

Tudom, hogy amit most mondani fogok az sok embernek spoiler lehet, de egyszerűen muszáj elmesélnem nektek. Na szóval képzeljétek, az egész könyv Ian szemszögéből íródott! Ez volt az első könyv, hogy így találkoztam pasi szemszöggel (nem úgy, hogy az eredeti regény egy átirata – például Luxennél az Oblivionok, vagy A szürke ötven árnyalatánál a Grey). És megmondom őszintén, szerintem nagyon szuper. Sokkal jobb, mint a hagyományos női szemlélet. Kevesebb benne a hiszti, meg „jaj most mi lesz, mit csinálják, hiszen szeretem őt” rész, amiért nagyon hálás vagyok. Nem mondom, hogy nincs benne semmi belső vívódás vagy ilyesmi, de kevesebb és kevésbé nyálas, mint a lányok esetében. Kisebb hangsúly helyeződik az érzelmekre, ami szerintem nem is olyan nagyon probléma. Szóval úgy gondolom, hogy ez egy remek megoldás volt az írónő részéről, az egyik dolog, ami nagyon tetszett a műben.

A másik a fiúk, vagyis inkább Ian hozzáállása a nőkhöz. Többször hangoztatja, hogy a nőket tisztelni kell, ami szerintem szép dolog tőle. Elmeséli, hogy bármiféle változtatás nélkül, csupán az adott hölgy jó tulajdonságát kiemelve hívja fel rá a figyelmet. Ismeri a pasik észjárását és ellenük fordítja. Már nem azért, de szerintem ez zseniális (és gonosz is kicsit).

Megtanítják a lányokat mindenre, amit tudniuk érdemes, esetleg stílustippeket is adnak, aztán jöhet is az akció. Lépésről lépésre a lányba bolondítják a kiszemelt srácot nagyobb erőlködés nélkül. És van egy nagyon fontos szabályuk is: Ne ess bele az ügyfélbe! Ezt a szabályt soha nem szegik meg (vagyis hát de, különben ez a könyv sem született volna meg). Szóval ilyen téren még tisztességesnek is mondhatók. Ezzel a kis vállalkozással igazából mindenki nyer: a lány is, és Ianék is. 

Ahogy haladtam a könyvvel egyre jobban kezdett tudatosulni bennem, hogy szerintem nekem is egy ilyen „szárnysegédre” lenne szükségem. Én is eléggé hadilábon állok ezzel a pasizás témával, jól jönne a segítség egy ilyen Ianhez hasonló sráctól. Bár a könyvben emlegetett tippjei és megjegyzései is nagyon hasznosak, azokat mindenképpen észben fogom tartani. És sok mindenben igaza is van a pasikkal kapcsolatban, néhányat már én is tapasztaltam és tényleg úgy vannak, ahogy az írónő a könyvben leírta. Ez egyszerre meglepett és kicsit meg is nyugtatott, jó tudni, hogy ez a könyv egy kicsit mankó is ilyen témában.

Mielőtt a szereplőkre rátérnék beszélnék egy kicsit arról a dologról, ami minimális ellenérzést váltott ki belőlem a könyvben. Az pedig a konfliktushelyzet (gyanítom ezzel sem árultam el sok mindent, hogy van benne – az ilyen típusú regényekben mindig előfordul). Alapjáraton nagyon tetszett ez a szárnysegédes dolog, mint ötlet, szerintem eléggé eredeti (én legalábbis még nem találkoztam ilyennel). Tetszett, ahogy leírta, hogy is épül fel ennek rendszere, hogyan működik, ilyesmi. Aztán a Blake-kel való találkozást és a vele való munkát. Szépen építkezett végig, végül elérkeztünk a konfliktushelyzethez. Na ez már kevésbé tetszett. Szerintem az egyik (ha nem a legnagyobb) klisé-elemet használta fel itt az írónő, aminek annyira azért nem örültem. Tudom, hogy nehéz mostanában újdonságot írni (hála a több ezer könyvnek, ami megjelent már), de én nem bántam volna, ha itt valami mást alkalmaz. Így sem volt rossz, sőt, imádtam az egész könyvet, ez az egy dolog kicsit bökte csőröm. De ennyi csak.

Na most már rátérhetünk a szereplőkre.

Ian: Ó te drága. A Szárnysegéd Bt. alapítója. Volt NFL-játékos. Okos és sportos, ez biztos. Jól is néz ki.

Ezen felsorolás alapján biztos mindenki azt gondolja, hogy milyen nagyképű, meg beképzelt. Pedig nem az. Ha szemtől szemben kezdené ezeket sorolni nekem, akkor szerintem mosolyogva forgatnám a szemem, de nem mondanám nagyképűnek. Ez az egyik dolog, ami számomra pozitív személlyé tette őt. A másik persze a Szárnysegéd Bt. A jó külsejét mondhatni jó célokra használja. Nem használt ki senkit, mindenkinek segített, a sulival is foglalkozott, a barátait sem hanyagolta. Szerintem újabb könyves álompasit avattam ezzel a könyvvel. (De hát ki nem, ugye lányok?)

Blake: alias Adidas-lány. Őt igazából nem nagyon ismerhettük meg, minimálisan csak, lévén fiú szemszög a könyv. Annyit azért megtudhattunk, hogy ő is sokat foglalkozik a sulival, nagyon sportos (röplabdázik) és igen-igen hadilábon áll a pasizással. Ezért segít neki Ian. Szerintem rokonszenves karakter, én megszerettem őt is (meg persze a többieket is).

Lex: a vállalkozás másik tagja, esze. Szexi külső és ehhez egy rakatnyi ész. Gyilkos kombó. Tudja magáról, hogy jól néz ki, és ezt ki is használja. Egy igazi kis szemétláda, viszont a barátai mindig számíthatnak rá. Igazán nagyot akkor nőtt a szemembe, amikor volt az Ian-Blake veszekedés. Ahogy kezelte az egészet teljesen belopta magát a szívembe. Mégha nem is könyves álompasi, de mindenképpen ez igazán pozitív karakter.

Gaby: Blake lakótársa, a fiúk közös barátja. Igazán belevaló csaj, ami a szívén, az a száján. Elég keveset találkozunk vele (sajnos), de azok emlékezetes pillanatok. Imádom, ahogy gyepálja a fiúkat, azokon a részeken folytak a könnyeim a nevetéstől.

Összességében azt mondhatom, hogy szerintem egy nagyon szuper és élvezetes könyv lett. Első könyvem volt az írónőtől, de biztosan nem az utolsó. A stílusa szerintem fantasztikus, mindenből pont annyi volt, amennyi kellett, nincs okom kimondottan panaszkodni (azt az egy dolgot kivéve, amit már említettem). Sokáig gondolkodtam, hogy 4,5 vagy 5 csillag legyen, de tőlem megkapja az 5 csillagot, szerintem megérdemli. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

U.i.: Elvileg van egy második rész is, ami Lex és Gaby története. Nagyon remélem, hogy kiadják azt is hamarosan, mert kiindulva abból, hogy ebben a kötetben mit műveltek, biztos, hogy az övéké is kegyetlen jó lesz. Sírva röhögősen jó.