Rachel Gibson: Csak a baj

A sorozat kötetei (megjelenés) + főszereplői:

Jégbe zárt szívek (2010) - John Kowalsky és Georgeanne

Jane vékony jégen táncol (2011) - Luc Martineau és Jane Alcott

Valentin-nap és egyéb őrültségek (2015) - Rob Sutter és Kate Hamilton

Szerelmi katasztrófák (2016) - Ty Savage és Faith Duffy

Csak a baj (2017) - Mark Bressler és Chelsea Ross

Számomra a Szerelmi katasztrófák volt az eddigi legerősebb, ugyanis abban olvashattam a legtöbbet a hokiról, a sport és a romantika pedig kedvező elegyet alkotott. Lássuk, ez a kötet hogy szerepelt a „vizsgán”.

Nyomokban cselekményleírást tartalmazhat

Helyszínünk most is Seattle, Key Aréna, a Chinooks „otthona”. A történetünk kezdete ehhez a helyhez köthető, ugyanis azzal indul az első fejezet, hogy a Chinooks megnyerte a Stanley-kupát. Egy a „gond”, hogy Mark Bressler nélkül, aki ennek a történetnek a főszereplője lesz. Azt ugye már gondolhatja mindenki, hogy nem önszántából hagyta ki élete legfontosabb meccsét, s azt is, hogy ez mennyire rosszul érinti. Mark Bressler-t karácsony előtt szörnyű autóbaleset érte (ez az előző kötetben már említve volt), s amíg lábadozott, az előző kötet főszereplője, Ty Savage vette át a csapatkapitányi posztot és végül vele nyerte meg a csapat a kupát. Mondhatjuk, hogy időben ott folytatja a szerző a cselekmények ábrázolását, ahol az előző kötetnél abbamaradt. Ty és a csapat megnyeri a kupát, Bressler tv előtt ülve nézi a közvetítést, majd kettőjüket interjúvolják a kupával és a magánéletükkel kapcsolatban.

Bár a kötetek összefüggnek bizonyos szinten, a történetek különállóak, így az sem feltétlenül gond, ha az előzményeket valaki nem olvasta, persze úgy még élvezetesebb, ha tudjuk az elejétől, hogy ki kicsoda. Nem mellesleg mindegyik kötet szórakoztató, úgyhogy én mindenképpen ajánlom mindegyiket.

Chelsea és Mark találkozása eszményi volt. Én még ekkorát nem nevettem, pedig jócskán akadt olyan ismeretség az általam olvasott könyvekben, amik lehetőséget szolgáltattak rá. Elképzeltem Mark Bressler-t, amint végigméri a nőt, és irdatlanul nevetni kezdtem.

A könyv mindvégig szórakoztató volt, tetszett, hogy pattogott a főszereplők között a szikra, ugyanakkor bizonyos módon a visszafogottság is szerepet kapott a történetben.

Jobban megismerhettem Mark karakterét, és minél előrébb haladtam, annál inkább a szívembe lopta magát Chelsea is. Látszólag két nagyon különböző ember, mégis több bennük a közös, mint bárki hinné.

Mark Bressler profi NHL játékos, akinek egy autóbaleset után nagyon nem könnyű az élete. Rengeteget szenved, morcos, sokszor kibírhatatlan. Ám ekkor belecsöppen az életébe a mindig mosolygós, határozott, elszánt és humoros Chelsea, akitől Mark eleinte idegbajt kap, aztán egészen másfelé veszi az ismeretségük az irányt. Tetszett, hogy a szerző nem kapkodta el a dolgot, és sokáig feszítette azt a bizonyos húrt.

Chelsea elszántsága példaértékű volt, mert bármennyire is megpróbálták lebeszélni az álmairól, ő kitartott mellettük, pedig elég göröngyös úton haladt és nem is igazán volt lehetősége kitörni abból az ördögi körből, amiben benne volt. Ráadásul szinte nulla támogatással, s itt nem az anyagiakra gondolok. Amikor a családod szerint butaságot művelsz és ideje lenne felnőnöd, az elég kellemetlen. 

Mark a történet során elég sokszor megmutatta, hogy mégsem olyan "vadbarom", ahogy azt az első pár oldalon megemlítik. A balesete miatt kicsúszott a lába alól a talaj, az egészségügyi nehézségeken túl ott volt az a tény is, hogy sosem folytathatja már az életét ott, ahol félbeszakadt, s ez elég ok szerintem is, hogy kicsit morcos legyen. Ugyanakkor érezhető volt, amikor Chelsea miatt elkezdett lágyulni. Kezdetnek amikor elkezdte edzeni Dereket (akitől néha a gutaütés kerülgetett). 

Örültem, hogy újra szembe jött velem Jules karaktere, mert ő igazán színes egyéniség volt az előző kötetben is. Faith Duffy asszisztenseként alaposan megismerhettem az előző kötetben, s örülök, hogy újra felbukkant és kivette a részét most is a dolgokból. Naná, hogy most is sikerült belekontárkodnia más magánéletébe. Mondjuk szerencsére itt ő is kapott több szerepet és bonyolódtak a szálak. Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy emberére akadt.

Amit szerettem: a történet, a szereplők, a humor és a happy end. A karakterek kidolgozottak voltak, s ahogy megfigyeltem, a szerző most is igyekezett minden szereplőre – legyen az fő vagy mellékszereplő – egyforma hangsúlyt fektetni.  A párbeszédek sziporkáztak, a jelenetek között pedig bőven akadt olyan, amire rásüthetik a forró feliratot.

Amit nem igazán szerettem: kevés hoki téma, valamint az állandóan felbukkanó üzekedés szó, ami a szexre utalt. Amikor már vagy tizedszerre olvastam, a fejemet a falba szerettem volna verni.

Apró lábjegyzet a 43. oldalon olvasottakhoz. Egyedül engem zavar az a kifejezés, hogy „déli egy órakor fontos interjú”?

Összességében szerettem a történetet, és remélem, hogy az írónő folytatja még a sorozatot, s azt is, hogy itthon is megjelenik majd a folytatás. Lenne pár személy, akiről szívesen olvasnék.

Amúgy a sorozatnak eddig hat kötete jelent meg külföldön, remélem nálunk is érkezik majd a hatodik kötet is, ugyanis ahogy látom, nem más lesz a főszereplő, mint Sam LeClaire, és van egy sanda gyanúm, hogy hasonlóan szórakoztató lesz róla olvasni, mint a többiekről.

Kiknek ajánlom? Akik egy könnyed és humoros romantikus regényre vágynak, amiben elvétve van egy kis forróság is elhintve. Szerintem garantált a kikapcsolódás és a jó szórakozás. Na meg persze az olyan NHL rajongóknak, mint amilyen én is vagyok. Szeretem, amikor a sport megfelelő elegyet alkot a könyvben a romantikával meg a humorral. 

Egy kis érdekesség:

A National Hockey League (NHL) egy profi jégkorongliga, melyben 30 észak-amerikai csapat szerepel. Az NHL-t tartják a világ vezető, legnagyobb jégkorong ligájának, így tagja az észak-amerikai profi sportligáknak. Minden szezon végén a legsikeresebb csapat Észak-Amerika legrégebbi trófeáját, a Stanley-kupát nyeri el.

A ligát a kanadai Montréalban alapították 1917-ben, tehát 2017-ben, tavaly volt a centenárium, azaz a 100. évforduló.