Peter Sanawad: Hollóvér – ifjúsági steampunk mágiával fűszerezve

Írta:Fancsali Fanta
Pürgős ifjúsági steampunk azoknak, akik még nem annyira járatosak ebben a műfajban.

Még mielőtt ténylegesen belekezdenék a kritika írásába, beszéljünk egy kicsit a zsánerek keveredéséről. Alapvetően nekem ezzel nincs problémám, sőt, kifejezetten kedvelem, amikor összemossák a műfajok határait és keverékeket hoznak létre, mint anno a romantika korában. Viszont, ennek is megvan a hátulütője. Sajnos nem minden műfaj kompatibilis egymással. Példának okáért a horror és a vígjáték nem egyeztethető össze. Tudom, rengeteg horrorvígjáték van, ami kissé a paródia felé hajlik, de, most jön a de. Nekem senki ne akarja bemagyarázni, hogy a Horrorra akadva egy jó horrorvígjáték sorozat. Az összes horror és vígjátékelem gyenge benne. Ennek ellenére van egy-két horrorparódia, amit viszont szívesen megnézek, de csak az olyat, ami tisztelettel nyúl az alapműhöz és továbbra is horror marad. A könyvek világában horrorvígjátékok elég ritkán íródnak, viszont itt is megvannak azok a műfajok, amik nem igazán férnek megy egymás mellett, mint a jó testvérek. Én például a paranormális románcokat egyáltalán nem kedvelem, mert sajnos legtöbbször a románc a paranormális részek rovására megy. Szerencsére a mágia és steampunk keveréke pont egy ütős páros, szerintem tökéletesen megfér egymás mellett a gépek és a tűzgömbök világa, hogyha jól sikerül ezt a szerzőnek összeegyeztetnie. Példaként: Gail Carriger Napernyő protektorátus-sorozata zseniális, pedig vérfarkasok, vámpírok és lélekszipolyok futkosnak benne mindamellett, hogy újabb és újabb dolgot találnak fel a tudósok. Az írónőnek remekül sikerült ötvöznie a két zsánert. Nos, a kérdést adott: vajon a Hollóvér is hoz egy hasonló szintet? Képes a szerző úgy vegyíteni a két zsánert, hogy az király legyen és ne röhejes?

 

covers_477916

Szerző: Peter Sanawad Kiadó: Főnis Könyvműhely Kiadás éve: 2018 Oldalszám: 324 oldal

 

Fülszöveg:

Egy párhuzamos világban különös kalandok révén forr egybe Magyarország, Lengyelország és az orosz föld sorsa. Ismert történelmi alakok, kitalált személyek, önmaguktól mozgó vasharcosok és félelmetes mechanikus gépek jelennek meg, de nem hiányoznak a sötét varázslatok sem. Mindezekkel együtt egy másik korszak gonosz varázslata is átszűrődik az évszázadokon, hogy három bőrkötéses kódex segítségével kiirtson e földről minden jó szándékot, becsületet és szerelmet, majd a legtöbbet kérje a Hollóvér fiatal hősnőjétől, az általa nyújtott sötét hatalomért cserébe. 
Vajon ráébred Hunyadi Regina, a nemes Hunyadi-ház legutolsó sarja, hogy mit kell a korlátlan hatalomért feláldoznia? 
És ha ráébred, képes lesz-e szembeszállni önnön mágikus erejének forrásával?

Szokásomhoz híven ismét a borítóval kezdek. Összességében jó, bár szerintem sokkal szebb lett volna, ha kihagyják a katonát és a könyvet. Maga a betűtípus és a kis gyűrűs-hollós Hunyadi címer nekem nagyon tetszik, a színei is szépek, tehát rendben van. Ennél többet nem tudok róla mesélni. Azaz tudok. Ez volt az, ami megfogott a könyvben, kíváncsivá tett, aztán ugye elolvastam a fülszövegét és úgy ítéltem, hogy nekem ez tetszeni fog. Hááát… tévedtem. Nem tetszett annyira, mint szerettem volna, de rossznak mégsem mondanám, egyszerűen csak másra, egy kicsit jobbra számítottam. Sajnos megrögzött helyesírásmániás vagyok, nem szeretem, ha ki van hagyva vessző és hasonló apró hibák, amik felett a normális emberek elsiklanak, én viszont dühös leszek. Pláne, hogy ez egy második, újradolgozott kiadás. Még ha csak egy-kettőről lett volna szó, a végén már nem igazán figyeltem, próbáltam szándékosan elsiklani felette. Azt hiszem, ez a megrögzött helyesírásjavítás nálam a maximalista személyiségemből adódik, lehet tennem kéne ellene valamit…

Visszakanyarodva a könyvhöz és a bevezetőben feltett kérdésemhez. Sajnálom, de a válaszom nem. Nem sikerült Carriger módon vegyíteni a két zsánert, azaz hármat, mert még az alternatív történelem is közbeszól. Tudtam, hogy ez egy steampunk regény, mégsem éreztem annak. Az, hogy van benne egy acélsereg, nem teszi steampunkká, sokkal inkább hajlott az egyszerű mágikus regény felé. Az alternatív történelmi részével egyébként semmi problémám nem volt, hacsak az nem számít annak, hogy nem látom különösebb értelmét annak, hogy Regina Hunyadi sarj. Ennek így konkrétan nem volt jelentősége, ami nekem fura, hiszen szerintem úgy lett volna logikus, hogy valamilyen okból kifolyólag választom a Hunyadi nevet. Mindegy is. Visszakanyarodva a steampunk részre. Nem tudom, hogy szándékosan történt-e másolás, de én egy az egyben fel véltem fedezni a Hellboy második részének elemeit. Jó, acélsereg, ez még nem feltétlen Hellboy, az Acélgólem is acélsereges, amivel egyébként szintén hasonlóságokat mutat a regény, ami meg azért is fura, mert ugyanaz a kiadó. Szóval, Hellboy, a második részben lemennek a seregért egy földalatti barlangba, hogy megsemmisítsék, mert korábban volt egy háború, ahol hatalmas pusztítást végzett a sereg. Konkrétan ugyanezt az elemet használja fel a Hollóvérben is a szerző, annyi különbséggel, hogy itt nem elpusztítani, hanem felhasználni akarják. Először nekem fel sem tűnt a hasonlóság, csak az, hogy valamiért annyira ismerős nekem ez az egész, aztán a regény vége felé esett le, hogy ez bizony az Acélsereg és a Hellboy szerelemgyermeke. Elsülhetett volna jól is a dolog, sajnos így nekem annyira nem tetszett.

Hogy ne csak szidalmazzam itt a könyvet, meg kell említenem, hogy a karakterek egyébként tök rendben voltak. Oké-oké, nem szerettem mindenkit, de négy olyan személy is volt, akivel kifejezetten szimpatizáltam. Az egyik Kempelen Farkas, a mű szerintem főszereplője, mert hiába Regina van főszereplőnek titulálva, Farkas egy sokkal érdekesebb és szimpatikusabb személyiség. A másik, sajnos már kevesebbet szereplő Rudolf, avagy Pállfy kapitány. Alapvetően nagyon szeretem a makacs, hazáját védő katona karaktereket, egyértelmű volt, hogy Pállfyval is szimpatizálni fogom. Harmadik és negyedik kedvencemet együtt említeném meg, mert legjobb barátok, sülve-főve együtt vannak. Csülök és Marek, a két utcagyerek. Nagyon szerethetőek és aranyosak, mindemellett pedig remek barátai Reginának, mindenben segítik a lányt. A szereplők többsége egyébként szerethető, egyedül azt sajnálom, hogy nem igazán ismerjük meg őket, szereplői a történetnek, de a jellemük nincs annyira kidolgozva, néha kicsit kétdimenziósnak éreztem néhányukat, pedig lett volna bennük potenciál.

Egy fantasy lévén és egy jól kidolgozott világra számítottam, ehhez képest egy felületes valamit kaptam. A mágia rendszeréről én többet meséltem volna. Logikusan fajokat és új helyszíneket nem kreált az író, ebben realista maradt, viszont én ezek hiánya miatt úgy gondolom, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt lehetett volna fektetni egy bonyolultabb és érdekesebb mágiarendszer kidolgozására. Szerencsére a kornak megfelelő hangulatot azért sikerült a szerzőnek visszaadnia, ha kivesszük az acélsereget és a mágiát, akkor, mint alternatív történelmi regény szerintem tök jól megállta volna a helyét. A korhoz  teljes mértékig hűek voltak a leírások, a nemzeti ellentéteket szerintem sikerült egész jól ábrázolnia az írónak.

Ami leginkább megmenti a klisés, általam már többször látott történetet és a csekély jellemmel bíró karaktereket, az a szerző stílusa. Jól forgatja a szavakat, jó a történetvezetése, tud feszültséget teremteni az író, fent is tudja tartani azt. Könnyen olvasható a könyv, én magam is két nap alatt bedaráltam, kikapcsolódásnak tökéletes volt, habár néha zavart a sok kifejtetlenség.

A szerző, mint már előbb említettem, remekül vezeti a történet fonalát, csak kicsit gyorsan és kapkodva. A regényben három, összefüggő történet kap helyet, ugyanazok a főbb szereplők, mindössze pár hónap idő telik el egy-egy történet között. Viszont ezek a történetek nagyon rövidek, átlagosan száz oldalasak, csak az elsőből lehetett volna írni egy minimum háromszáz oldalas regényt, lazán lehetett volna ez az egész egy trilógia, de nem, nem lett az. Kicsit összecsapottnak érzem, túl gyorsnak, pont emiatt a gyorsaság miatt nem jut idő a karakterek megismerésére, a lélek ábrázolására. A mű engem nagyon emlékeztet az első regényekre, ahol csak a történet számított, semmi líraiság nem volt bennük. Hát, nagyjából ez is így fest, sok történet, de tömören megfogalmazva, minimális líraisággal.

Ezek ellenére sem mondanám azt, hogy ez egy borzalmas könyv, de nyilván nem én voltam a célközönség, hanem a tőlem fiatalabbak. Egy 12-13 éves gyereknek szívesen a kezébe nyomnám, hiszen ők még annyira nem igénylik a karakterek mélységét, a bonyolultabb történetet. Arra, hogy a fiatalok megszeressék az olvasást, szerintem tökéletes választás, mivel annyira nem hosszú és még olvasmányos is, az érzelmek nem kapnak nagy teret, nem bonyolult a történet. A gyerekeknek tökéletes, valószínűleg én is rá fogom tukmálni a húgomra, hogy olvassa el, kicsit nyerjen betekintést a steampunk világába, hátha sikerül vele megszerettetnem. Tehát, összességében ez egy közepes könyv volt, egyszer még én is el tudtam olvasni, kikapcsolt és elszórakoztatott a sok hibája ellenére is.

Forrás: Szubjektív Archívum


vásárlás ►tovább ►
ISBN: 9786155632594
Megjelenés: 2018-02-02

Peter Sanawad

Tovább
Ez is érdekelhet:

MINDENNAPI
2017-11-20 09:46:26

„sötét van nélküled / szemem ki sem nyitom”

Tovább
HÍREK
2018-09-06 10:18:21

52 fontos magyar könyv – Nyáry Krisztián szerint

Tovább
MINDENNAPI
2020-03-23 09:35:57

8. nap otthon – Paul Hollywood: Kenyér – Reggelire, ebédre, vacsorára

Tovább

Ti szeretitek a steampunk könyveket?