Nujeen Mustafa: Nujeen

Sziasztok! A mai napon Nujeen Mustafa és Christina Lamb:Nujeen című könyvéről olvashatjátok az értékelésemet!

Fülszöveg:

Christina ​Lamb újságíró, külügyi tudósító nevét az Én vagyok Malala című, világhírű mű társszerzőjeként ismerik az olvasók. A New York Times bestsellerlistáján előkelő helyen álló korábbi könyve után az írónő ezúttal ismét egy hősies fiatal történetét meséli el.

Értékelés:

2016-ban nem hiszem, hogy volt Magyarországon ember, aki ne találkozott volna azzal a szóval, hogy : migráns. Volt , sőt meggyőződésem , hogy most is van, aki nem is tudja a pontos jelentését a szónak, csak mint mumus gondol azokra az emberekre, akiket takar.  Pedig ők ugyanolyan emberek, mint mi. Van közöttük gyerek, nő, férfi, öreg, fiatal, beteg , egészséges és természetesen vannak közöttük rossz és jó emberek. Könyvünk főhőse Nujeen tizenéves , mozgáskorlátozott lány, aki  Szíriában nőtt fel és az égadta világon semmit nem tehetett arról, hogy körülötte a hatalom emberei hogy döntenek sorsukról. Hogy az ismerőseik lakásait, otthonait lebombázzák, családtagjaikat elhurcolják és utána holtan kapják azokat vissza. Nunjeen tolószékhez kötött, önállóan nem tud közlekedni de rendkívül érdeklődő és minden alkalmat megragad, hogy új ismeretekre tegyen szert, -gyakorlatilag mindennel kapcsolatban. Mivel iskolába nem járhat egészségügyi állapota miatt, ezért tv-t néz vagy olvas. Innen szerzi ismereteit, angoltudását. mindent , amit tud. Családja  köre kiterjedt, rengeteg unokatestvér, nagynéni, nagybácsi tartozik belé.Amikor lakóhelyükön, Aleppóban a helyzet tarthatatlanná válik, menniük kell.A környező lakónegyedeket már szinte a földdel tették egyenlőve az egymással harcoló csapatok. A csapatok, akik volt, hogy annyian voltak, hogy még a lakosság sem tudta ki kivel van és mit akar! Nanbijba mennek. Eredetileg ez volt a család otthona, így most újra beköltöznek a régi- Nunjeen által gyűlölt házba. Különösen az ott tanyázó  macskákat utálta. Aztán a háború ide is átterjed és a család úgy dönt elmennek , mert sem áram, sem víz, sem biztonság nem volt sehol. Ahol már egy temetési menetet is lebombáznak, ott már nem lehet élni... Bár a lány szerint, olyan szinten megszokták a bombázásokat, hogy lassan elfelejtették hogyan éltek háborús viszonyok nélkül. Elég borzalmasan hangzik számomra és borzalmas volt olvasni milyen lehet így élni. Sosem szeretném megtapasztalni ! Nunjeen-ben a lelket kedvenc sorozata az Életünk napjai tartotta, ami biztos vagyok benne rendkívülien hathatott rá, hiszen annyiszor említi a könyvben, hogy nekem is utána kellett nézni mi is ez. Amikor mindennaposakká váltak a lányok elrablása, kényszer - férjhez adása , hogy utána többen erőszakolhassák meg őket naponta, a levágott és karóba húzott fejek látványa az út mellett, a váltságdíjért elrabolt emberek, na akkor indult el a csonka család. A szülők még maradtak, hogy vigyázzanak a házra, bár hogy minek azt nem értem. A cél Törökország. Nunjeen segítője testvére Nasrine. Tulajdonképpen ő fogja végig tolni Európán a hugát. Törökország Gaziantep településén találnak lakást maguknak. Itt várják , hogy szüleik is átjöjjenek a határon és csatlakozzanak hozzájuk. 2015.augusztus 22-én a két lány elindul Európába, ahol testvérük Németországban már várja őket. És ez az út nem egyszerű. Hegyeken, mezőkön, tengereken kell átkelniük úgy, hogy nem tudják mi vár rájuk, melyik országban hogyan fogadják őket. Természetesen vannak férfi segítők, de a két lány kitartása, elszántsága nem mindennapi. Az egész útjukat megismerjük . Újra hallunk azokról a borzalmas dolgokról, amik akkor a tv-t nézve elénk kerültek. Legyen az a  hidegben menetelő, szinte mezítelen gyereket, furgonokban rekedt és megfulladt menekültek. Hát nem mindennapi olvasmány az biztos. Nem szeretnék egy ilyen "túrán" részt venni.  Nunjeen-nek sikerül. Elér Németországba és ma már ott él és gyógyul. Az Ő története happy end-del zárul, de döbbenet milyen lehetett az élete a Szíriában kitört káosz óta! Függetlenül attól ki mit gondol a menekültválságról és annak kezeléséről , mindenkinek ajánlanám ezt a könyvet! Nagyon nagyon tanulságos! Ha másért nem, hát azért, hogy értékeljük: nekünk nem kell több ezer km-t mennünk a biztonságunkért.!