Michel Tournier: A rémkirály

Nem sokra emlékeztem a filmből, csak valami rénszarvasra, és Hitlerjugend kiképző-, nevelőtáborra. Kezembe véve a könyvet, rá kellett jönnöm, hogy a film ezen könyv alapján készült. Innen nem volt visszaút. A könyv ment a kosárba, majd fizetés után jött velem haza. Persze azt meg kell említeni, hogy a könyv hátulján lévő könyvismertetőt aki írta, az nem olvasta el a művet, ugyanis egy, csak a filmben fellelhető jelenetet is leír. Én a körmére néznék a kiadó helyében!

Figyelem! Cselekményleírást tartalmaz!

Nehéz erről a műről írni, ugyanis a benne lévő kettősség, bennem mint olvasóban is kettős érzelmeket keltett. A főszereplő, Abel Tiffauges iránt néha szánalom fogott el, néha viszont undor. Ahogy Abel a gyerekekhez közeledett, és viszonyult hozzájuk az kimerítette a virtuális pedofília témakörét. Viszont pont ez a kapcsolat révén mutatja be a szerző a náci birodalom szelektálási folyamatát  a német gyermekek körében. Abel kíváncsisága a gyermekek iránt a könyv elején ténylegesen undort kelt az emberben mert lelki szemei előtt látja a pedofil Abelt. Majd a háború kitörésével Abel a postagalambok begyűjtésével foglalkozik, amit épp ugyan olyan lelkesedéssel végez. Fogságba-esését követően a birodalmi erdészetben a lelkesedése a vadállatok megfigyelésébe csap át, és végül láthatja, ahogy tudományos módszerekkel választják ki a gyermekeket a Führernek, és a Napolákban folytatják nevelésüket.

Goethe "A rémkirály" című verse több helyen is megjelenik a műben, és végül egyértelműen azonosítják Abelt a rémkirállyal, mikor a Napolák részére gyermekeket gyűjt, hogy feltöltse az iskolában megüresedett helyeket. Valóban egy rémkirállyal állunk szemben, aki csábítgatja a gyerekeket, és tudtán kívül a halált hozza el számukra.

Viszont van a másik Abel, a gyermek, az együgyű, aki védelemre vágyik, és ő is próbálja szárnyai alá venni a gyerekeket, ahogy annak idején Nestor tette vele a Szent Kristófban, ahol iskoláséveit töltötte.  Ha megismerjük ezt az oldalát is, akkor már nem is a pedofil hajlamokkal rendelkező embert látjuk, hanem a sérült gyermeket, aki barátságra vágyik és a nagy testvért aki védi a kistestvéreket.

A negatív inverzió, mely Abelt végigkísérte életében, Efraimmal való találkozásakor teljesedett ki. Az Auschwitzból megmeneküld zsidó gyermek elmondásai döbbentették rá arra, hogy ami számára az öröm forrása volt, az a náci birodalom számára a halál lehelete. A Napolákban rendszeresített közös zuhanyzások, a táborban a zuhanyzónak álcázott gázkamrák.A gyermekek levágott haja, amiből ő a saját gyönyörére készített paplant és párnát, addig a birodalom nyersanyagként használta fel a foglyok haját, stb...

Végül Abel, vezeklésként Szent Kristóf példájára a gyermeket, azaz Efraimot nyakába véve, kivitte az ostromlott várból, és elindult vele a szabadság felé, mely szabadságot és megtisztulást egy mocsár közepén találta meg. Ő ellentétben Szent Kristóffal, nem bírta el a gyermek súlyát, és nem a túloldalra érkezett meg terhével, hanem egy másik világba.

Nekem személy szerint nagyon tetszett a könyv, annak ellenére, hogy néha igencsak iszonyodtam a főhőstől. Ajánlani tudom mindazoknak akik el tudnak vonatkoztatni a valóságostól, és be tudnak lépni a csodák birodalmába is, ahol tündérek és szörnyek vannak.

A könyv olvasása folyamán több fordításban is olvastam Goethe - A rémkirály című versét, és mind közül Závodszky Zoltán fordítása tetszett legjobban, amit ide kattintva lehet elolvasni.

FORRÁS: Letya.hu