Metafizikai kabaré

A fülszöveget olvasva természetesen leegyszerűsíthető a történet, azonban a kötet ereje a párbeszédekben van, melyek kizökkentenek bennünket a hétköznapokból és egy különös világba repítenek el.

A Metafizikai kabaré olyan "művészek" gyűjtőhelye, akik testi mutációjukat erotikusan, pornográf módon tárják a közönség elé. Az egyik ilyen fellépő Beba Mazeppo, aki két csiklóval rendelkezik és minden este sztereó orgazmust mutat be. Rajongókból nincs hiány, azonban ő a szüzességét egy olyan férfinak tartogatja, akinek két hímtagja van. Csak az a baj, hogy ezidáig még nem talált rá álmai hercegére.

A közönség soraiban pedig három fiatalember epekedik Beba után: a kábítószeres festő, a zsidó kabalista és Wolfgang a költő. Hármuk közül csak Wolfgang az aki nem hiszi, hogy nem szerezheti meg a "művésznőt". Reméli, hogy a költészet és szerelem erejével Beba az övé lehet, annak ellenére, hogy mindössze csak egy hímtaggal rendelkezik.

A regény, azaz a prózai alkotás kicsit olyan, mintha lábjegyzetek végtelen sora lenne, hiszen az írónő minden egyes fejezetnél megcsillagoz egy szót, amivel a következő fejezetet kezdi. Mondhatni, hogy a lábjegyzetek lábjegyzetét olvassuk, mégis folyamatos és összefüggő a történet. Folyamatosan váltják egymást Wolfgang szerelmi kitörései és a három fiatal filozófiai eszmefuttatásai. Pontosabban csak a festő és a kabalista monológjai szakítják meg a szerelmi szálat, melyet igyekszik mindenbe belecsempészni Wolfgang.

Manuela Gretkowska elbeszélése kizökkenti az olvasót a mindennapokból. Egy olyan világba repíti, ami bár itt van körülöttünk, mégsem vagyunk a részesei. Azonban a történet szereplői is csak felszínesek és nincsenek mély érzéseik. Nem tudjuk honnan jöttek, merre tartanak és mit csinálnak, ha éppen nincsenek a Metafizikai kabaréban. Épp olyan felszínes ez a világ is, mint a mienk. Wolfgang szerelme sem valóságos, hiszen nem tud semmit Bebaról, csak azt, amit a kabaréban egymásnak suttognak az emberek. Mégis, minden akadályt legyőzve tart célja felé és végül egy "elegáns" mozdulattal meg is szerzi, melyről azt tartja, hogy számára a legfontosabb.

Az asztaltársaság beszélgetései néha kihívóak, néha perverzek és néha istenkáromlóak. Ők megtehetik, hogy nyilvános helyen ilyen témákkal foglalkozzanak, hiszen ők nem is a mi világuk részesei. Nem többek nálunk, de nem is kevesebbek, mindössze mások. Azonban ha belegondolunk, akkor mégsem annyira különcök, hiszen a művész társadalom mindig is dekadensen viselkedett. Mindig is keresték az önkifejezés újabb formáit, amivel kiválhatnak a tömegből és "egyéninek" mondhatják magukat.

Manuela Gretkowska könyvével egy olyan űrt tölt be a posztmodern irodalomban, amire a mai olvasóknak néha szükségük van, hogy kiszakadjanak a való világból. Teszi ezt úgy, hogy nem tartozik egyik szélsőséges irányzathoz sem, így elkerülheti a beskatulyázást. Az egyetlen korlátja a regénynek, hogy korhatáros, így csak arra érett olvasók kezébe ajánlatos.

FORRÁS: Letya.hu