Marina és Szergej Gyacsenko: Arszen és a játék hatalma

A sorozat első részéről bővebben: itt.

A fülszöveg elolvasását követően, nem volt kétségem afelől, hogy ismét egy káprázatos, sötét világba kalauzol el a szerzőpáros. Azonban az elvárások és a valóság nem mindig fedi egymást teljesen. Tudtam, hogy nem folytatása lesz az Alekszandrának, hanem úgymond „variációk egy témára”, mégis titkon reméltem, hogy ugyan azt kapom, csak más szemszögből. Tévedtem. A metamorfózis végbement, de teljesen másképpen. Mondhatom azt is, hogy csalódtam, hiszen nem azt kaptam, amit vártam. A probléma azonban nem a regényben van, hanem az elvárásaimban. Talán az is közrejátszott, hogy még az Alekszandra egyértelműen fantasy volt, addig jelen kötetről nem lehet megállapítani, hogy sci-fi vagy fantasy. Mindkettőből tartalmaz elemeket, de ...

Marina és Szergej Gyacsenko annyira művészei az írásnak, hogy miközben az első fejezetet olvastam, úgy éreztem, hogy egy valós, hétköznapi családról szól, mely akár a szomszédomban is lakhatna. Arszen a fiatal fiú, aki minden idejét a számítógép előtt tölti, és hanyagolja az iskolát. Az anyuka, aki a társasági életét a blogján éli, és az apuka, akit nem lehet a tévé elől elrángatni. Azaz a technikai eszközök bűvöletében él az egész család, és észre sem veszik, hogy bár fizikailag egymáshoz igen közel vannak, a valóságban mindenki egy saját virtuális világban éli az életét.

Lehet, hogy a játékos múltamnak köszönhető, hogy teljesen bele tudtam élni magam Arszen szerepébe. Játszani reggeltől estig úgy, hogy az evésről is megfeledkezik az ember. A való világ csak pillanatokra tűnik fel az ember előtt, még a szükségleteit elintézi, és utána ismét a virtuális világ lesz az otthona. Még az álmokba is beszivárog a játék.

És mi van akkor, ha valaki, jelen esetben Makszim, egy olyan lehetőséggel áll elő, hogy új, sokkal jobb játékokat tesztelhetünk, és még pénzt is kapunk érte? Arszennek felkínálták ezt a lehetőséget, és élt vele. Viszont lassan rájött arra, hogy sokkal több rejtőzik ezen munka mögött, mint egyszerű játékok tesztelése. A befolyásolás, a manipuláció eszközeit kezdi felfedezni a szoftverek mögött. Egy új hatalom kialakulását.

Az írópáros lassan, fokozatosan vezet bennünket rá arra, hogy minden, ami és aki körülöttünk van, a manipuláció eszköze, vagy éppen a manipuláló maga. A technika fejlődésével a személyi szabadságunk egyre jobban korlátozódik, és függőségi viszonyt építünk ki a kütyüinkkel. Tömérdek információval bombáznak bennünket nap mint nap, és már nincs sem időnk, sem energiánk a saját belső szűrőnket alkalmazni, inkább hagyatkozunk másokra, másra: egy ismerősre, egy weboldalra, egy hírportálra, vagy éppen egy könyves-blogra. ;)

Arszen nem csak egy tini a könyvben. Arszen egy kicsit mi vagyunk. Éppen ezért olyan jó ez a könyv. Szembenézhetünk magunkkal. Elgondolkodhatunk dolgokon, anélkül, hogy Gyacsenkóék megmondanák, hogy mi a helyes út, hiszen mindenkinek más csapást kell bejárnia, ahhoz, hogy a boldogságát megtalálja.

A mai világban, ahol minden be van kamerázva, minden megnyilvánulásunk az interneten nyomot hagy, és minden cselekedetünket rögzítik, eltűnik a szabadság, megszűnik a magánélet. A nagy kérdés pedig az, hogy ellen lehet e állni, ellen lehet e szegülni ennek a folyamatnak? Hogyan lehet megóvni a magánszféránkat? És Arszennek vajon sikerül ellenállnia? Vagy magába szippantja a virtuális valóság?

Aki olvasta az Alekszandrát, az jelen kötet kézhezvételekor felejtse el azt a történetet, és engedje, hogy a Gyacsenko házaspár egy teljesen más világba röpítse el. A fülszöveg utolsó sorával zárnám én is a bejegyzésem: „Egy könyv gyerekeknek szülőknek MINDENKINEK!”