Marina és Szergej Gyacsenko: Andrej és a Föld zarándokai

Mivel a trilógia egymástól független történetek sorozata és mindössze a jelenlévő „átalakulás” a közös bennük, így megpróbáltam elvonatkoztatni az előző két kötet hangulatától és világától. Sajnos ez nem mindig sikerült, hiszen az Alekszandra nagyon mély benyomást tett rám.

A történet főszereplője Andrej Sztroganov, vagy becenevén Krokodil, egy huszonhét éves fiatalember aki egyszer csak a Galaktikus Migrációs Hivatalban találja magát, amiről eddig nem is hallott. Az ott lévő ügyintéző közli vele a tényt, hogy kérelmét elfogadták, de az eredeti cél helyett a Raa bolygó lesz az új lakhelye. Krokodil a magának hagyott üzenetben nem tér ki arra, hogy miért döntött a Föld elhagyása mellett, és nem is emlékszik rá, hiszen az utolsó két évének emlékei fedezték az utazás költségeit. Megérkezve a Raa bolygóra egy teljesen más világba csöppen, ahol a természet és a technika összhangban tud létezni egymás mellett, az alapvető szociális ellátás kitűnő, de ahhoz, hogy a luxust is megengedhesse magának és beleszólhasson a társadalmi folyamatok alakulásába, teljesítenie kell a Próbát, ami ezidáig még egyetlen bevándorlónak sem sikerült (igaz nem is jelentkeztek nagyon rá).

A Raa bolygó társadalmát nevezhetnénk ideálisnak is, hiszen nem kell megküzdeni a mindennapi betevőért, a betegellátás ingyenes (de szinte nincsenek is betegségek), elaludhatunk a közösségi szállásokon és akár életünk végéig is élvezhetjük a természet nyújtotta örömöket anélkül, hogy dolgoznunk, gondolkodnunk kellene. Krokodilnak csak pár napja van eldönteni, hogy részt kíván-e venni a Próbán, melynek sikereres teljesítését követően teljes jogú polgár lehet, vagy inkább a függő viszonyt választja, mely nem ró rá terheket és az állam gondoskodik róla. Természetesen a kihívást választja annak ellenére, hogy még egyetlen bevándorlónak sem sikerült teljesítenie, és ezzel megkezdődik kalandos élete ebben a furcsa világban.

Ahogy Krokodil kezdi magának felfedezni a Raa világát, úgy tárul az olvasó elé is az idealizált társadalom béklyókba kötő világa. Maga a Próba, mintha egy múltból visszamaradt törzsi rítus lenne, ahol a készségeket és a kitartást tesztelik, amik bár nehezen teljesíthetőek, nem adnak semmi pluszt a leendő polgárok számára. Nem tartalmaz útmutatót a társadalomba való beilleszkedésre és nincs szó politikai vagy gazdasági állapotokról sem. Mintha megrekedt volna a bolygó egy mindenki számára kényelmes szinten. Nem létezik kutatás-fejlesztés, a betöltendő állások vagy robotmunkák vagy szolgáltatások. A gyárak a bolygó körül keringenek, de ennek ellenére nincs űrprogram, nincs felfedezőkedv és nincs jövő.

Meddig bírnánk ki egy olyan helyen, ahol csak a múlt és a jelen létezik? Mindent adottnak vesznek az emberek és nincs ami ösztönözze őket a jobbra, a szebbre, valami másra. Nincsenek korlátozva, hiszen bárki írhat regényt, novellát vagy verseket, melyet feltölthet a netre és így szabadon elérhető bárki számára. Ugyan ez a helyzet a képzőművészettel is. Azonban semmi sem maradandó, hiszen a regények és a versek is idővel a szerverek mély bittemetőiben végzik, akárcsak a festmények, melyek a kiállítást követően ott maradnak a réteken és lassan elenyésznek, ahogy visszakerülnek a természet körforgásába.

Földlakóként nehéz megélnünk a Raa állandóságát, hiszen körülöttünk minden és mindenki változik. A változatlanság lenne számunkra a pokol, vagy az emberi természetet ismerve a raa-i társadalom egyenes út volna az elpuhulás és tétlenség felé. Krokodil ezzel próbál szembeszállni részvételével a Próbán, azonban később rájön, hogy ez mindössze időtöltés volt, hiszen nem talál természetéhez illő elfoglaltságot. Mígnem egy napon az ajtaján kopogtat a szerencse, lehetőséget kap egy titkos projektben való részvételre. Nem sokkal később azonban az elveszett két év kérdéseire is választ kaphat, ha segít szabotálni a projektet. A múlt és a jövő kerül szembe egymással, melyek közül nem könnyű választani.

A Gyacsenko házaspár egy igazán érdekes regényt adott az olvasók kezébe, mely tele van kalanddal és társadalmi kérdésekkel. Számomra a regény első fele sokkal érdekesebbnek bizonyult, mint a folytatás vagy akár a befejezés. Nem lettem volna akkor sem csalódott, ha az egész történet nem szól másról, mint a Próba napjairól. Folyamatosan izgultam Krokodilért, mert az volt végig az érzésem, hogy a következő próbatétel lesz az utolsó a számára, hiszen ember azt nem teljesítheti. Aira (a Próba vezetője) egy személyben volt kegyetlen kiképző, alattomos cselszövő és megértő „apa”. Persze ő sem volt híján az emberi gyarlóságnak, hiszen egyéni igényeihez alakította az előírásokat és módosította a feltételeket. Mint a tanárok, akik lejjebb viszik a követelményeket, ha kedvencük az adott témában gyenge, és feljebb emelik a lécet, ha kedvencük erősségeiről van szó.

Sajnos a lezárás nem sikerült valami erősre és pár hét múltán, ha visszagondolok rá, igencsak felejthető. A változástól és az ismeretlentől való félelem érezhető a raa-i polgárokon, azonban emberként engem a változatlanság rémiszt meg jobban. Nem mondom, hogy nincs bennem félsz a jövőt illetően, sőt egyre jobban tartok az emberiséget veszélyeztető technikai fejlődéstől és az ökológiánk pusztulásától, de ez nem ok arra, hogy megtorpanjunk, inkább újabb kihívásokat állít elénk a sors, amire meg kell keresnünk a megfelelő válaszokat az emberiség túlélése érdekében.

Ha választhatnék, hogy a három regény által leírt világok közül melyikben élnék szívesen, akár mennyire is csábító bármelyik, egyik mellett sem tudnék dönteni, hiszen annak ellenére, hogy mindegyik csodálatos a maga módján, egyben kegyetlen is az egyén számára. Maradnék inkább a valóságnál, melyet átsző mind a három világ a maga jó és rossz oldalával együtt.

Végezetül pedig engedtessék meg nekem, hogy szokásomtól eltérően kritizáljam a trilógia borítóit:

- Alekszandra: nem csodálom, hogy nem hozta a kívánt sikert, hiszen a borító és a tartalom teljesen más világot tükröz.

- Arszen: talán még ez volt a legjobb.

- Andrej: egy pillanat a történetből, iszonyú grafikai megoldással.

Egy egységes megjelenés, ami összhangban áll a történettel, sokkal jobban mutatott volna a könyvespolcon és talán több olvasóhoz is eljuthatott volna.