Lana Millan: Raziel

Hát nem vicc, az biztos.

Megmondom őszintén, Raziel nevével először a Csontváros kapcsán találkoztam, kb. mikor – SPOILER – a harmadik részben megöli Valentine-t. – SPOILER VÉGE (nem nagyon emlékszem már, mikor jelenik meg a sorozatban először, nézzétek most el nekem).  De úgy kb. ennyi volt vele a kapcsolatom.

Aztán amikor megláttam az Athenaeum oldalán a könyvet, rögtön megtetszett. Kapásból, már a borító álomszép. Egyszerre jelenik meg rajta az elszánt ember, az angyal és a helyszín, ahol minden elkezdődött (és lehet be is fejeződik, hihi). Az egésznek – kép, betűtípus, színek – az összhatása nagyon jó: megfogja az ember tekintetét. A fülszöveg pedig elintézi, hogy minél hamarabb beszerezd és elolvasd. Iskola mellett (főleg, hogy zh időszak van erőteljesen) durván 3 nap alatt elolvastam, mert egyszerűen letehetetlen.

És akkor egy kicsit a történetről…

Itt van nekünk a szerencsétlen Raziel, a „Tudás Könyvének őrzője, a legfelsőbb misztériumok és titkok angyala”. Most már inkább ember, mint angyal, ugyanis letaszították a Mennyből. Így kénytelen emberként élni. Ám egy nap meglátogatja őt Uriel és közli vele, hogy eltűnt a Tudás Könyve és neki kell megkeresnie, ha megtalálja, visszakapja a szárnyát. Ezzel eddig nincs semmi probléma, csakhogy segítőtársat kap, méghozzá egy démon (név szerint Belader) személyében, vagyis cukin, kettesben indulnak a könyv keresésére.

Na, már most természetesen ez a találkozás sem volt szerelem első látásra (mint ahogy eddig megszokhattuk más történeteknél is), rögtön elkezdődött a harc kettejük között. Azt gondoltam magamban: ezek ketten tuti kinyírják egymást még a cél elérése előtt. Hála istennek ez nem következett be, viszont sok más dolog igen.

De ne térjünk el a tárgytól. A történet. Logikusan, lépésről lépésre építkezett. Fokozatosan bontakoztak ki az információmorzsák, mint egy puzzle darabkái, és lassan kezdett összeállni egy kép belőlük. Hát, én azt hittem, hogy a könyv végére meglátom azt a képet, de nem így lett… Nagy pofonként ért a függővég. Olvasok, olvasok, aztán egyszer csak elfogytak a betűk… Először csak hebegtem-habogtam, hogy hát de ez mi, meg hogy, meg miért, meg hol van a vége.

Amint ezen túlléptem, elkezdtem az interneten kicsit kutakodni és egy interjúban olvastam, hogy az írónő a második részen dolgozik és ekkor megnyugodtam. Már csak a megjelenését kell kivárnom valahogy, de szerintem az még menni fog. (Jó könyvre megéri várni.)

Szereplők terén nem igazán vagyunk eleresztve, de van 3 ember, akit mindenképpen érdemes kiemelni. Kezdjük is:

Raziel /„bukott angyal”/: Az angyalból lett ember. Neki van a legnehezebb dolga mindenki közül ugyanis: 1. nincs hozzászokva az emberi léthez – most jár először a halandók világában, 2. emberként egy teljesen ismeretlen helyen kell megtalálnia a könyvet, 3. és az első kettő dologgal járó „szépségeket” egy kötekedő démonnal együtt kell elszenvednie. A kitartó és a türelmes jelzőket mindenképpen elnyerte magának. Meg az én tiszteletemet is. Szerintem nagyon jól helytáll emberként is, én szurkolok neki.

Belader /„KitKat-mániás démon”/: Jaj hogy egyem a zúzáját neki... Néha úgy fenéken tudtam volna billenteni, hogy meg se áll jövő hétig… Én azt aláírom, hogy démon, és ezért a modora hagy némi kívánni valót maga után, de azért ezt senki nem érdemli. Tény, hogy voltak neki jó pillanatai, amikor egészen úgy viselkedett, mint egy normális ember (értem ez alatt, hogy senkit sem sértegetett). Viszont ebből elég kevés mutatkozott (de azok valami eszméletlen cukik voltak). Külső vonásait tekintve szokásosnak mondható. Tipikus rosszfiú karakter (amit persze minden lány szeret).

Kendra /„hősszerelmes bolti eladó”/: Világi aranyos lány, Raziel befogadója és legjobb barátnője. Úgy mondanám, hogy a tiszta, érintetlen lelket, vagyis az ártatlanságot szimbolizálja. Mindig mindenben segített Razielnek, a legnagyobb őrültségekben is.

100 szónak is egy vége, szerintem fantasztikusan sikerült regényt tarthatunk a kezünkben. Volt némi bevezető rész, hogy a legfontosabb információk birtokába juthassunk, aztán következett a tárgyalás (ha már ilyen műelemzősre vettem a figurát), amikor főhőseink útnak indulnak. Végigizgulhatjuk velük az egészet, és itt mondanám, hogy a végkifejletig, de az itt elmarad… Mint már említettem, erőteljes függővéggel rendelkezik a történet... Tudom, hogy ez valamennyire spoiler, de csak azért árulom el, hogy akik esetleg az ilyet nem szeretik, át tudják gondolni belekezdenek-e. (Vagy megvárják, amíg kijön a folytatás, vagy az összes rész, és akkor kezdenek bele.)

(Halkan megjegyzem, hogy függővégtől független érdemes beszerezni.

Én személy szerint nagyon-nagyon imádtam az elejétől a végéig, és alig várom már a következő részt. Remélem, minél hamarabb olvashatom!