Kimberley Freeman: Parázs-sziget

A könyv felépítését tekintve hasonlít a szerző első általam olvasott, Vadvirágok lányai című könyvére.

Felváltva olvashatunk a két fő karakter – Tilly és Nina – történetéről, megismerhetjük Elenore-t, és megtudhatjuk mi a kapocs a három hölgy között. Évszázadokat ugrunk röpke pillanatok alatt, hiszen történetünkben a 19. század vége és a 21. század eleje kap hangsúlyos szerepet, és nagyon rövid idő alatt cselekmények egész sorozata elevenedik meg a szemünk előtt. Szeretem, ahogy kibontakozik a történet két szála, s ahogy megmutatkozik, miként is fonódnak egybe. A szerző karakterábrázolása most is mesteri, szinte megszólalnak a könyv oldalai olvasás közben. Karakterei összetettek, egyáltalán nem tökéletesek, tulajdonságaikkal és esendőségükkel valós szereplőket kapott a regény.

Egy-egy nagyobb lélegzetvételű rész után behunyt szemmel vetítettem le a fejemben a könyv által elkészülő filmet, ami kicsit hasonlított a régi idők mozijaiban látott jelenetekre. Mit is mondhatnék? Elvarázsolódtam. Kimberley Freeman ért hozzá, hogy lebilincselje az olvasóit. Most is rengeteg mondanivalót szőtt a regénybe, tehát nem csak szórakoztat, de gondolkodni valóval is bőven ellát.

Tilly élete minden volt, csak unalmas nem. Férjhez ment, elveszítette nagyapját, majd rá kellett döbbennie, hogy nem minden az, aminek látszik. Boldogtalan volt, rengeteget szenvedett, megaláztatások sorozatát volt kénytelen elviselni, s csak remélhette, hogy élete jobbra fordul. Egy váratlan eseménynek köszönhetően kapott egy lehetőséget, és szerencsére volt bátorsága ahhoz, hogy éljen is vele. Hihetetlenül erős karakter, aki a rengeteg nehézség ellenére is boldogult a 19. század végi Ausztráliában.

Jasperről, a férjről legnagyobb jóindulattal sem tudok egyebet kijelenteni, minthogy egy lelketlen szélhámos, egy igazi élősködő, aki csak azt érdemelte, amit kapott.

Nagyon szerettem a Parázs-szigeten történtekről olvasni. Tilly, Nell és Sterling triója nagyon a szívemhez nőtt, ahogy a 21. századi történetünk főszereplői, Nina, Joe és Julian is.

Nell és Tilly megismerkedése, a közös tanulások, kirándulások, szórakozások, nagy beszélgetések, ahogy szépen lassan egyre közelebb kerültek egymáshoz és felépült egy olyan szeretetteljes és bizalmas kapcsolat kettőjük között, hogy bármit megtettek volna egymásért igazán szívet melengető volt. Ahogy Nina és Julian azonnali egymásra hangolódása is. A két főszereplő férfi pedig... mit is mondhatnék? Szeretem a férfias férfiakat. Sterling és Joe pedig abszolút annak számítottak. Tehát egytől egyik olyan fő karaktereket sorakoztatott fel a szerző, akiket imádtam. 

Ez a könyv is követte a Vadvirágok lányait a sorban, hiszen kedvenccé vált, ráadásul itt is Tilly-ék története volt az, ami jobban magával ragadt, bár Nináét is nagyon szerettem.

Kedvenc karakter? A 19. századi történetünkből természetesen Nell, a 21. századiból pedig Julian. A két gyerek mindent vitt.  Első pillanatban a szívemhez nőttek. Ők is rámutattak arra, hogy sokszor a gyerekek jobban átlátják a felnőttek dolgait, mint maguk az érintettek.

Miről szól a történet? Hazugságról, ármánykodásról, kegyetlenségről, halálról, árulásról, újrakezdésről, szeretetről, szerelemről, szenvedélyről, alkotómunkáról, segítségnyújtásról és még megannyi másról.

A leendő olvasóknak csak annyit ajánlanék, hogy adják át magukat a történetnek, és engedjék meg, hogy a szívüket megszólítsa. Számomra lekörözte a Vadvirágok lányait, pedig azt is nagyon szerettem.

Remélem, még sok ehhez hasonlót olvashatok Kimberley Freeman-től. Csodálatos.

Pontozás: 10/10*