Kimberley Freeman: Csillagok az óceán felett

„Két ​zabolátlan természetű nő és az ár, amit ezért fizetniük kell

Kimberley Freeman, az Örökzöld-zuhatag és az Álom-öböl népszerű írónőjének nagy hatású regénye a szerelemről, az anyaságról és annak kiderítéséről, kihez tartozunk a világon. 

1874-ben a vadóc és akaratos Agnes Resolute végleg elhagyja az észak-angliai lelencházat, ahol felnőtt. Távozása előtt tudja meg: édesanyja apró emléktárgyat, egy egyszarvú képét ábrázoló gombot hagyott hátra neki. Agnes abban a tudatban élt, hogy az anyja nem tudta eltartani, és ezért került lelencházba, csakhogy felismeri a gombot: a fenséges és gyönyörű Genevieve Breckby, egy helybeli nemesi család lányának kabátkájáról való. Agnes ugyan csak egyszer látta őt, de soha nem tudta elfelejteni. Kideríti, hogy Genevieve Londonban van. Agnes követi, és London nyomornegyedében tengődik, amíg megtudja, hogy Genevieve továbbutazott Párizsba. 

Agnes követi édesanyját, de egyre több mindenben kell csalódnia, mire végül Melbourne-ben rátalál Genevieve-re. De képes-e a nő olyan anya lenni, amilyennek Agnes szeretné? 

Nagyhatású történet két megfékezhetetlen szellemű nőről, szerelemről és anyaságról és annak kiderítéséről, kihez tartozunk a világon.”

A szerzőről:

Kimberley Freeman Londonban született, majd 3 évesen családjával Ausztráliába költözött. Queenslandben nőtt fel, és most is ott él a férjével és két gyermekével. Díjnyertes gyerekkönyveinek, történelmi és fantasy regényeinek kiterjedt rajongótábora van számos országban. Családnevét anyai nagymamája tiszteletére vette fel, izgalmas bestsellereinek különleges hősnőit is ő ihlette. Jelenleg a Queenslandi Egyetem előadója.

A szerző kiadónál megjelent művei:

Vadvirágok lányai

Álom-öböl

Aranypor

Parázs-sziget

Örökzöld-zuhatag

A könyvről:

A borító most is Földi Andrea munkája, amit nem győzök dicsérni. Vonzza a tekinteteket, figyelemfelkeltő, ugyanakkor szolid és kifinomult. Vannak, akik szerint a külföldi borító szebb vagy épp jobban illik a történethez, én úgy gondolom, hogy mindkettőnek megvan a maga bája és hangulata.

A regény huszonhat fejezetre van tagolva, múlt és jelen eseményei váltakozva tárulnak a szemünk elé, ám ez a tagolás miatt számomra nem volt zavaró. Ahogy azt már a szerző előző könyveinél is megszokhattuk, most is váltott szemszögből ismerhetjük meg a történteket, ahogy a korok is váltakoznak a cselekményszálakkal párhuzamban. Az elején még kicsit kusza minden, de ahogy haladunk a regényben, úgy kerülnek helyre fokozatosan a kirakós darabkái.

A könyv olvastatja magát, nehéz elszakadni tőle. Szinte pillanatok alatt – vagy legalábbis én úgy éreztem – túl voltam száz oldalon, és hajtott tovább a kíváncsiság. Addig olvastam, míg a szemem meg nem fájdult, illetve be nem sötétedett. Ha az embernek van egy kis ideje, egy-két nap alatt a könyv végére érhet.

Szerettem a történetet, bár a cselekményszálak közül a múltban játszódóak álltak hozzám közelebb, és az is volt az erőteljesebb. Nagyon sokáig azt éreztem, a jelen történései csak lógnak a levegőben.

Tetszettek a tájleírások, a kornak megfelelő jellemzések.

Karakterei összetettek, egyáltalán nem tökéletesek, tulajdonságaikkal és esendőségükkel valósághű szereplőket kapott a regény. Jócskán akadt a könyvben kedvelhető és utálható szereplő, ám egyiket sem éreztem feleslegesnek.

Marianna és Julius karaktere nagyon közel állt hozzám, talán ők voltak az egész történetben a kedvenceim. Főleg Julius. Erős szívű, bátor, nemes jellemű, és igazán védelmező.

Mellékszereplők közül pedig Jack volt a favoritom, aki bár néha furcsán viselkedett, a szíve a helyén volt.

Agnest nagyon kedveltem, mert határozott volt, és amit célul tűzött ki, teljesítette. Nem mindig értettem egyet a módszereivel, ám azt el kellett ismerni, hogy csak a szívét követte. Imádtam a kalandos utazásait, a furcsábbnál furcsább helyzetekkel együtt, amiket csak hozhattak ezek az utak. Néha, amikor nehézségekbe ütközött, eszembe jutott, megéri-e ez az egész? Biztos, hogy jól jár, ha megtalálja Genevieve-et? Nem egyszer és nem kétszer került veszélybe, és csak a szerencsén múlott, hogy nem lett nagy baj az egészből. Mégis folytatta az útját, mert tudni akarta, ki is ő igazán.

Voltak olyan utalások, amik néha vakvágányra vittek, ugyanakkor mindvégig volt egyfajta megérzésem, és szerencsére beigazolódott a sejtésem. A könyv végén már a könnyeimet törölgettem, és úgy örültem a végkifejletnek, mintha valamelyik közeli ismerősömmel történt volna. A regény tényleg a szívemhez nőtt.

Mindenképpen ajánlom a regényt a Freeman-rajongóknak, mert az írónő hozta a színvonalat, hasonlóan erős könyv, mint a Vadvirágok lányai vagy épp a Parázs-sziget.

Összességét tekintve az olvasó kap egy remek könyvet, mely tele van kalandokkal, rejtélyekkel, szeretettel, barátsággal, fájdalommal és veszteséggel. Fordulatokban gazdag, szórakoztató, néha mosolycsalogató vagy épp könnyfakasztó. A múlt történései megérintik az embert, együttérzésre késztetnek, és magukkal ragadnak. A jelen eseményei számomra viszont most csak úgy voltak.

Kimberley Freeman ért hozzá, hogy lebilincselje az olvasóit. Így mindenképpen ajánlom a romantikus regények kedvelőinek. Most is rengeteg mondanivalót szőtt a regénybe, tehát nem csak szórakoztat, de gondolkodnivalóval is bőven ellát. Mit meg nem tennénk azért, hogy életünk kirakósának darabkái a helyükre kerüljenek?

A leendő olvasóknak csak annyit ajánlanék, hogy adják át magukat a történetnek, és engedjék meg, hogy a szívüket megszólítsa.

Pontozás: 10/10