Kerstin Gier: Az álmok második könyve

Ki mersz lépni az ajtódon?

 

Sok gondolat felmerült bennem, főleg majdnem három évvel az olvasása után. Gyakran tapasztalom azt, hogy miután elolvastam egy könyvet, teljesen mások a gondolataim, mint pár évvel később, hiszen több információt ismerek a világról, több érdekes tényt tudok. Egy ilyen ehhez a történethez is kapcsolódik.

Az elmúlt hetekben ismerkedtem meg igazán a tudatos álom, tudatos álmodás és alvásparalízis jelenségekkel. A tudatos álom sokak számára életük egyik legnagyobb élménye, főleg azért, mert valóságosnak tűnik. A lényege röviden nagyjából annyi, hogy álmodás közben felismerhetjük, hogy alszunk és álmodunk, ami után akár irányítani is tudjuk a folyamatot. Természetesen nem ilyen egyszerű ez az egész, ezért ha valakit érdekelne részletesen, jobban megfogalmazva, akkor ajánlom a Tanulom magam Youtube csatorna videóját a témában, amiben rengeteg érdekes ténnyel ismerkedhettek meg.

Innen ismertem meg az alvásparalízist is, ami miatt elbizonytalanodtam. Gondoljuk végig: olyan dolgokat csinálhatsz álmodban, amit csak akarsz. Eljuthatsz Ausztráliába, Egyiptomba egy másodperc alatt, tehát konkrétan csak a képzeleted szab határt annak, mi történik. Ugyanakkor vannak negatív lehetőségek is, amik megtörténhetnek: felléphet az alvásparalízis jelensége. Ez nagyjából annyit takar, hogy alvás közben az agyad megbénítja a testedet, hogy ne kezd el rohangálni a szobában például, és ez a bénulás jelen lehet ébredéskor is. Ilyenkor nem tudsz semmit se csinálni, a tested nem mozdul. Erről is bővebben hallhattok információkat a videóban, érdemes megnézni.

Úgy érzem, hogy ez a sorozat is rengeteget merít ezekből a jelenségekből. A történetben az ajtó felismerése jelenti az álom realizálását, a folyosóra történő kilépés pedig azt, amikor átvesszük az irányítást az álom felett. A kezdő kérdésre ezért is lenne nehéz válaszolnom: a tudatos álmodás nagyon jó lehet, érdekes, szívesen kipróbálnám, viszont a paralízis élményét nem kívánom megtapasztalni.

 

 

Így egy kettősség van bennem: bármikor szívesen kilépnék azon a bizonyos ajtón, viszont mindig eszemben van, hogy ha odakint a folyosón őrültek szaladgálnak, akkor inkább bent maradok az álmomban, ahol semmi bajom sem eshet. Így egyrészt kitárnám az új tapasztalatok felé a karjaimat, viszont vagy tíz zárat is felszerelnék szívesen a már meglévő egy mellé, hogy biztosítsam magam.

 

De vissza a történethez, úgy érzem, kicsit elkanyarodtam. Kerstin Gier másik magyarul megjelent trilógiáját, az Időtlen szerelem-trilógiát olvastam már. Már azon is látszódott számomra, hogy alaposan átgondolta a megírása előtt; imádtam benne, hogy minden mindennel kapcsolatban állt. Nem csak úgy történtek a dolgok, hanem összefüggött a jelen a múlttal és a jövővel is.

Az írónő stílusát egyszerűen imádom, viszont kicsit nehéz szavakba öntenem, miért is. Azt érzem, hogy mesés és egyedi a technikája és van egy személyes varázsa, ami engem mindig levesz a lábamról. A könyvei mindig képesek magukba szippantani.

Tetszett a könyvben, hogy összemosta ezt a szálat, amivel fantasy elemeket csepegtetett a történetbe és a valóságban játszódó jeleneteket. Ha jól emlékszem, akkor az előző könyvben nem fonódtak össze ennyire az álmokban történt események a nappal történtekkel. Itt azonban a kettőt szoros kapcsolat fűzi össze, szinte elválaszthatatlanokként jelennek meg. Olyanok, mint a mi álmaink. Kertsin Gier azonban ezt (is) továbbcsavarta: az álmokban történt dolgok folytatásai a jelennek vagy éppen fordítva; valóságosak, rettenetesen fontosak az események szempontjából.

 

 

A történet nem sokkal az előző kötet után veszi fel a fonalat, ezért a szereplők nem beszélnek olyan sokat. Van viszont valaki, akiben többször is kételkedhetünk, és én személy szerint most annyira elbizonytalanodtam, hogy erről a személyről nem tudok dönteni. Nem tudom, hogy egyáltalán szeretem-e a karaktert, vagy sem. Ezzel a döntéssel azt hiszem, várnom kell a harmadik könyv elolvasásáig.

 

A vége pedig. Nos, a vége. Ismét egy olyan függővég, ami után az ember kaparja a falat. Egy nagyon izgalmas kérdést hagy nyitva a könyv, ami miatt nem tudom, mit várjak a folytatástól. Egyszerűen elképzelésem sincsen, milyen lesz majd a következő rész.