Kati Hiekkapelto: Kolibri

Ahogy azt már a kiadótól megszokhattuk, a könyv belső borítóján információt kapunk a szerzőről is. Én személy szerint nagyon szeretem az ilyen megoldást, mert így gyorsan és egyszerűen kapok lényeges információkat.

Kati Hiekkapelto 1970-ben született Ouluban, egy észak-finnországi nagyvárosban.

Egyetemi tanulmányai során (Jyväskylä-i egyetem) speciális tanári képzettséget szerzett. Pedagógusként sokáig oktatott menekülteket; diplomamunkájának témája is a bevándorlókat sújtó rasszizmus és erőszak volt. Nagyon jól ismeri ezt a világot, és sodróan izgalmas krimijeiből sem hiányoznak a komoly társadalmi, együttélési problémákat feszegető kérdések.

Az írónő első könyvét, a Kolibrit már német és angol nyelven is olvashatják a krimirajongók, rövidesen megjelenik Dániában és Hollandiában is.

A magyar olvasóközönségnek viszont nemcsak ez a sokoldalú könyv lesz a meglepetés, hanem az is: Kati Hiekkapelto egészen kitűnően beszél magyarul!

 

A honlapjáról (http://www.katihiekkapelto.com/) pedig még az is kiderült, hogy tizenkét évesen már elolvasott minden Agatha Christie történetet. (Ejha!) Most épp a Fekete Anna sorozat harmadik részén dolgozik, ami 2016 tavaszán várható majd külföldön.

Egy kétszáz éves farmházban él és ír Hailuotóban. Szabadidejében az együttesével próbál, vadászik, kertészkedik, gombákat és bogyókat szed. A hosszú, téli hónapokban pedig fát vág, hogy fűthesse a házat, havat lapátol, vagy épp síel. Szóval egy igazán érdekes személyiséggel van dolgunk. :)

 

Most pedig lássuk a szereplőket:

 

Virkkunen alezredes volt Fekete Anna főhadnagy főnöke, alacsony, bajszos, ötvenes férfi. Többnyire igyekszik segíteni Anna beilleszkedését.

 

Sari Jokikokko-Pennanen kolléganő elsőre kedvesen fogadta Annát, mosolygós, karcsú, sportos, kedves és laza teremtés. Házas, két kisgyermek anyukája. Annával jó kapcsolatban vannak, együtt járnak edzeni is. A nevétől első olvasásra sokkot kaptam. Aztán a későbbiekben rájöttem, a többi név is hasonló hatást fog kelteni, kivételt képeznek persze azok, amik itthon is őshonosak, mint például az Anna és az Ákos.

 

Rauno Forsman harmincas férfi kolléga, kék szemű, kíváncsi természetű. Nős, két kislány apja. Nem igazán elégedett az életével. Bőven akadnak problémái, amikre bár keresi a megoldást, túl sok mindent nem tesz ellenük.

 

Esko Niemi: Anna társa. Az elején úgy gondoltam, hogy határozottan ő a sakktáblán a sötét paraszt. Már az elején sikerült megutáltatnia magát. Akárhányszor megjegyzést tett Annára, késztetést éreztem, hogy képen vágjam, bár tudom, hogy ő csak egy nagyon idegesítő karakter egy határozottan érdekes és izgalmas regényben. Erősen menekültellenes, aki nem finn származású, az már nem is lehet jó. Aztán a négyszázadik oldal környékén elkezdett változni a hozzáállása, viselkedése, az olvasó pedig elkezdte felfedezni azokat a jellemvonásokat is, amik értékelhetőek a szereplőben. Az 502. oldalon már határozottan másképp láttam őt, és picit kezdtem megkedvelni. Az utolsó oldalak miatt pedig abszolút a megkedveltem kategóriát erősíti.

 

Sami: járőr. Anna első gyilkossági ügyének helyszínén találkoztak, majd később randira hívta a nőt, amikor pedig Anna nemet mondott, megsértődött.

 

Petri Ketola: tolószékes férfi, Annával a 13. fejezetben ismerkednek meg. Egyéjszakás kaland, semmi több.

 

Ádám: Anna bátyja. Alkoholproblémákkal küzd, és az olyanok miatt, mint amilyen ő is, utálja annyira Esko a bevándorlókat.

 

Bihar: Fiatal kurd lány, aki felhívja a segélyhívót, majd visszavonja a panaszt. Annában tüske marad az ügy után, és saját kezébe veszi a dolgokat, ezáltal két nyomozást végez egyszerre. 

 

A történetről:

Történetünk egyszerre két cselekményszálon indul, s ez fennmarad a könyv végéig. Egyrészt Bihar történetét, sorsát követhetjük nyomon, a tehetetlenséggel, becsületbeli erőszakkal, másrészt pedig egy sorozatgyilkos ámokfutását, aki futókat gyilkol sörétes puskával. S nem mellesleg adott egy "bevándorló" főhadnagy, magyar-szerb származású, új munkahelyen, aki rögtön megkapja ezt a két ügyet. Még kiskorában elvándoroltak a hazájukból, egy jobb élet reményében. Tökéletesen beszél legalább hat nyelven, ezek közül finnül is, méghozzá akcentus nélkül. Származása miatt azonban nem fogadja mindenki tárt karokkal. 

 

Tetszett az írónő könnyed stílusa, amivel az amúgy nem éppen kellemes témát tálalta. Az információkat folyamatosan áramoltatta, így minden fejezetben volt valami, ami felkelthette az olvasó figyelmét. A cselekmények gördülékenyek voltak, az olvasó akadálymentesen átlavírozhatott azon a bizonyos 514. oldalon.

 

Fekete Anna karaktere igen összetett volt, életének bizonyos szakaszai pedig elgondolkodtatóak, megrázóak. Körüllengte egyfajta titokzatosság, ami az egész könyvet végigkísérte. Elég ellentmondásos személyiség. Erős jellem, ugyanakkor káros szenvedélyeitől nem tud szabadulni, gyakran pedig szorongó. Volt néhány olyan cselekedete, ami miatt nem igazán nőtt a szívemhez a kezdetekben, viszont a legvégén gyönyörűen szépített.

Sari ellenben kedvenc volt a kezdetektől.

A könyv az elejétől a végéig tartogatott meglepetéseket, izgalmas volt, magával ragadó, érdekes, az utolsó oldalakat olvasva pedig felkacagtam. Mesteri befejezése volt a regénynek. Imádtam.

A legjobb pedig az egészben az volt, hogy bármennyit gondolkodtam és nyomoztam együtt Annáékkal, nem tudtam, hogy ki a gyilkos. Egészen egy bizonyos idős hölgy meglátogatásáig nem is sejtettem.

Az írónő által megálmodott szereplőgárda olyan tagokból állt, akik semmiképp nem vehették magukra a tökéletes jelzőt. Mindnek megvolt a maga hibája, ugyanakkor mindenkiben fel lehetett fedezni valami jót is. Életszerűek voltak, ahogy az események is. Bár az kicsit meglepett, hogy négyből három rendőr is erősen alkoholizált.

Határozottan kíváncsi vagyok a folytatásra, és remélem, hogy Kati Hiekkapelto könyveivel még sűrűn összeakadunk. :)

 

Pontozás: 10/10