Joss Stirling: Angel

Ha Joss Stirling könyveit kellene jellemeznem, akkor egy szóban is meg tudnám tenni: cuki.

 

Mindig ez jut róla eszembe, amikor olvasom. Egyszerűen édes és aranyos. Tökéletes kikapcsolódás egy nehéz nap végén azoknak, akik szeretik a romantikus műfajt. Az Angel a Lélektársak-sorozat ötödik kötete, ami Magyarországon is egy nagyon szeretett széria.

 

Az első kötet, ami a  Sky címet viseli, 2010-ben jelent meg, majd 2012-ben a magyar fordítása is megérkezett. A történetben a savantokat ismerhetjük meg. Mint a legtöbb fantasy történetben, itt is az első kötet egy alapvetően kívülálló személy szemszögén keresztül történik meg, aki nem ismeri az adott világot. Így amíg a karakter felfedezi azt, mi vele együtt világosodunk meg a dolgokról.

 

A savantok olyan emberek, akik kicsivel többek, mint az átlagos polgárok. Képesek a gondolataikban beszélgetni, vagyis tudnak telepatikusan kommunikálni, valamint mindannyiuknak van ezen felül egy másik képességük is: van, akinek a telepatikus képessége erősebb másokénál, valaki belelát a gondolataidba, egyesek érzékelik a jövőt is, valamint még rengeteg különlegességet ismerhetünk meg a könyvek révén.

A sorozat első három elemében lépésről lépésre először megismerjük a világot, aztán annak árnyoldalait: a második és harmadik kötetben láthatjuk, hogy vannak sötét zugai is a világnak, vannak olyan savantok, akik rosszra használják a képességeiket, esetleg másokat is erre kényszeríthetnek. Mindezzel máris komplexebb lett a világ: nem mindene csupa cukormáz, hanem vannak eléggé sötét részei is.

A sorozat először trilógiaként volt feltüntetve, majd még három kötettel bővült. Ezek a Misty, az Angel, és a Summer címet viselik. Misty történetétől írtam egy bejegyzést az előző blogon, majd megpróbálom minél hamarabb áttenni ide is, hogy olvashassátok. Mindegyik már egy más képet mutat a savantok helyzetéről: megjelenik egy csapat, akik tudnak róluk, mégsem tartoznak közéjük. Az eltökélt céljuk, hogy leleplezzék őket, mert veszélyesek a világra nézve.

A csapat már Misty kalandjai alatt is megjelenik, de akkor éppen mással voltak főként elfoglalva a savantok, így egy kicsit háttérbe szorult. Ebben a kötetben viszont teljesen előtérbe kerül. Nincsen egyéb fenyegetés, és láthatjuk, hogy akár a tettlegességig is elmerészkednek, csak azért, hogy a saját igazukat bebizonyíthassák. Már ez önmagában komoly kérdéseket vet fel, de ezt még lehet bizonyos szempontból fokozni.

A történet elején megismerkedhetünk a főszereplőnkkel, Angellel, akinek a neve nem fedi le teljesen a személyiségét – belül a legtöbb esetben jót akar, segíteni másokon, a módszerei viszont a legtöbbször nem éppen angyalhoz méltóak. A lány szeleburdi, gyakran meggondolatlan és eléggé szókimondó. Tele van élettel, energiával és hihetetlenül lelkes tud lenni. A zene fontos szerepet játszik az életében, hegedül egy bandában, a Hetedik kiadásban, valamint itt vokálozik is.

A bandája felkérést kap egy fesztiválra, ami a történet szerint Anglia egyik legnevesebb zenei programja. Ezt a lehetőséget a korábban már megismert Benedict család is megragadja, hiszen Will lélektársát próbálják azonosítani, aki egy híres banda turnéállomásaival együtt mozog. Egyértelművé válik, hogy a háttérstáb tagja lehet a lány, így Angelre vár a feladat, hogy bejusson a hátsó sorokba, megismerje a dolgozókat és azonosítsa a lélektársat.

Természetesen ez nem megy vicces és kínos jelenetek nélkül. Valamint megismerkedik Marcussal is, aki egy feltörekvő tehetség, egy nagy karrier lehetősége lebeg a szeme előtt. Angel biztos benne, hogy ő is egy közülük, viszont a fiú nem akar a savantok közé tartozni. Sky története óta most először látunk olyat, hogy nem tudja az illető, hogy savant-e, és itt még nehezebben megy a beilleszkedés. A fiúban rengeteg kérdés és kétely felmerül, amik között vannak igazán okosak is. Benne is megfogalmazódik a kérdés, hogy mi van, ha rosszra használja valaki a képességét. Érdekes az ő szemszögéből nézni a dolgokat, hiszen jogos és elgondolkodtató kérdéseket tud feltenni a számára új világgal kapcsolatban.

A sorozat elemei nagyrészt arról szólnak, hogy milyen nehéz megtalálni az embernek a lélektársát, azonban valahogyan ezek a szereplők szinte mindenféle komolyabb bonyodalom nélkül rálelnek a társukra. Valóban, az életük összeillesztése nem olyan egyszerű, de megtalálni tényleg nehezebb. Szóval kicsit furcsa volt, hogy ennyire könnyed volt ez az egész, de gondolom a második akadályra szerette volna az írónő a hangsúlyt fektetni.

Marcus nehezen fogadta be a savantok világát. Vele együtt Angel két másik savantot is felfedezett, ők már jóval könnyebben dolgozták fel a dolgot. Nekik sem volt teljesen egyszerű, ugyanakkor valahogy nyitottabbak voltak erre az egészre. Marcus az elején teljesen őrültnek gondolta Angelt, ami teljesen érthető, hiszen a lány számára hihetetlen dolgokat magyarázott. Valljuk be őszintén, mindannyian hasonlóképpen vélekedtünk volna a dologról. A többi új savant talán egy fokkal könnyebben dolgozta fel az információkat.

A történetről elmondhatom, hogy összességében tetszett. Néhol szeleburdi volt, mint a főszereplőnk, néhol pedig kellően komoly. Örültem, hogy az idősebb Benedict fiúkat is egy kicsit jobban megismerhetjük, valamennyivel többet láthatunk belőlük, emellett pedig a három fiatal lányt még jobban bemutatja a könyv, aminek szintén nagyon örültem.

Nem hiszem, hogy nagyon be kéne mutatnom, hogy kinek ajánlanám a kötetet. Akik szeretik az írónő könyveit, már biztosan elolvasták, vagy tervezik elolvasni. Innentől kezdve már csak azt remélem, hogy nem fognak csalódni a történetben.

 

Forrás: Évi kuckója