Jennifer L. Armentrout: Obsession - Függőség (Luxen)

Húúúúúúúúha................ őszintén szólva fogalmam sincs, hogy kezdjem.

Akik ismernek tudják, hogy számomra évek óta örök favorit az Obszidián (az írónő másik regénye). Imádom Daemont a csipkelődésével, beszólogatásaival, meg úgy mindennel együtt. Számomra a Nr. 1 könyves pasi.

Hát most már osztoznia kell a trónon Hunterrel. Mert hogy ő is oda került fel, és ez nálam piszok nagy szó.

De inkább kezdjük az elején.

Az nem is volt kérdés, hogy elolvasom/megveszem a könyvet, a nagy kérdés itt a mikor volt, mert nyáron úgy konkrétan semmire nem volt időm. De egyik hétvégén belekezdtem, és 2-3 nap alatt be is fejezetem. Eszméletlen jó volt.

A történetvezetés tetszett. Örülök, hogy Hunter hamar képbe került, és nem kellett túl sokat várni rá. Az elronthatja az élvezetet, legalábbis számomra. Aztán a nagy találkozás után (amit istenem de mennyire vártam :D és olyan lett amilyennek elképzeltem :D) őszintén szólva nem lettem volna Serena helyében. A "gyökeresen megváltozott az élete" az még enyhe kifejezés. Egy olyan világba csöppent, ami túlmutat az ő képzeletén, józan eszén. Egyik nap, amikor felkelt, még az volt a legnagyobb problémája, hogy mikor találkozik a barátnőjével vagy, hogy mit vegyen fel, következő nap meg már a Védelmi minisztérium meg az arumok elől menekül, mert mindenki meg akarja ölni azért, amit látott.  Nem is csodálkoztam, ha néha kicsit furcsán viselkedett, teljesen meg lehet érteni. Plusz problémának ott volt Hunter, akin ha az ég a földdel összeér sem tudott kiigazodni.

Viszont bármilyen kilátástalannak is tűnt néha a helyzet, Hunter tett róla, hogy jókat nevessünk rajtuk. Annyira szívderítőek voltak a párbeszédek, annyit nevettem rajtuk, főleg az elején, amikor még csak ismerkedtek egymással. Szidták egymást folyamatosan, de közben szó szerint pattogtak a szikrák kettejük között. A kémia nagyon ott volt, Hunter beszólásain még néha én is elpirultam, pedig csak egy könyves szereplő. :D Aztán amikor már összejöttek, akkor meg az übercuki kategóriát érték el, annyira jó párost alkottak ők ketten.

Hunterbe rögtön szerelmes lettel. Nem elég, hogy magas, meg jóképű, szóval kinézetre egy igazi álompasi, ez mellé még magabiztos és egy igazi kis csibész, akibe akkor is beleszeretsz, ha nem akarsz. Tipikusan az a fajta, akivel flörtölsz egyet, szerelmes leszel belé, aztán meg azon kapod magad, hogy szedegetheted össze a szíved darabkáit a betonról, mert közli veled, hogy ő semmi komolyat nem akar. Igazi szívtipró csodás csomagolásban.

Legalábbis ez volt az elején. (Szó se róla, így is imádtam.)

A könyv végére viszont átváltozott egy aranyos, de még mindig csibész fiúvá, aki bármit megtenne azért, hogy szerelmét biztonságban tudhassa. És meg is tett mindent, abban biztosak lehettek. ;)

Serenát kicsit Katy-hez tudnám hasonlítani. Kívülről egy pici, törékeny lánynak tűnik, aki a legapróbb érintéstől és összetörik, de kiderül róla, hogy igazából egy vad amazon, aki bárkin és bármin keresztülgázol, csakhogy igazságot szolgáltasson a legjobb barátnője (vagy éppen szerelme) számára. Serena is erős és magabiztos lány, fél ugyan a haláltól, de bátran szembeszáll bármivel, hogy ne legyen hiábavaló a halála. (Félreértés ne essék, nem halt meg. :D ) Minden tiszteletem az övé, hogy ép ésszel kibírta ezt az egész cirkuszt.

Összességében azt mondhatom, hogy fantasztikus lett. Mind a történet, mind a karaktermegformálások. A főbb szereplőkön kívül a mellékszereplők is nagyon jók voltak, nálam Luc vitte a pálmát (akinek a neve a Luxen sorozatból ismerős lehet), de ez nem meglepő. A másik sorozatban is imádtam.

Visszatérve a lényegre......... a Luxen-fanoknak kötelező olvasmány az biztos, de a többieknél sincs semmilyen akadály, mert csak spin-off regény, annyira szorosan nem kapcsolódik a másik sorozathoz. Magyarul mindenki olvassa el, aki tudja, mert biztosan nem bánja meg. :)

Forrás: http://addicted-to-the-books.blogspot.hu/