Jennifer L. Armentrout: Oblivion - Feledés 2. (Luxen 2,5.)

Őszintén szólva nem is tudom, hogy mit mondhatnék. Meglepett. Pedig nem hittem volna, hogy képes erre.

Ez a meglepetés persze nem a történettel kapcsolatos, körülbelül 4-szer olvastam, ha nem többször. Leginkább Daemon és az ő reakciói, döntései, érzései azok, amik számomra újak voltak. Azt tudtam, hogy szereti Katyt, hogy félti őt, de nem gondoltam volna, hogy ez az egész, ami kettejükkel történik ennyire megviseli. Nem gondoltam volna, hogy ennyire mély-érzésű. Az a kár, hogy Katy ezt nem tudta. Ha tudta volna, hogy mi játszódik le Daemonben miközben ő beszélget Blake-kel, randizik Blake-kel, edz Blake-kel lehet másképp csinált volna néhány dolgot. Lehet, hogy nem került volna ennyire távol tőle, nem került volna bajba, nem halt volna meg Adam. Viszont az is lehet, hogy nem került volna ennyire közeli kapcsolatba Daemonnel.

Plusz az sem volt túl igazságos Katytől, hogy ennyire nem bízott meg Daemonben. Tudta, hogy mindig számíthat rá, mégsem szólt semmiről. Nem hitte el neki azt sem, mikor azt mondta szerelemes belé. Jó, ennek van alapja, mert ilyen téren Daemon sem ártatlan, de azért a sokadik jó cselekedet után igazán megérdemelt volna egy esélyt. Mégsem adott neki. Ettől függetlenül a fiú kitartott mellette, bármit tett szerette őt. Értem én, hogy előbb ért oda a híre, mint ő, meg hogy tényleg nem volt túl rendes az elején. Katy helyében én is elhajtottam volna a búsba. De ahogy telt az idő nem igaz, hogy nem vette észre a változást rajta. Szerintem mindenkinek feltűnt.

Daemon szemszögéből egyébként minden, amit az Ónixban olvastam, sokkal rosszabbnak tűnik, pedig azok a dolgok, amiket ott olvastam is borzalmasak voltak. De ő mintha egészen másképp élte volna meg mindezt, mintha  ő jobban szenvedett volna, mint Katy. Nem is hittem volna, hogy mindez ennyire megviseli őt. A végére nagyon megsajnáltam szegényt.

Megmondom őszintén konkrétan 2 jelenetre voltam különösen kíváncsi, és hát nem kellett csalódnom.

Az egyik a mindenki által közkedvelt sütis jelenet. Az természetes volt, hogy Katy meglepődött (valószínű én is meglepődtem volna, és szerintem éltem volna a lehetőséggel :P), de kíváncsi voltam, hogy ugyan mit gondolhat Daemon. Hát nagyjából azt, amire számítottam is. :D A másik, amikor Katy rosszul érzi magát, és egy szál halóingben elmegy fürdeni a tóba. Katy szemszögéből túl sok mindent nem tudtunk meg, Daemonéből annál többet. Szinte én is éreztem mindazt, amit ő. Nagyon fura volt, de a jó értelemben.

Szerencsére a poénjait sem hagyta maga mögött, ebben a részben is sziporkázott, mint mindig. :D

Összességében azt mondhatom, hogy nagyon tetszett. Minden egyes sorát lélegzetvisszafojtva olvastam. Nagyon örülök, hogy megismertem Daemonnek ezt az oldalát, a későbbiekben is szívesen látom. Mert persze Daemonből sosem elég! :D

Luxen rajongóknak kötelező olvasmány! Aki még nem olvasta a sorozatot, javaslom, hogy minél előbb kezdjen bele, mert nem bánja meg! :D

Forrás: http://addicted-to-the-books.blogspot.hu/