Jennifer A. Nielsen: A hamis herceg

Szintén a Harryx molyos kihívás miatt kezdtem el olvasni a könyvet, ahol egy nagyon kreatív feladatot kaptunk.

 

Maga a feladat az volt, hogy először válasszunk egy házat a Harry Potter sorozatból. Minden házhoz hozzá volt rendelve már egy könyv, viszont mi nem tudtuk, melyik kötet szerepel az adott ház kötelező olvasmányaként. Ha Harry Potter házakról van szó, mindig sokáig vacillálok azon, hogy melyiknek is vagyok én a tagja: vagy Mardekár vagy Hollóhát. Ebben a helyzetben szintén nem tudtam dönteni, így az alapján választottam, mit is olvastam a kommentek között: ahogy én láttam, kevesebben jelentkeztek a zöld-ezüst házba, így én is oda tettem le a voksomat.

 

Pár nappal később derült ki, melyik ház melyik könyvet kapja majd: a Mardekárnak jutott A hamis herceg, és mivel ez egy olvasási maraton volt, bele is vetettem magam az olvasásába.

Nagyon örültem, hogy ezt a házat választottam, és hogy vele együtt ezt a könyvet kaptam meg. Egyszerűen lebilincselt.

A történet alapvetően egy kitalált országban játszódik, nagyjából középkori berendezkedések a jellemzőek. A főszereplőnk Sage, aki egy árvaházban éli mindennapjait, amíg egy napon meg nem veszik, az árvaház pedig pénzért cserébe el is engedi a gyereket. Kicsit érdekes volt ezt látni, sok mai normával szembe megy, de ugye kitalált világ. Conner, aki megvette Sage-et, több fiút is magához vett már egyetlen céllal: hogy herceget neveljen belőlük, majd egyet kiválasztva a háttérből irányíthassa a jövendőbeli királyt.

Két hét alatt tervezte végigvinni a tervét, amikor már muszáj bejelenteni, hogy a királyi családot meggyilkolták. Ezalatt az idő alatt próbálja meg a fiúkba belenevelni a megfelelő mozdulatok, kifejezéseket és megtanítani nekik a családjuk történetét.

Amit fontos tudni, hogy én hihetetlenül imádom az ilyen jellegű könyveket. Bár nincsen sok köze a valósághoz, hiszen egy kitalált ország az alapja az egésznek, mégis ettől lesz szép. Van benne valami olyan egyediség, amit nehéz, szinte lehetetlen utánozni szerintem. Ez az egyik oka, hogy nagyon szeretem ezeket a történeteket. Az Üvegtrón vagy a Méregtan is hasonló érzéseket keltett bennem.

Olvasás közben pedig azt is megértettem, miért ez lett a Mardekár könyve: a szereplőt tipikusan ide sorolnám, hiszen ravasz, ambiciózus és okos, nem is kicsit. Sage-ről eleinte nem gondoltam volna, de olvasás közben kiderült, hogy egy érdekes, összetett karakter, akiről megéri olvasni. Egy kusza, valóságos kapcsolatrendszer alakult ki a fiúk között, ahogy teltek a napok, a hetek. Volt, ami összekötötte őket és volt, ami különbséget tett köztük.

Conner pedig egyértelműen az a személy volt, akit nem lehet kedvelni. Próbált mézes-mázos lenni, de közben látszódott, hogy van valami hátsó szándéka. Báránybőrbe bújt farkas, ahogy tartja a mondás.

Majdnem egy hónapja olvastam a könyvet, viszont még mindig nem tudom maradéktalanul megfogalmazni a gondolataimat. Kavarognak bennem, hiszen hogyan is adhatnám át azt az élményt, amit olvasás közben éreztem, ami miatt annyira megtetszett a történet, ami miatt szinte azonnal belevágtam a folytatásba?

Ajánlani pedig azoknak tudom, akik szeretik a hasonló könyveket: egy teljesen másik világ felépítése, annak berendezkedése, valamint a főszereplőnk megpróbáltatásai az adott helyen. Szerintem, aki szereti, tudja miről beszélek.

 

Forrás: Évi kuckója