Jeff Kinney: Hóháború

Igen. Még nem olvastam egy ropit sem, de számtalanszor került kezembe a munkám során ez a sorozat, és az első két rész már régóta a polcomat díszíti, azonban nem jutottam még el az olvasásig. Talán bocsánatos ez a bűn, talán nem, döntsétek el ti. Én mindenesetre ártatlannak vallom magam!

A filmeket azonban a legújabb kivételével mind láttam, és nagyon tetszettek, legalábbis egy-egy vígjátéknak, amit többször is megnézhet az ember, tökéletesek voltak. A szereplők is szerethetőek, dilisek, de azért murisak.

A Hóháború a gyönyörű téli, és lila színben pompázó borítója miatt keltette fel a figyelmemet, és bevallom, hogy egyedül a miatt is vásároltam meg. De milyen jól tettem!

A Hóháború egy izgalmas, humorban bővelkedő, cuki téli történet, aminek a végén robban ki a tulajdonképpeni bandaharc, a hóháború, amit olvasás közben mindvégig vártam.

A történet télen veszi kezdetét, egy – a téli időjáráshoz képest – szokatlanul meleg napon. Greg és társai több-kevesebb lelkesedéssel iskolába járnak, és a fiú egymás után éli a szörnyű iskolai napok borzalmait, amit mi, mindannyian átéltünk már. Itt számtalan leírást kapunk az utcáról és a gyerekekről, a tanárokról és felügyelőkről, ami eléggé lassítja a történetet, de a kötet végére minden értelmet nyer, miért is volt szükség erre a hosszú felvezetőre, és azt kell mondjam, hogy a kötetnek nem a tulajdonképpeni hóháború a legjobb része, hanem mindaz a cselekményfolyamat, amíg odáig eljutunk.

A szöveg és az illusztráció pedig tökéletesen kiegészíti egymást, és bár a kötet 224 oldalt számlál, nem sok szöveget tartalmaz, aminek a rendkívüli gördülékenysége miatt viszonylag gyorsan lehet a könyvvel haladni, no meg a történet is elég rendesen vonzza magával az olvasót.

A főszereplőnk, Greg eléggé szerencsétlen szegénykém, és sok-sok támadás és balszerencse éri, továbbá vannak ugyan bődületesen ostoba gondolatai, mégsem lehet nem szeretni. Igen, néhol fárasztó, de annyi humort ad, hogy ezt elnézhetjük neki. Greg még egy naiv gyerek, akinek el lehet hinni az ártatlanságát, és a könyv egy olyan 21. századot mutat be, ahol elhiszem, hogy van még gyerekkora a modern kütyük világában elvarázsolódott generációnak – sajnos ez csak a kötet alkotójának köszönhető, a mai gyerekek azonban már korántsem ilyenek.

Egy valamit azonban hiányoltam. Rodrick túlságosan keveset szerepelt, pedig a filmbeli karakterét nagyon szerettem.

Idézetek:

„Én azt hallottam, hogy az egész BOLYGÓ melegszik, és hogy ez az emberek miatt van. Engem ugyan ne hibáztasson senki, én csak nemrég jöttem!”

„A Marlee lányoktól nem messze lakik Emillia Greenwall. Ő mindig hercegnőnek van öltözve, és szerintem kicsit sok Disney-filmet néz.”

Történet: 5/5 hógolyó

Illusztráció: 5/5 hógolyó