Holly Webb: Az álarckészítő lánya (Varázslat Velencében 3.)

A szerzőről:

Holly Webb 1976-ban született Londonban. Cambridge-ben tanult, majd szerkesztőként dolgozott a Scholastic Chidren's Booksnál egészen 2005-ig. Jelenleg Londontól 66 km-re, a Berkshire megyei Reading város mellett él férjével, Jonnal és három gyermekével, Ash-sel, Robinnal és Williammel.

Tizenöt évesen nyári munkán volt a Scholastic Chidren's Booksnál, amit annyira szeretett, hogy végül minden nyáron visszament, majd amikor végzett az egyetemen, munkát kapott náluk szerkesztőként.

Bár egészen fiatalon is szívesen írogatott, első önálló történetét huszonnyolc évesen írta meg, amikor még gyermekkönyveket szerkesztett. A könyv ötletét egy szerzőnek akarta felajánlani, ám annyira megszerette, hogy inkább megpróbálkozott őmaga a történet megírásával. Mivel minden nap ingázott az otthona és a munkahelye között, igyekezett hasznosan tölteni a vonatkozással töltött időt, így sokszor a vonaton írt vázlatokat a könyvéhez.

Amikor a lánya, Ash megszületett, befejezte a szerkesztősködést, mivel úgy érezte, soha nem látja a lányát. Egy ideig otthonról dolgozott, végül feladta a szerkesztést és hivatásos író lett. Eddig 128 könyvet adott ki.

Többen kérdezték, hogy valódi történeteket dolgoz-e fel? Sok minden történik a könyveiben, de nemcsak a saját életéből veszi ezeket a helyzeteket. Az állatos történeteinek alapjait újságcikkek, barátok elmesélései, vagy épp a saját háziállatainak tettei ihletik. Az emberi karakterei között is fellelhetőek olyanok, akiket valós személyek ihlettek.

Amikor könyvet ír, akkor is próbál szerkesztőként gondolkodni, bár ez elég nehezen megy, ugyanakkor a szerkesztői múltjának köszönhetően könnyebben viseli a kritikát.

Írásai színhelye a garázsuk hátsó része, amely most apró íróterem, benne egy hatalmas karosszék és rengeteg könyvespolc.

A szerző honlapja: https://www.holly-webb.com/

A könyvről:

A szerző most sem tétlenkedett, a történet varázslatos és tanulságos. A valós problémákat leegyszerűsítve, meseszerűen tárja az ifjúság elé a könnyebb emészthetőség kedvéért.

Adott egy fiatal lány, aki apa nélkül nőtt fel, édesanyja varrónőként kereste meg a mindennapi betevőrevalót, ő pedig segítette édesanyja munkáját csodás hímzéseivel. Egy napon édesanyját elveszíti, halottnak hitt apja felbukkan, s egy teljesen más közegbe kerül, ahol helyt kell állnia. Varázslata kezd kiteljesedni, s egyesek ezt szívesen fel is használnák a céljaik érdekében. Útját gonoszság, ármánykodás és titkok keresztezik, rá kell jönnie, hogy a megérzéseire nem árt néha hallgatni, mert bizonyosságot nyerhet velük kapcsolatban.

A szereplők megnyerőek, az ifjúság teljes mértékben azonosulni tud főhőseinkkel.

A csodaparipák és sellők után most egy beszélő macskáé a terep, többek között a macskák segítik majd Colette-et abban, hogy legyőzze a nehézségeket és megmentse Velencét az újabb fenyegetéstől.

Tetszett Colette személyisége és jelleme, szívesen olvastam volna róla és a macskákról többet. Sajnáltam az édesanyját, s azt, hogy a sors ilyen véget szánt neki.

Kedvenc szereplőm Max volt, remélem, lesz még olyan kötet, amiben kiemelkedő szerepet kap.

A könyv nyelvezete egyszerű, könnyen olvasható és élvezhető. A cselekmények jól felépítettek, figyelemfelkeltőek, kellően rejtélyesek és izgalmasak. A történet olvastatja magát, ám az első két részt nem tudta lekörözni. Én személy szerint nagyon hiányoltam a csodaparipákat a történetből, ahogy Olivia és Mia karakterét is. Így nem igazán éreztem kerek egésznek a történetet. Ám ha egymás után olvassa az ember a három megjelent kötetet, ez talán nem annyira zavaró.

Pontozás: 10/8