Hiánypótló esszékötet jelent meg a zene és a nyelv kapcsolatáról

A szerzőről

A Tagesspiegel nekrológja a Frankfurti Iskola örökösének nevezi Wellmert. A cikk a 85 évesen elhunyt tudóst a nyelvfilozófia és az új zene világában elmerülő felfedezőjének nevezi. Wellmer belső meggyőződése alapján azok közé a prominens figurák közé tartozott, akik azon fáradoztak, hogy a Frankfurti Iskola örökségét életben tartsák – tisztában léve azzal, hogy nehéz ezt a kijelentést pontosan definiálni, hiszen számos irányzat gyűlt össze ebben a szellemi közegben. Albrecht Wellmer 1933-ban, Észak-Rajna–Vesztfália területén, Bergkirchben született, később a világhírű Theodor W. Adorno mellett tanult, de pályafutásának korai szakaszában azon dolgozott, hogy kritikaelméleti érdeklődését a lehető legnagyobb mértékben kiterjessze. Disszertációjában Karl Popper kritikai racionalizmusával foglalkozott, akivel Adorno a pozitivizmusvitában élesen szembeszállt. Wellmer a 60-as évek második felében Jürgen Habermas asszisztense volt, később, 1974-ben a Konstanzi Egyetemen hivatalosan is professzori címet kapott.

Saját fő kutatási területét a nyelvfilozófia és a tudományfilozófia határán találta meg. Matematikusként és fizikusként egyaránt megbízhatóan mozgott az idevonatkozó kérdésekben. Később, ahogy egyszer írta, „kereste Adorno, Wittgenstein és Heidegger metafizikai kritikájának találkozási pontját”. 1980-tól nyugdíjazásáig tizenegy éven át tanított a Szabad Egyetemen. 2006-ban megkapta Frankfurt város Adorno-díját. Német nyelvterületen a 2009-es évben megjelenő Versuch über Musik und Sprache (Kísérlet a zenéről és a nyelvről) című könyvével egy régi rajongásához tért vissza: a legkifinomultabb esztétikai ambícióval próbálta kimutatni és igazolni az új zene nyelvszerűségének lehetőségeit.

A könyv fülszövege

„Van-e a zenének nyelve? Nyelvszerű-e a zene? (...) De még ha képesek lennénk is e kérdésnek világos értelmet adni, vajon volna-e rá általános válasz? A zene 20. századi fejlődésével (...) összefüggésben szóba került, hogy a zenében véget ért a nyelvszerűség kora, s e tényállást hol felszabadulásként, hol veszteségként értelmezték. És ha igaz, hogy valóban véget ért a nyelvszerű zene kora, hogyan értsük ezt: a zene történelmi változásának a kifejeződéseként, esetleg egy, nem csupán a zenét vagy akár valamennyi művészetet, hanem az egész társadalmat érintő, történelmi korszakváltás kifejeződéseként?”

A könyv borítója.

A könyv témái

Albrecht Wellmer (1933–2018) zene és nyelv viszonyáról írott kései nagyesszéje a zenefilozófiai gondolkodás széles körű problematikáját átfogó könyv. Weiner szemléletmódját e műben egyfajta multiperspektivikusság jellemzi: egyszerre érvényesíti a nyelvfilozófia, a hermeneutika, a dekonstrukció és a kritikai filozófia szempontrendszerét, ugyanakkor mindezek kritikáját is ambicionálja. Könyvében a szerző előbb a zene és nyelv kapcsolatára vonatkozó tradicionális kérdéseket tekinti át, majd az esztétikai tapasztalat különböző formáit elemzi, illetve megvizsgálja, miként függ össze a művek reflektált tapasztalata nyelvi interpretációjukkal.

Mint már írtuk, Wellmer (zene)esztétikai gondolkodására nagy hatást gyakorolt egykori tanára, Theodor W. Adorno. Adorno esztétikai és zenefilozófiai írásait Wellmer talán mindenkinél mélyebben ismeri, és lenyűgözően szuverén módon képes értelmezni, egyszersmind tovább is gondolni azok meghatározó fogalmait és problémáit. Ennek megfelelően Adorno esztétikája egyszerre képezi Wellmer könyvének fontos inspirációját és kritikai tárgyát. Könyve utolsó harmadában Wellmer két zeneszerző, John Cage és Helmut Lachenmann munkásságát elemzi, s ezeken keresztül igyekszik bemutatni, milyen formát ölthet a zene nyelvszerűsége és a zene „hermeneutikai jellege” a 20. század második felében.

Albrecht Wellmer 2018. szeptember 13-án, 85 éves korában hunyt el Berlinben, de életművének fontos része megőrződik ennek a végre magyar nyelven is elérhető, a szakmai és a laikus érdeklődők számára éppúgy hiánypótló értékkel bíró kiadványnak köszönhetően. A könyv július végén jelent meg a Rózsavölgyi és Társa gondozásában.

A szerzői fotó forrása