Hello Kitty és barátai

Ma a Hello Kitty és barátai című könyvsorozat két részéről hoztam értékelést, mely kötetek egy kihívás miatt kerültek terítékre nálam. Az igazság az, hogy soha sem voltam nagy Hello Kitty rajongó, nyilván ez annak is köszönhető, hogy nem szeretem a macskákat, ugyanakkor nem is igazán zárkóztam el tőle. Az animációs sorozat néhány részébe is volt szerencsém belekukkantani, melyek közül a klasszikus mesék feldolgozását (mint pl. Hamupipőke) egészen eredeti átiratnak tartom.

Jelen esetben az olvasást A Barátság Klub címet viselő első kötettel kezdtem, ami mintegy bevezetőként szolgál, és Hello Kitty iskolás éveinek kezdetét meséli el. A történet idején a cicalány, és ikertestvére Mimmy, immár nagylányok, és iskolába mennek, ahol főszereplőnk aggodalmának tárgya az, hogy egyedül marad, és nem lesz egy barátja sem. Valljuk be, hogy mindannyian átéltük már azt az érzést, azt a félelmet, hogy nem lesznek barátaink... Hello Kitty azonban egy bátor és nyílt szívű, barátságos cicalány, aki hipp-hopp megtalálja a magához való társakat. A nyúlfarknyi mese Hello Kitty parányi csapatának klubalapításáról, valamint főszereplőink összebarátkozásáról szól. A Barátság Klub, mint olyan, egy önálló iskolai csoport, és négy tagot számlál (Hello Kitty, Dear Daniel, Tammy, Fifi). A vezéregyéniség természetesen a cicánk, mellette áll jóban és rosszban Tammy, a könyvmoly majmóca, és Fifi, a korcsolyaimádó barilány, míg a csapat egyetlen fiútagja Dear Daniel, akit a cicalány már ősidők óta ismer. (A fiúmacska kemény megjelenítésére egy fekete bőrdzsekit használnak...)

Az elején, mint ahogy általában lenni szokott, Hello Kittynek szigorú szabályok élnek a fejében, minek hála minden tönkremenni látszik, de – mivel egy meséről beszélünk – a végére a kis csapat összeszokik, és egy SZUPER négyes alakul ki.

Sajnos a köztes kötetek jelenleg beszerzés alatt állnak, de az Esküvő címet viselő ötödik kötet anélkül is érthető volt, hogy az előző részeket olvastam volna.

Ebben a részben Hello Kitty és testvére Mimmy játszik kulcsszerepet, akik éppen unokatestvérük, Emily esküvőjére készülnek, mint koszorúslányok. A történet jóval egyszerűbb, mint az első köteté, és egy bőséges esküvői készülődést kaphatunk, némi baráti résszel megfűszerezve. Itt minden megjelenik, ami egy esküvőtől elvárhatunk: ruhapróba, dekoráció, aggodalom, a fő veszélyforrás, ami jelen esetben Emily kiscicája... Azt már senki ne kérdezze, hogy is áll össze a kép, hogy egy cica cicát tartson, de ha valakinek van erre egy értelmes magyarázata, ne tartsa vissza... Természetesen a vége happy end, s bár az első kötethez képest a szöveg és a történet még egyszerűbb, megvan a maga bája.

Összességében elmondható, hogy a kötetek pár perc alatt kivégezhetőek, az illusztrációk egyszerűek, de bájosak, és arra tökéletesen elég mind a két könyv, hogy a fáradt elme megpihenjen egy kis semmiség olvasása közben.

Történet: 4,5/5*

Illusztrációk: 4/5*