Half a King – Az uralkodó

"A férfi sarlót és fejszét forgat, ... A férfi evezőt húz és csomót szorít. De ami a legfontosabb: a férfi tartja a pajzsot. Csatasorban áll. Nem hagyja el a szárnysegédjét. Milyen férfi az, aki ezekre nem képes?" - egy félember, mint Yarvi.

Joe Abercrombie regényének főhőse Yarvi, akinek jobb kezén öt ujj helyett mindössze egy csonk éktelenkedik. Sorsát nehezíti az a körülmény is, hogy apja, Gettföld harcos királya, akinek a dicsőséget és a hatalmat a csatamezőn ontott vér jelenti. Bátyja pedig apja nyomdokain haladva, karddal és pajzzsal a kézben veszi ki részét a csatákban. Azonban egy nap minden megváltozik, ugyanis a trón üresen marad és Yarvira vár a feladat, hogy betöltse a megüresedett helyet és fejére kerüljön a Királyi Fejpánt. De nehéz úgy uralkodni, ha az embert egész életében félembernek tartották, trónra lépését követően pedig félkirálynak. Hiába a tekintélyt követelő eskü, miszerint bosszút áll apja gyilkosán, ha hadserege csak kuncog esetlenségén és soraikban árulók bújnak meg.

Jelen kötet a Szilánkos-tenger sorozat első része, melyben végigkövethetjük Yarvi sorsát, ahogy miniszterjelöltből király lesz, majd rabszolga és később harcos. Kalandos útján megismerkedik a kínnal, az éhséggel, a barátsággal, az árulással és a harccal.

A regény egy fantasy köntösbe bújtatott kalandregény, ami akár játszódhatna a középkorban is, Észak-Európa tájain. A sárkányok, tündérek és szörnyek helyett az író az embert választotta, aki kegyetlenebb bármely kitalált lénynél. Yarvisnak ebben a közegben kell túlélnie és beteljesítenie esküjét, az egyetlen dolgot ami megmaradt számára.

Kalandos útját a Szilánkos-tengeren és a partok mentén nyomon követhetjük a kötetben lévő térkép segítségével is, mely segít jobban követni az eseményeket, valamint felmérni a távolságot, hogy mily messze vetődött a "félkirály" trónjától.

Nem szeretnék jellemábrázolásokba belemenni és kivesézni, hogy mely szereplő melyik embertípust személyesíti meg, de kiemelném Yarvist, akivel az olvasó mindvégig azonosulni tud. Az önbizalomhiányban szenvedő ifjú még nehéz helyzetében sem veszti el emberségét, és rabtársai történetei empátiát ébreszt benne az eddig emberszámba sem vett rabszolgák iránt. A közös kaland pedig összekovácsolja őket, az addig zárt burkok lassan megrepednek és felsejlik a réseken át az ember, akinek volt múltja, de bizonytalan a jövője.

Viszont ne felejtsem el megemlíteni a kedvenc szereplőmet, aki Semmi névre hallgat, és felfogása szerint mindig "az acél a megoldás". Az ilyen "mellék" szereplők azok, akik elvonják néha az ember figyelmét és oldják a feszültséget. Joe Abercrombie nem csak jól megalkotta ezt a szereplőt, hanem mindig az alkalmas pillanatban szólaltatta meg.

Könnyen követhető és olvasható történet, ami köszönhető a rövid fejezeteknek, melyek mindig csak egy-egy eseményt ölelnek fel, mégis folytonos és izgalmakkal teli, mely nem engedi lankadni az olvasó figyelmét. Mondhatnám azt is, hogy könnyed olvasmány, egy kis humorral fűszerezve, azonban ott lapul a háttérben az emberi kegyetlenség, az árulás és a kapzsiság. Miért kellene még szörnyekkel tarkítani az így is elég színes világunkat! Joe Abercrombie helyette inkább a természetet hívta segítségül, hiszen egy sárkányt könnyebb legyőzni, mint a fagyos jégmezőket vagy éppen a forró, kéngőzös lávafolyamokat.

Egy valami azonban zavart a regényben, mégpedig a kelleténél többször beszúrt életigazságok, bölcselkedések, mint pl. a következő is: "Gundring anya azonban mindig azt mondta: Ne másért, a magad kedvéért légy jó másokhoz!". Igaz van egy-kettő ami jókedvre derített, mint pl. a kedvencem is, ami a következőképpen hangzik:"A bölcs mosolyog, figyel és tanul. Aztán üt."

És a vége! Hát kérem, az aztán ütött. Bár voltak sejtéseim a végkimenetet illetően, de azért erre én sem számítottam. A pozicionálás annyira jóra sikerült, hogy ezt a részt idézik a legtöbb helyen, persze az utolsó sorok nélkül. Azonban ha most én is bevágnám ide az idézetet, akkor lelőném a poént.

Összességében egy hangulatos, kalandos regény, amit az ember szívesen olvas, hiszen megvan benne minden, ami egy jó történethez kell. Szereplői emberek, akik viszontagságos utat tettek meg életük során, mégsem hagyta el őket a remény, mert volt egy céljuk, ami hajtotta előre őket napról-napra.

Én már a folytatását várom, aminek a címe: Half the World.

FORRÁS: Letya.hu